Gunnar horgászhelye

Gunnar horgászhelye

Sándor Laura: Vörös tyűkok

Gunnarnak nem volt sok más elfoglaltsága. Ha ledolgozta a magáét, csak azt leste, vajon milyen időjárást jósolnak, de igazából az sem nagyon érdekelte, mert nem a hideg vagy a meleg, a hó vagy az eső, egyáltalán semmi sem volt döntő, hogy kedvenc időtöltésének, a horgászatnak éljen. A meteorológia csak megerősítette abbéli elhatározásában, hogy bizony ő aznap is a vízpartra megy.

  Nem tudni pontosan, vajon Gunnar vérében volt-e a pecázás, de ő úgy tartotta, hogy az a legjobb időtöltés. Immár vagy negyvenöt éve, amikor nagyapja megmutatta neki azokat a „titkos” helyeket, ahol mindig nagy halat lehet fogni.

  Valóban pazar horgászparadicsom volt az övé. A tenger azon részében honosak voltak az édesvízi halak, mert az alacsony sótartalom miatt oda is kimerészkedtek. A csukák dagadtra híztak, hiszen kedvükre rabolhattak, s a hármashorogra ritkán akadt ötkilósnál kisebb.

  Gunnar azonban tudott még ennél is titkosabb, még csodálatosabb helyet, amiről az öregfater ódákat zengett. S valóban: az év megfelelő néhány órájában a mennyországban érezte magát. A tengerből ugyanis egy keskeny kanális egy kicsiny tóba vezetett, s évente egy-két nap oda jártak ívni a halak, méghozzá a megtermett, ivarérett példányok. Ez az időszak csak arról szólt, vajon óránként hány többkilós példányt fog ki az ember, s Gunnar tapasztalatból tudta, visszaengedni a gyönyörű példányokat több időbe telik, mint kifogni őket.

  Gunnar nagyon büszke volt magára, hogy ilyen titok birtokosa, bár azért tudta, hogy a tőle két utcával lejjebb lakó Olaf bácsi is ismeri a féltve őrzött titkot, mert félúton arrafelé nem egyszer rákacsintott. De Olaf bácsi már vagy húsz éve nem horgászott, hanem csak beletörődve tűrte, hogy a szomszédasszony hetente párszor átmegy hozzá, s ilyenkor talán még főtt ételt is ehet. Olaf bácsit ugyanis nem látogatta a két fia. „Messze” laktak tőle, a főváros mellé költöztek, s bár autóval csak néhány óra volt a távolság, havonta csupán egy-egy hívásra futotta, vagy még arra sem.

  Olaf bácsi tehát nem jelentett már veszélyt a titkos horgászhelyre, s ezért Gunnar teljes nyugalommal indult el kedvenc időtöltésére, kedvenc helyére. Úgy sejtette, most lesz az a pár óra, amikor csak be kell dobni. Talán még csali sem kell, hanem a nemes jószágok már arra is kapnak, ha a horog villog a téli napsugarak fényében. Gunnar maga is fürdőzött ebben a napsütésben, s nem egyszer derűsen gondolt vissza arra az esetre, amikor csukákra dobált egy moszatos szikláról, s egy óvatlan pillanatban nyakig belecsúszott a jégtől hártyásodó tengerbe. Mivel harmincéves csotrogányában a fűtés már csak fújdogált, nem tudott mit csinálni, hanem tüzet gyújtott, csuromvizes ruháit felakasztotta az ágra, s gatyában pecázott tovább.

  Gunnar akkor nem fázott meg, s attól kezdve nem félt a hidegtől. Az öregapjától örökölt, többször már összefércelt, egyszerű felszerelését szorgalmasan cipelő bőrtáskáját lóbálta akkor is, amikor arra lett figyelmes, hogy a titkos helyén két illető veri egy hal fejét, divatos tréningruhában. Gunnar nem értette az egészet. Egyrészt, ilyen öltözékben még nem is látott életében horgászt, másrészt, nem értette, miért verik annak a méretes angolnának a kobakját.

  Kellő távolságról szemlélte az egészet, s amikor észrevette, ők is észrevették, odaszólt. „Nem kell annak a jószágnak a fejét verni, mert attól a szegény még nem döglik meg. A farkában van az idegközpontja, így csak rá kell arra lépni, s megmerevedik a hal”. A divatos „szabadidősök” egy pillanatra leálltak a hal ütlegelésével. Kis időre abbahagyták a csapkodást, s furcsa akcentussal valamit mondtak is.

  Gunnar nem értette, mit mond a két „kolléga”. Azt azonban sejtette, hogy azok sem értik őt, mert kisvártatva ismét az angolna fejét verték, s már vagy könyékig véresek voltak. Gunnar legszívesebben megmutatta volna nekik a rutint, de ekkor eszébe jutott, hogy nem is olyan régen milyen pofont kapott a városban.

  Arrébb állt. Egy néhány kilométerre odébb benyúló öbölkét választott, de aznap nem fogott semmit sem.

  Gunnar szomorú lett. Féltve őrzött titka, nagyapja titkos helye immár nem volt titkos. A következő évben is tudta a pontos időt, amikor ki kell menni a haltól nyüzsgő csatornára, de valahogy otthon maradt.

  Akkor is, meg a következő évben is.

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...