Boldogságtemető.

 

Amrita Sher-Gil levele nagybátyjának,

Baktay Ervinnek

 

Egy nap, tudom, hiába menekülök tovább,

éppen felszállnék a vonatra, de lehet, hogy

még odáig sem jutok, utolér,

 

nem némán surrogva, ahogy zen szerzetes

nyílvesszője halad a céltábla közepe felé,

és nem is az aktuális apokalipszis lovasaiként,

nehéz és sűrű trappban, szerelemtől csatakos

ágyban, magánytól kővé gyűrődött

párnák között, nem, nem, nem,

 

a kvartett lassan lépdel a harmatos fűben,

a ráhangolódás percei ezek, ezt onnan tudom

majd meg, ha egyáltalán, hogy a csellista

szandáljából kilógó csupasz nagylábujja

sáros marad,

 

leülnek a dunaharaszti resti műanyag székeire,

csapolt sört rendelnek a délelőtti próba ellenére,

és játszani kezdenek, lassú, nyugodt tempóban,

 

és ahogy mindig is ilyenkor, de csakis a zene által

hűlő helyemhez szögezve lemaradok a vonatról,

 

és mivel nem csak bölcs apám és önző anyám

gyereke vagyok, hanem testvére minden égből

lehullott és fel-feldobott kőnek, a kissé hosszú

zárótétel vége felé, a beálló rövid csönd előtt,

a fájdalmas hegedűszóló után fekszem csak ott

egy lenge száriban

és meg-

                                                 halok.

 

 

 

 

 

 

 

 

Vezérvers

Jász Attila

SZÉKELY ANGYAL

 

Az angyal elaludt a lesben, nem veszi észre,

hogy a medvebocsok előtte hancúroznak,

verekszenek, az anyjuk elkergette őket,

egymásra vannak utalva, nem ettek

három napja, már nem sírnak, túlélnek,

 

a turisták pedig fizetnek a látványosságért,

az ételmaradékot szándékosan az utak

mellé szórják, hogy a medvék könnyebben

megtalálják, jobban tudják fotózni őket,

 

amikor az angyal felébred, medve alakú

felhő suhan át homlokán, és tudja, ami

nem történt meg, még megismételhető,

vigyázzon rájuk is valaki.

 

 

 

 

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék