pásztordalok

pásztordalok

Szerző: Miroslav Jovančić: Betyárvölgy

 

1

bárányt szülsz, izzadsz, téli ég alatt

 

forró combjaid közé nyúlok, kihúzom a hasadból,

fél egyedül megszületni

nem termett még benned semmi, ami élne, így

véres szájába fújom sötét tüdőm mindenét

véres szalmával dörzsölöm csupasz hasát

véres anyja sír, bőg: ennek élnie kell

fehérbárány nem halhat meg ilyen vörösen

 

fehér fogak közt halált lehel

ha élni is szeretne, egyedül kell világra jönnie

 

nyúzott bőrével takarom be apró tested

hideg éjszaka az, ami ilyen kegyetlen

ne vegyen el két életet, vigyázlak

de a halott bárány súlya a melleden azt akarja

hogy te se lélegezz

 

2

 

dideregsz vagy félsz

önmagad reszketése a bordáid közt

a párnakőhöz csapkodja a fejed

közben ikrek csillagai alatt rugdosod

áporodott otthonod, a testem

reggelígérő szemmel nézem

apró sejtek kényszerítenek a hidegre

maradtunk volna állatok

tudatlanságban forgatnád álmod

ahogy édes húsát

forgattad nyelveddel

bűnbánó szavaid zaja közt

 

nincs isten, aki megbocsát

de én itt fekszem melletted

egy maréknyi testhővel

homlokodra pattintok

álmos tüzet – hajnalban az is kialszik

összeszűkölő ereid kiáltására

ébredek

 

reggelre elvesztél a tejködben meztelen

arra gondoltam, bemászhatnék a véredényeiden át

egészen a mellkasod közepéig

 

3

zöld harmatszálak közt

tévelygő felhőket követünk haza

nem egészen sárga reggelbe takaródzva

magányt lehelünk egymásra

éles pillantásodtól előttünk

botorkáló bárányok bőre bomlik le

 

mint az elkülönülés csészelevelei

tanítjuk őket nem ragaszkodni – elengedni

mint egy termés a kocsányt

a hullás szükségszerűsége

 

 

 

 

 

 

 

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...