Sötétségben napraforgó

Patakokban folyik a könnyem. A hajam kócos. Néhány tincs az arcomra tapadt. Görcsben a gyomrom, és úgy érzem, mindjárt kiszakad a tüdőm. Remeg a lábam. Nem bírja már el a súlyom. Megkapaszkodom egy faágban, és próbálok mélyen lélegezni. Próbálom nyugtatni magam. De a sírás győz. Feladom, és a földre rogyok.

  A nap már lebukott a horizont alá. Egyre hidegebb és hidegebb van. Az erdő óriási fái egészen az égig nyúlnak. Leveleikben alig van élet, némelyik már le is hullajtotta őket. Megszabadult a terhétől. Senki sincs itt, csak az állatok halk nesze emlékeztet arra, hogy nem szűnt meg létezni a világ körülöttem. Pedig néha pont erre vágynék.

  Fázom. Remeg a kezem. Összedörzsölöm, hátha a súrlódás hatására felmelegszik egy kicsit. Nem járok sikerrel. A könnyem még mindig áztatja az arcom. Államról a földre csöppen. Egész szép kis tócsa keletkezett belőle. Tekintetem a tócsáról az előttem elterülő útra irányul, amely épp kettéválni készül.

  Nem tudom, merre menjek. A jobb oldali csalogat. Madárcsicsergés hallatszik afelől. Szép virágokat látok arra. De rettegek attól, hogy mindez hamis. Hogy mindez egyszer eltűnik. Ki kövezte ki ezt az utat? És mi van, ha csak arra vár, hogy elbízzam magam, és lecsaphasson rám? Nem. Nem bízom senkiben. Többé nem. Eddig nyitott könyv volt az életem. Nem is könyv. Inkább füzet. És bárkinek megengedtem, hogy írjon bele. Ebből elég! Most szépen lelakatolom magam, eldugom a kulcsot, és inkább a tövisekkel teli utat választom. Megküzdök a jóért. Én akarom megírni a történetem. Csak én formálhatom az életem. Senki más.

  És én úgy érzem, hogy csak egy fájdalmas és rögös út vezethet szép célhoz.

  Rálépek a bal oldali ösvényre. Tövis szúródik a lábamba. Már nem sírok. Magabiztosnak, erősnek érzem magam. Senki és semmi sem állhat az utamba.

  Nem sok időbe telt, hogy teljesen biztos legyek abban, jól döntöttem. Kiáltások ütik meg a fülem. Sírást, jajveszékelést hallok. És vajon merről? Pontosan. Jobbról.

  Mosolyra húzódik a szám. Tudom, hogy jó úton járok, hisz látom az ösvény végén bimbózó napraforgót.

Csorba Béla

Pap papruhában

Lejegyezte: Csorba Béla Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte...

Csorba Béla

Pap papruhában

Lejegyezte: Csorba Béla Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte...

b. z.

Ki

A teremtő ember fokozottan befelé figyel, hogy „kilehelhesse Ön-magát”. Ha ezt az állandó befelé figyelést, befelé való hallgatózást nem egyensúlyozza az...

b. z.

Ki

A teremtő ember fokozottan befelé figyel, hogy „kilehelhesse Ön-magát”. Ha ezt az állandó befelé figyelést, befelé való hallgatózást nem egyensúlyozza az...

Lejegyezte: Csorba Béla

„Még kicsi voltam, és nem tudtam, mit látok pontosan”

Édesapánk 1908. december 28-án született, anyánk 1922-ben Maradékon, onnan került Zsablyára, amikor férjhez ment apánkhoz, akinek volt már egy 1934-ben született fia, de akinek az...

Lejegyezte: Csorba Béla

„Még kicsi voltam, és nem tudtam, mit látok pontosan”

Édesapánk 1908. december 28-án született, anyánk 1922-ben Maradékon, onnan került Zsablyára, amikor férjhez ment apánkhoz, akinek volt már egy 1934-ben született fia, de akinek az...

Kovács Jolánka

A hajvágás

Volt egyszer egy ember, akinek olyan gyorsan nőtt a haja, hogy az csoda. Hiába nyírta meg jó rövidre a borbély, két nap múlva a haja már eltakarta a fülét, még két nap...

Kovács Jolánka

A hajvágás

Volt egyszer egy ember, akinek olyan gyorsan nőtt a haja, hogy az csoda. Hiába nyírta meg jó rövidre a borbély, két nap múlva a haja már eltakarta a fülét, még két nap...

Kovács Jolánka

Gólya Géza

Volt egyszer egy fiatal gólya. Egy évben már Afrikában telelt, de nagyon megelégelte azt a telelést! Amikor a többi gólya szeptember végén ismét útra készült, ő...

Kovács Jolánka

Gólya Géza

Volt egyszer egy fiatal gólya. Egy évben már Afrikában telelt, de nagyon megelégelte azt a telelést! Amikor a többi gólya szeptember végén ismét útra készült, ő...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...