ónos eső vagy
nem szabadul tőled
senki itt laksz
a hajszálerekben itt
folysz a nyirokban a
vérben
bele tudunk nyugodni bármibe
iszapba folyóba mocsárba
homokba hóba a lavina
alatt is találunk némi levegőt
a végek alatt nincs semmi
csak a süppedés napról napra
a kapálózás a nem engedés mint
egy fal ami évtizedek óta omlik és
sehogy sem össze
közösen folyunk a hallgatásba
folyunk a megszűnésbe az időtlenségbe
folyunk oda ahol gyors az elmúlás
és várni arany oda ahol az aranyszar
másodperceket evőkanállal kell enni
szeretnék hinni
levegőt szívni a tüdőmbe
nem gondolni semmire
hogy a levegő ne akadhasson
meg bármelyik hólyagocskában
és ne repeszthesse szét váratlanul
a szegycsontom
hogy ne kelljen gátat építenem
ne történhessen meg hogy a gát
nemcsak az esőt de a levegőt sem
engedi át hogy ott ragadjon és megint
későn
a roppanás hangja után értsem meg
mi történt
ónos eső vagy
nem szabadul tőled
senki itt laksz
a hajszálerekben itt
folysz a nyirokban a
vérben