Magda

Magda

Szerző: Hajzler Gabriella

– Magda meghalt – anya kisírt szemmel lépett be a lakásba. Egész úton hazafelé sírhatott. Kamasz voltam, és nagyon rémisztően hatott anyát így látni. Azt latolgattam magamban, vajon mit fog csinálni. Kiabál, sír napokon át? Mert sírni, kiabálni szokott. Amikor már láttam az előjeleket, előre rettegni kezdtem. Olyan volt az egész, mint egy forgószél, közben megállítani nem lehetett. Ki kellett bírni valahogy. És arra gondoltam, ha anya kis dolgokért is sír, kiabál, most mit fog csinálni, amikor a legjobb barátnője halt meg.

  Apa is csak téblábolt körülötte, próbálta átölelni, de anya eltolta.

  – Amitől tartottunk, megtörtént. Megette a testét a rák – mondta anya.

  Magda és anya egyidősek voltak, negyvenhat évesek, amikor Magda meghalt. Mint most én.

  – Édesanyád, amikor bement első nap az új munkahelyére – mesélte apa korábban –, nagyon izgult. Tudod, milyen – tette hozzá apa. – Félt, nem lesznek barátai. De ott volt Magda.

  Magda rögtön felkarolta. Ő volt anya jó szelleme. Vele mindig nevetett.

  – Eszti – mondta anyának Magda, amikor nálunk volt –, gyere, vágassuk le a hajunkat. Tudod, a rövid haj fiatalít.

  És anya nem mondott ellent neki. Amit Magda mondott, az úgy volt jó.

  – Eszti – jött máskor Magda –, menjünk be lófrálni a városba.

  Ez azt jelentette, hogy sétáltak a Váci utcában, és valami szép ruhát kiválasztottak egy menő butikban.

  – Eszti, hagyd már azokat a sötét színeket – mondta Magda. Anya engedelmeskedett, és egy szép, piros, kötött pulóvert választott. De aztán anya azt nem hordta.

  – Gyere, kislányom, elmegyünk Magdáékhoz – mondta nekem anya –, amíg Magdával a konyhában beszélgetünk, te játszol Magda gyerekeivel.

  Tartottam egy kicsit ettől. Magda gyerekei idősebbek voltak nálam, és nagyon jól elvoltak egymással.

  – Gyere, kislányom – mondta anya, amikor megérkeztünk Magdáékhoz –, gyere be a nagyszobába, várnak téged, megmutatják a karácsonyfát.

  Ahogy anya és Magda eltűntek a konyhában, a gyerekei is kámforrá váltak. Ott maradtam egyedül egy fotelben. Kimenni nem mertem, hiszen anya megmondta, hogy a gyerekekkel játsszak, így a karácsonyfa égőit néztem, és a zöld plüssfotelt birizgáltam. Elképzeltem, ahogy az ujjaimmal bármit rajzolhatok, ahogy a fotel bársonyát húzogattam, hol nyúl alakja lett, hol meg alma. Anya nagy sokára került elő.

  – Hát te? Te miért nem játszol a gyerekekkel? – förmedt rám.

  – Átmentek a másik szobába, nem hívtak – mondtam én.

  – Na jó van – enyhült meg anya –, máskor szólj nekem! Ne legyél itt egyedül.

  Ezután, ha anya Magdához ment, úgy szervezte, hogy addig apával otthon maradhattam. Márpedig gyakran ment.

  – Megnyertük a pályázatot – viharzott be egy nap anya.

  – Fantasztikus vagy! – apa szájon csókolta anyát, és akkoriban még hagyta is, sőt úgy láttam, örül neki.

  Az történt, hogy anya és Magda könyvíró pályázatot adtak be, és megnyerték.

  – Mikor jön haza anya? – kérdeztem apát. – Szeretném, ha fürdésre itthon lenne – mondtam neki.

   – Kislányom, itt vagyok én. Anya és Magda könyvet írnak, tudod, de egyszer elkészül az a könyv, és akkor nem megy el anya.

  – Képzeld, Magdának ki kell kísérnie a diákokat Kijevbe – hallottam egy reggel a konyhából anyát.

  – Pont most? A csernobili robbanás után? – hitetlenkedett apa. – Ez veszélyes, ott sugárzás lehet.

  – De nem mondott semmit a tévé, hogy ne utazzanak – replikázott anya.

  – Én a férje helyében nem engedném – mondta apa. – Te bevetted már a jódtablettákat? – kérdezte anyát.

  – Persze, bevettem, ha te mondod, akkor beveszem. Mindig is jó voltál ezekben a vitamindolgokban – mondta anya.

  – Nézd, mit hoztam neked Magdától – vett elő anya egy zacskó csokit a szatyrából. – Magda küldi neked, hazajött Kijevből.

  Rávetettem magam az édességre.

  – Baj van – hallottam egy fél évvel később reggel a konyhából anya hangját.

  – Mi a baj? – kérdezte apa. – Fáj valamid?

  – Nem, nem nekem. Magda rákos – mondta anya. – Hogy tudok segíteni neki?

  – Látogasd ugyanúgy – mondta apa. – És tudod, ma már jó gyógyszerek vannak a rákra is.

  Anya aztán mégis megengedte apának, hogy átölelje aznap, amikor Magda meghalt. Én pedig arra gondoltam, hogy Magdának már jó, már nem szenved, azt pedig Magda sem szeretné, hogy anya sírjon.

  – Tudod, kislányom, olyan jó barátnőm, mint Magda, nem lett aztán sosem – mondta anyám már betegen, harminc évvel később, két hónappal a halála előtt. És sírt. Próbált megölelni, pedig felnőttként már sosem ölelt meg.

  Visszaöleltem.

  – Nyugodj meg, anya, nincs semmi baj, itt vagyok.

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Juhász Zsuzsanna

Félhűség

Itt, itt van a vadászmező, barátném, és örök is, úgy látom.   Mert nekem az már örök, amit lassan itt hagyok. Hát minek ütöd a kutyádat, hogy nem ment...

Juhász Zsuzsanna

Félhűség

Itt, itt van a vadászmező, barátném, és örök is, úgy látom.   Mert nekem az már örök, amit lassan itt hagyok. Hát minek ütöd a kutyádat, hogy nem ment...

Lovas Ildikó

Cselekedj!

1. Miközben kedves, jobb dolgokra hivatott lányok és fiúk pillanatragasztóval múzeumok kiállítótermeinek temperált falaihoz rögzítik a tenyerüket – miután valami...

Lovas Ildikó

Cselekedj!

1. Miközben kedves, jobb dolgokra hivatott lányok és fiúk pillanatragasztóval múzeumok kiállítótermeinek temperált falaihoz rögzítik a tenyerüket – miután valami...

Mihályi Katalin

Ismerős történetek

Amikor valóság és irodalom találkozik Minden nagy ünnepre megvannak a csakis arra az alkalomra tartogatott olvasmányaim, így karácsonyra is. Már hosszú évek óta szenteste,...

Mihályi Katalin

Ismerős történetek

Amikor valóság és irodalom találkozik Minden nagy ünnepre megvannak a csakis arra az alkalomra tartogatott olvasmányaim, így karácsonyra is. Már hosszú évek óta szenteste,...

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Tóth Eszter Zsófia

A másik lakás

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.  ...

Tóth Eszter Zsófia

A másik lakás

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.  ...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...