Hideg úrinő

– Kapcsold be a szirénát! – mondta Gyuszi bátyja. A Trabant anyósülésén ült, anya nővére mellett. Én meg hátul.

  – Gyuszikám – nevetett fel idegesen anya nővére –, nem a rendőrautóban vagy, most az én Trabantomban vagyunk.

  – Bogyóka – kérdeztem anya nővérét, mert így hívtuk mindannyian őt a családban, bár a név eredete homályba veszett –, miért akarja Gyuszi bátyja, hogy kapcsold be a szirénát?

  Anya nővére a kezével tett egy jelzést, mintha söröskorsót emelgetne:

  – Klárikám, tudod, ma túl sokat emelgette a súlyt Gyuszi bátyja.

  Súlyemelő – ez volt a családban annak a kódja, ha egy férfi ivott. A férfiak ittak, a nők pedig csitították őket, így ment minden családi összejövetelen.

  Gyuszi bátyja rendőr volt. Mokány, barna hajú, bajszos ember, akkoriban úgy hívták a pozícióját, hogy körzeti megbízott. Fontossága teljes tudatában járt-kelt a világban. Falusi fiúként ez a lehetőség mutatkozott a kitörésre. A felemelkedéssel járó feszültségeket viszont úgy vezette le, hogy ivott. Ezt már egész kiskoromban tudtam, az elkapott párbeszédekből és a Gyuszi bácsit körüllengő, összetéveszthetetlen alkoholszagból.

  – Gyere, Klárikám – mondta egyszer. Akkor még óvodába jártam, és épp a szülői házában tartózkodtunk, ugyanis ő anya nővérének a sógora volt. Vonakodtam vele tartani.

  – Na, ne félj – igyekezett megnyugtatni. – Csak fel szeretnélek emelni, hogy megmutassam neked, a postaládába fialtak a fecskék. Tele van most kismadárral a postaláda.

  Végül is hagytam neki. Benéztem, és tényleg ott volt a sok kis tátogó fióka, pelyhesek.

  – Na, ugye, nem történt semmi rossz – mondta Gyuszi bátyja.

  Aztán már nagyobbacska koromban, épp az unokatesóm ballagását ünnepeltük. Roskadoztak az asztalok, tele mindenféle finomsággal. Épp egy krémest nézegettem, hogy érdemes lenne megkóstolni.

  – Na, gyere ide Gyuszi bátyjához – bukkant fel hirtelen Gyuszi bácsi a semmiből. Én épp egyedül voltam, ami ritkaságnak számított, anya és apa úgy őrzött mindig, mint legféltettebb kincsünket. Nem szerették volna, hogy bármilyen rossz élmény érjen.

  – Adj egy puszit Gyuszi bátyjának – folytatta, és már a közelemben éreztem alkoholgőzös leheletét.

  – Dehogy adok – húzódtam el.

  Gyuszi bátyja mérges arcot vágott:

  – Na, te is olyan vagy, mint az anyád, hideg úrinő – mondta Gyuszi bátyja nekem, a tízéves, hosszú barna hajú lánynak. És dühösen elviharzott.

  – Mi történt? – bukkant fel apa, aki az abszolút biztonságot jelentette. Látta az elkámpicsorodott arcomat.

  – Idejött Gyuszi bátyja, és puszit kért. És nem adtam neki, és azt mondta, hogy hideg úrinő vagyok, mint az anyám – összegeztem a történteket.

  Apa arca elkomorult: – Legjobb, ha a közelébe se mész ennek az embernek. Soha többet – mondta indulatosan, bár apát nehéz volt kizökkenteni a nyugalmából.

  Ezt könnyű volt betartanom, hiszen apa közelében szerettem lenni mindig.

  Hazafelé, már a Zaporozsec autónkban ültünk, amikor apa visszatért a témára:

  – Látod, kislányom, ezek a veszélyes férfiak. Akik először csak ölelgetik a kislányokat, aztán mást is csinálnak velük, amit csak felnőtteknek szabad, és akkor is csak szerelemből. Óvakodj tőlük, mindig.

  Nem értettem pontosan, hogy apa mire gondol, de tovább kérdezni sem mertem. Szerettem volna elfelejteni a történteket.

  Aztán egy hajnalban csörgött a telefon. A hajnali telefon mindig rossz hírt jelentett. Anya vette fel, és annyit hallottam a másik szobából:

  – Igen. Értem. Sajnálom. Menjünk segíteni? Jó, ott leszünk.

  – A nővérem volt az – mondta anya apának. – Meghalt Gyuszi. Azt mondta, menjünk segíteni.

  Anya nem sírt. Pedig rossz hírnél mindig szokott.

  – Menjek én is? – kérdezte apa.

  – Nem kell, menj be dolgozni nyugodtan – válaszolta anya.

  Gyuszi bácsi lakása közel volt hozzánk, hamar odaértünk.

  – Nézd, csak húgocskám, mit találtam.

  Anya nővére egy kacsintós pénztárcát és fekete-fehér fotókat lobogtatott a kezében. A fotókon fiatal nők voltak, trafikokban lehetett akkoriban ilyen képeket venni.

  Anya meg sem tudott szólalni.

  – Ezeket most szépen elégetjük – mondta anya nővére, aki mindig is a cselekedetek embere volt. Elővett egy mélytányért, beledobálta a fotókat, és egy gyufával felgyújtotta az egészet. Láttam fellángolni, majd elhamvadni a képeket. Olyan volt ez az egész, mint egy szertartás, amelyen elűztük a gonoszt. Gyuszi bátyját többet nem emlegettük a családi összejöveteleken.

Fekete J. József

Szenteleky hímzett papucsban

Kopogtak. Mit kopogtak? Egyenesen zörgettek a bejárati ajtón. Sürgős eset lehet, villant át Kornél doktor agyán, mert a kevés magyar és sváb, többségében...

Fekete J. József

Szenteleky hímzett papucsban

Kopogtak. Mit kopogtak? Egyenesen zörgettek a bejárati ajtón. Sürgős eset lehet, villant át Kornél doktor agyán, mert a kevés magyar és sváb, többségében...

Klamár Zoltán

Homályban

Kárvallottja sincs már az időnek, a bozótok lassan mindent benőnek.   (Sinkovics Péter: Fénytornászok) Jelesül nem a balladai félhomályra gondoltam, hanem arra, hogy az idő...

Klamár Zoltán

Homályban

Kárvallottja sincs már az időnek, a bozótok lassan mindent benőnek.   (Sinkovics Péter: Fénytornászok) Jelesül nem a balladai félhomályra gondoltam, hanem arra, hogy az idő...

Bordás Győző

A szabómester

O.G. emlékének   Valami értelmetlen háború folyt. Ki ki ellen és miért? A telefonvonalak pedig szinte égtek. Menekülj mihamarabb, amíg tudsz, hogy gyerekedet vagy akár...

Bordás Győző

A szabómester

O.G. emlékének   Valami értelmetlen háború folyt. Ki ki ellen és miért? A telefonvonalak pedig szinte égtek. Menekülj mihamarabb, amíg tudsz, hogy gyerekedet vagy akár...

Tóth Eszter Zsófia

Csokoládépapír, sárga elefánttal

– Ide nézz, Klári, meglepetés! – mondta Misi bácsi, akit senkit sem hívott bácsinak, csak Misinek. Ő testesítette meg a szabadságot 1983-ban, hogyan is lett volna ő bácsi....

Tóth Eszter Zsófia

Csokoládépapír, sárga elefánttal

– Ide nézz, Klári, meglepetés! – mondta Misi bácsi, akit senkit sem hívott bácsinak, csak Misinek. Ő testesítette meg a szabadságot 1983-ban, hogyan is lett volna ő bácsi....

Csorba Béla

Pap papruhában

Lejegyezte: Csorba Béla Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte...

Csorba Béla

Pap papruhában

Lejegyezte: Csorba Béla Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte...

Juhász Zsuzsanna

Osztálykép

Állj, állj! Csak semmi riadalom. Én mentes vagyok a korai haláltól. Én rágtam a számat. Jó tanuló voltam, szőke, és csak azért is hosszúra hagyta az anyám a...

Juhász Zsuzsanna

Osztálykép

Állj, állj! Csak semmi riadalom. Én mentes vagyok a korai haláltól. Én rágtam a számat. Jó tanuló voltam, szőke, és csak azért is hosszúra hagyta az anyám a...

Tóth Eszter Zsófia

A barackmag sütemény

– Klárikám, nézd, mennyi Márka-kupakot gyűjtöttem neked! – Margit nénje egy nagy narancssárga zacskót nyújtott át, tele Márka-kupakkal. Ötödik...

Tóth Eszter Zsófia

A barackmag sütemény

– Klárikám, nézd, mennyi Márka-kupakot gyűjtöttem neked! – Margit nénje egy nagy narancssárga zacskót nyújtott át, tele Márka-kupakkal. Ötödik...

Klamár Zoltán

Szentek

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekbe’, mondd csak, én melyik ajtón menjek be?” Tankcsapda: Mennyország Tourist Néha, filozofikus hangulatban, hangosan bölcselkedek. Csak úgy magamban. Valami...

Klamár Zoltán

Szentek

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekbe’, mondd csak, én melyik ajtón menjek be?” Tankcsapda: Mennyország Tourist Néha, filozofikus hangulatban, hangosan bölcselkedek. Csak úgy magamban. Valami...

Tóth Eszter Zsófia

Maya

– Egy dologra kérlek, kislányom – mondta apa. – Ha én már nem leszek, tartsd meg a földet.   Apa ezt a kórházban mondta. Én csak arra tudtam gondolni, hogy ne fájjon neki...

Tóth Eszter Zsófia

Maya

– Egy dologra kérlek, kislányom – mondta apa. – Ha én már nem leszek, tartsd meg a földet.   Apa ezt a kórházban mondta. Én csak arra tudtam gondolni, hogy ne fájjon neki...

Ficsku Pál

Szerelem újratöltve

Sokszor tűnődtem már azon, meddig terjedhetnek a hősök személyiségi jogai, mikor válik az irodalom ombudsmankérdéssé. Mi az, amit leírhatok egy élő vagy valaha élt...

Ficsku Pál

Szerelem újratöltve

Sokszor tűnődtem már azon, meddig terjedhetnek a hősök személyiségi jogai, mikor válik az irodalom ombudsmankérdéssé. Mi az, amit leírhatok egy élő vagy valaha élt...