Pezsgőzés és józanodás

Pezsgőzés és józanodás

Bicskei Zoltán

 

Jules ifjúkorában néhány alkalommal becsöngetett bérházak kapuján, hogy ugrassa a párizsiakat. Idősen is megtette párszor, de akkor már nem kellett elszaladnia. Ha kijött valaki, csak annyit mondott: – Balra rohantak.

  Fiatalon legtöbbször a bejárati ajtóra tapadva fülelte a lépteket, majd miután meghallott valamit, elszaladt. Mosolyogva futott sarkokon át. Ilyenkor elsuhant a Cinémathèque Française épülete előtt. Olykor az üldözői elől beszökött a filmintézet falai közé. Időnként egy-egy Charlie Chaplin-vetítésre is belógott. A Nagyvárosi fényeket szerette a legjobban. Mindig meghatódott, amikor az utolsó jelenetben a csavargó rámosolygott a szerelmére. Azóta félszáznál is több alkalommal tekintette meg.

  Idősen órákat töltött az intézet mozgóképmúzeumában. Régi relikviák és díszletek között időzött. Hosszú percekig böngészte a bakelitlemezeket is, imádta a karcos korongokat. Amikor a régi lemezeit hallgatta, megannyiszor elképzelte, hogy ő Robert Goulet, az amerikai amorózó, a Broadway deszkáinak legfényesebb csillaga, aki pecsétgyűrűjét és elegáns öltönyeit sosem felejtette otthon. Hangja olyan volt, mint a látóhatár mögött megbúvó napfény. Egy álom, amelyből senki sem szeretne felébredni. Jules megkopott fotelében szenderegve adta át magát a muzsika hangjainak. Az éberség pillanataiban pezsgőjébe kortyolt. Veuve Clicquot, az volt a kedvence. Még szilveszter estéjéről maradt vagy háromujjnyi az üveg alján. A nagy falióra szépen lassan elütötte az időt a szűk szobában. Közben karosszékében ülve menekült az emlékeibe. Jules azon az estén sem azért iszogatta a gyöngyöző nedűt, hogy mámoros legyen. Csupán a szépre szeretett volna emlékezni. A letűnt pillanatokra, amikor Barbarával koccintottak Brest kikötőjének egyik eldugott kis kávéházában. Akkor is Veuve Clicquot csordult a poharukban, amikor először mondták ki azt az elhasznált kis szócskát… Tekintetük egymásba fonódott, és azt gondolták, hogy lelkük már nem lesz hontalan.

 

  A szomorú szívű pincér kortyonként idézte fel tragikus történetük mementóit. Lehunyt szemmel várta, hogy szerelme érintése fényéveket utazva elérje. Könnyek között, szótlanul ült a félhomályban. Pukkantott még egy üveg habzó italt, de most már azért, hogy mindent elfeledjen.

 

 

 

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...

Bence Lajos

Égi közjáték

Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt. Kezdetben volt a szín, és a szín is Istennél volt. Mivel azonban a színskála csupán fekete és szürkésfehér formában jelent...

Bence Lajos

Égi közjáték

Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt. Kezdetben volt a szín, és a szín is Istennél volt. Mivel azonban a színskála csupán fekete és szürkésfehér formában jelent...

Silling István

Talány

(Apró levéltáriáda) A megzabolázott idő felső celláiban olykor még hallani a rekedt török dizdár és a lovát sirató akindzsi suttogását. Keresik az...

Silling István

Talány

(Apró levéltáriáda) A megzabolázott idő felső celláiban olykor még hallani a rekedt török dizdár és a lovát sirató akindzsi suttogását. Keresik az...

Szemerédi Fanny

Néha életet ad

Erre emlékszem. Erre a fényességre. Annyit ér, mintha koromsötétség lenne, úgy elvakítja az embert. Hunyorogni, izzadni, vergődni kell a nap alatt. Marja a bőrt, alámászik,...

Szemerédi Fanny

Néha életet ad

Erre emlékszem. Erre a fényességre. Annyit ér, mintha koromsötétség lenne, úgy elvakítja az embert. Hunyorogni, izzadni, vergődni kell a nap alatt. Marja a bőrt, alámászik,...

Patak Márta

Filmnovella

November huszonnyolcadikán hazalátogat egy Németországban élő magyar férfi. Neve is legyen, mondjuk János, bár a történet szempontjából nincs jelentősége,...

Patak Márta

Filmnovella

November huszonnyolcadikán hazalátogat egy Németországban élő magyar férfi. Neve is legyen, mondjuk János, bár a történet szempontjából nincs jelentősége,...

Sáfrány Attila

A meglelt bölcsesség

Hej-jej, a Keselyűhegy-kolostor apátja egész éjjel a teliholdat nézte. A mester üresség volt kívül és belül, átlátszó tükör a valóságnak...

Sáfrány Attila

A meglelt bölcsesség

Hej-jej, a Keselyűhegy-kolostor apátja egész éjjel a teliholdat nézte. A mester üresség volt kívül és belül, átlátszó tükör a valóságnak...