A mérsékelt szobatisztaság zsoltára

Uram, azt mondtad,

engedjük hozzád közel a gyerekeket,

szíved mágneses mezőjének

sugárzásába állítsuk őket,legyenek sugárkárosultak,
vérpumpáló szervük növekedjen
rendellenesen nagyra
testméretükhöz képest,

ne legyen úrrá rajtuk
az általános szívzsugor,
melytől annyian
szenvedünk manapság.
Engedd közel magadhoz
azokat, akiket mózeskosárban
tettek a vízre szüleik,
akár kiléptek életéből,
akár ide-oda passzolgatták,
akár a halál gödrébe hullva
hagyták őt magára,
akár közöny savával maratták
széjjel a lelkét,
gyógyítsd őket, Uram,
halászd ki a Nílusból sajkájukat,
légy anyjuk helyett anyjuk,
apjuk helyett apjuk.
Mint a platnin átsütött húst,
úgy bizsergesd azok szívét is,
akik tipikus mamakedvenceként
növekedtek, és nem bírták ki
gyerektársaik gonoszságát,
oltalmazd a Józsefeket,
akiket mindig kútba dobnak,
mindig eladnak rabszolgának,
egyszerűen mert csípi az érdesebb
többi szemét a pátyolgatottságuk,
gyenge, puha, nyámnyila
az ilyen kölyök, belekötnek a nagyok,
a hónaljbüdösek, a tesztoszterontól
felfuvalkodottak, margóra
taszítják, kiutálják őket,
a tiritarka köntöst pedig,
melyet az elhülyült papa vett
kis kedvenckéjének,
bak vérébe mártják,
s úgy viszik el az öregnek,
zokogja tele, maszatolja be
szakállát kecskevérrel,
míg fiacskája vacog a semmi ágán,
s végre megtudja, milyen fagyos is
a természet ölelése,
ha nem zárja többé varázskörébe
az otthoni kényeztetés.
Jöjjenek hozzád a kisebbségi
komplexusokkal küzdő Dávidok,
akik soha nem lehettek elég jók,
hiába feszültek hétrét,
mindig akadt a szülői példabeszédekben,
aki náluk jobban teljesített,
és az összes tárgyból jelesre zárt,
még abból is, amit sose tanult,
mindig volt, aki jobban sportolt,
szedd már össze magadat,
nem igaz, hogy ennél több nincs benned,
mehetsz utcaseprőnek, vécépucolónak,
abban sincs szégyen, azt is meg kell
csinálni valakinek.
Jöjjenek a megátkozottak,
a családból kitagadottak,
az anyaszomorítók, a koloncok,
a vérszívó kis dögök, az intézetbe adottak,
a létszámfelettiek, a szorongók,
a bántalmazottak, a megerőszakoltak,
akikre az támadt rájuk,
akibe kapaszkodni próbáltak,
jöjjenek a köldökzsinórral gúzsba kötöttek,

a manipuláltak, az érzelmi zsaroltak,
az örökre gyereksorba kényszerítettek,
a kötődési problémások.
Te, Uram, nem látod bennük
a csonkabonka lelkű,
másokban is csak kárt tévő
felnőttet, pszichológusok
bukszájának hizlalóját,
már amennyiben terápiát
egyáltalán megengedhet
magának egyik-másikuk.

Sokkal inkább látod az izzadó tenyerű,
vibráló tekintetű, beesett szemű,
csapzott és hajszolt önkiteljesítőkben,
vágyak után futkorászókban
imbolyogni
fénytestű gyermek-önmagukat,
akivel viselősek, akit se megszülni,
se megfojtani nem képesek.
Uram, te méhen keresztül
érezted a rettegést, mi lesz,
ha kitudódik, lányanya fattya vagy,
mi lesz, ha József hazaküldi Máriát
az idegen poronttyal,
ha megkövezteti,
ahogyan az a törvényben írva vagyon,
átélted a menekülés zsibbasztó
idegfeszültségét, magzatvízen keresztül
a szamárháton zötykölődést,
a szülés előtti szálláskeresés
kivetettségét, érezted, nincs hová
pottyannod, nincs otthon,
csak ideiglenesség.
Uram, engedd, hogy jászladnál
megszüljük a belénk börtönzött
gyermeket,
gyógyítsd őt aranyszalmával,
bársony tehénbőgéssel,
csípős bakkecskeillattal,
sajt penészes márványával,
nincs bizodalmunk immár
nagyurakban, nagyerősökben,
nagyokosokban, Heródesekben.
Valószínűtlenül párnás tenyereddel
gyúrd át szívünket épre, egészre,
legyen a te gyurmád, ó, mérsékelten
szobatiszta Isten, erőtlen hatalom,
csírányi teljesség!

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...