Gunnar horgászhelye

Gunnar horgászhelye

Sándor Laura: Vörös tyűkok

Gunnarnak nem volt sok más elfoglaltsága. Ha ledolgozta a magáét, csak azt leste, vajon milyen időjárást jósolnak, de igazából az sem nagyon érdekelte, mert nem a hideg vagy a meleg, a hó vagy az eső, egyáltalán semmi sem volt döntő, hogy kedvenc időtöltésének, a horgászatnak éljen. A meteorológia csak megerősítette abbéli elhatározásában, hogy bizony ő aznap is a vízpartra megy.

  Nem tudni pontosan, vajon Gunnar vérében volt-e a pecázás, de ő úgy tartotta, hogy az a legjobb időtöltés. Immár vagy negyvenöt éve, amikor nagyapja megmutatta neki azokat a „titkos” helyeket, ahol mindig nagy halat lehet fogni.

  Valóban pazar horgászparadicsom volt az övé. A tenger azon részében honosak voltak az édesvízi halak, mert az alacsony sótartalom miatt oda is kimerészkedtek. A csukák dagadtra híztak, hiszen kedvükre rabolhattak, s a hármashorogra ritkán akadt ötkilósnál kisebb.

  Gunnar azonban tudott még ennél is titkosabb, még csodálatosabb helyet, amiről az öregfater ódákat zengett. S valóban: az év megfelelő néhány órájában a mennyországban érezte magát. A tengerből ugyanis egy keskeny kanális egy kicsiny tóba vezetett, s évente egy-két nap oda jártak ívni a halak, méghozzá a megtermett, ivarérett példányok. Ez az időszak csak arról szólt, vajon óránként hány többkilós példányt fog ki az ember, s Gunnar tapasztalatból tudta, visszaengedni a gyönyörű példányokat több időbe telik, mint kifogni őket.

  Gunnar nagyon büszke volt magára, hogy ilyen titok birtokosa, bár azért tudta, hogy a tőle két utcával lejjebb lakó Olaf bácsi is ismeri a féltve őrzött titkot, mert félúton arrafelé nem egyszer rákacsintott. De Olaf bácsi már vagy húsz éve nem horgászott, hanem csak beletörődve tűrte, hogy a szomszédasszony hetente párszor átmegy hozzá, s ilyenkor talán még főtt ételt is ehet. Olaf bácsit ugyanis nem látogatta a két fia. „Messze” laktak tőle, a főváros mellé költöztek, s bár autóval csak néhány óra volt a távolság, havonta csupán egy-egy hívásra futotta, vagy még arra sem.

  Olaf bácsi tehát nem jelentett már veszélyt a titkos horgászhelyre, s ezért Gunnar teljes nyugalommal indult el kedvenc időtöltésére, kedvenc helyére. Úgy sejtette, most lesz az a pár óra, amikor csak be kell dobni. Talán még csali sem kell, hanem a nemes jószágok már arra is kapnak, ha a horog villog a téli napsugarak fényében. Gunnar maga is fürdőzött ebben a napsütésben, s nem egyszer derűsen gondolt vissza arra az esetre, amikor csukákra dobált egy moszatos szikláról, s egy óvatlan pillanatban nyakig belecsúszott a jégtől hártyásodó tengerbe. Mivel harmincéves csotrogányában a fűtés már csak fújdogált, nem tudott mit csinálni, hanem tüzet gyújtott, csuromvizes ruháit felakasztotta az ágra, s gatyában pecázott tovább.

  Gunnar akkor nem fázott meg, s attól kezdve nem félt a hidegtől. Az öregapjától örökölt, többször már összefércelt, egyszerű felszerelését szorgalmasan cipelő bőrtáskáját lóbálta akkor is, amikor arra lett figyelmes, hogy a titkos helyén két illető veri egy hal fejét, divatos tréningruhában. Gunnar nem értette az egészet. Egyrészt, ilyen öltözékben még nem is látott életében horgászt, másrészt, nem értette, miért verik annak a méretes angolnának a kobakját.

  Kellő távolságról szemlélte az egészet, s amikor észrevette, ők is észrevették, odaszólt. „Nem kell annak a jószágnak a fejét verni, mert attól a szegény még nem döglik meg. A farkában van az idegközpontja, így csak rá kell arra lépni, s megmerevedik a hal”. A divatos „szabadidősök” egy pillanatra leálltak a hal ütlegelésével. Kis időre abbahagyták a csapkodást, s furcsa akcentussal valamit mondtak is.

  Gunnar nem értette, mit mond a két „kolléga”. Azt azonban sejtette, hogy azok sem értik őt, mert kisvártatva ismét az angolna fejét verték, s már vagy könyékig véresek voltak. Gunnar legszívesebben megmutatta volna nekik a rutint, de ekkor eszébe jutott, hogy nem is olyan régen milyen pofont kapott a városban.

  Arrébb állt. Egy néhány kilométerre odébb benyúló öbölkét választott, de aznap nem fogott semmit sem.

  Gunnar szomorú lett. Féltve őrzött titka, nagyapja titkos helye immár nem volt titkos. A következő évben is tudta a pontos időt, amikor ki kell menni a haltól nyüzsgő csatornára, de valahogy otthon maradt.

  Akkor is, meg a következő évben is.

Fehér István

A kizökkent idő meséi

A mese vége Nos, a miszlikbe aprított fiú látványát elviselni… hát, mit mondjak?! Nem neheztelhetünk a testvérbátyákra, amiért ketten háromfelé...

Fehér István

A kizökkent idő meséi

A mese vége Nos, a miszlikbe aprított fiú látványát elviselni… hát, mit mondjak?! Nem neheztelhetünk a testvérbátyákra, amiért ketten háromfelé...

Bence Lajos

Ezekért? Ezeknek?

  Ezek…   Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik...

Bence Lajos

Ezekért? Ezeknek?

  Ezek…   Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik...

Patak Márta

Háború és rock and roll

Egész este megint a Novi Sadot hallgattam, lépett be a konyhába a fiatal szomszédasszony, én meg néztem a sarokból, szerettem volna megérteni végre, mi olyan nagyon fontos neki ezzel a Novi...

Patak Márta

Háború és rock and roll

Egész este megint a Novi Sadot hallgattam, lépett be a konyhába a fiatal szomszédasszony, én meg néztem a sarokból, szerettem volna megérteni végre, mi olyan nagyon fontos neki ezzel a Novi...

Kolter László

A halál

Meghalt. A halál pontos ideje: Ismeretlen. A halál oka: Az orvos vizsgálata alapján csendes és kíméletlen volt a halál. Az ember szíve megállt, légzése megszűnt, teste...

Kolter László

A halál

Meghalt. A halál pontos ideje: Ismeretlen. A halál oka: Az orvos vizsgálata alapján csendes és kíméletlen volt a halál. Az ember szíve megállt, légzése megszűnt, teste...

Kolter László

Borban van az igazság

Az egyik pohár a másiknak: – Miért vagy félig töltve? – Nem hallak, gyere közelebb! – Azt akarom kérdezni, hogy miért vagy csak félig töltve. – Isznak belőlem, ha...

Kolter László

Borban van az igazság

Az egyik pohár a másiknak: – Miért vagy félig töltve? – Nem hallak, gyere közelebb! – Azt akarom kérdezni, hogy miért vagy csak félig töltve. – Isznak belőlem, ha...

Fehér Miklós

Szépiában látni a világot

Lillának az Újvidék–Belgrád közti autópálya-szakasz a kedvence. Ezen az úton szeret a leginkább vezetni. Szabályos, 10 óra 10 perces óramutatóval megegyezően...

Fehér Miklós

Szépiában látni a világot

Lillának az Újvidék–Belgrád közti autópálya-szakasz a kedvence. Ezen az úton szeret a leginkább vezetni. Szabályos, 10 óra 10 perces óramutatóval megegyezően...

Silling István

A patikus

A nagyhevesi patikát még a 19. század utolsó évtizedében nyitotta meg Adolf Hammerl, aki a grazi egyetemen végezte gyógyszerészeti tanulmányait. Családjában nem jelentett...

Silling István

A patikus

A nagyhevesi patikát még a 19. század utolsó évtizedében nyitotta meg Adolf Hammerl, aki a grazi egyetemen végezte gyógyszerészeti tanulmányait. Családjában nem jelentett...

Mirnics Zsuzsa

Fél pár klumpa

Egész héten kopogós hideg volt. Az udvaron a tócsák keményre fagytak. Erzsi reggelente összetörte a jeget a vályúban, kiborította, és meleg vizet öntött a...

Mirnics Zsuzsa

Fél pár klumpa

Egész héten kopogós hideg volt. Az udvaron a tócsák keményre fagytak. Erzsi reggelente összetörte a jeget a vályúban, kiborította, és meleg vizet öntött a...

Tóth Eszter Zsófia

A mézeskalács házikó

– Meglepetés! – nyitott be egy nap vidáman Kriszta néni, a némettanárnő a gimnáziumi osztálytermünkbe. Kriszta néni dauerolt frizurát viselt, és mindig csinosan...

Tóth Eszter Zsófia

A mézeskalács házikó

– Meglepetés! – nyitott be egy nap vidáman Kriszta néni, a némettanárnő a gimnáziumi osztálytermünkbe. Kriszta néni dauerolt frizurát viselt, és mindig csinosan...

Tóth Eszter Zsófia

A horog

– Úgy kezdődött – kezdett bele a történetbe apa –, hogy amikor kisfiú voltam, a nagyapáddal jártam a Zala-partra horgászni. Ő mindig hozott magával egy filléres...

Tóth Eszter Zsófia

A horog

– Úgy kezdődött – kezdett bele a történetbe apa –, hogy amikor kisfiú voltam, a nagyapáddal jártam a Zala-partra horgászni. Ő mindig hozott magával egy filléres...