Sötétségben napraforgó

Patakokban folyik a könnyem. A hajam kócos. Néhány tincs az arcomra tapadt. Görcsben a gyomrom, és úgy érzem, mindjárt kiszakad a tüdőm. Remeg a lábam. Nem bírja már el a súlyom. Megkapaszkodom egy faágban, és próbálok mélyen lélegezni. Próbálom nyugtatni magam. De a sírás győz. Feladom, és a földre rogyok.

  A nap már lebukott a horizont alá. Egyre hidegebb és hidegebb van. Az erdő óriási fái egészen az égig nyúlnak. Leveleikben alig van élet, némelyik már le is hullajtotta őket. Megszabadult a terhétől. Senki sincs itt, csak az állatok halk nesze emlékeztet arra, hogy nem szűnt meg létezni a világ körülöttem. Pedig néha pont erre vágynék.

  Fázom. Remeg a kezem. Összedörzsölöm, hátha a súrlódás hatására felmelegszik egy kicsit. Nem járok sikerrel. A könnyem még mindig áztatja az arcom. Államról a földre csöppen. Egész szép kis tócsa keletkezett belőle. Tekintetem a tócsáról az előttem elterülő útra irányul, amely épp kettéválni készül.

  Nem tudom, merre menjek. A jobb oldali csalogat. Madárcsicsergés hallatszik afelől. Szép virágokat látok arra. De rettegek attól, hogy mindez hamis. Hogy mindez egyszer eltűnik. Ki kövezte ki ezt az utat? És mi van, ha csak arra vár, hogy elbízzam magam, és lecsaphasson rám? Nem. Nem bízom senkiben. Többé nem. Eddig nyitott könyv volt az életem. Nem is könyv. Inkább füzet. És bárkinek megengedtem, hogy írjon bele. Ebből elég! Most szépen lelakatolom magam, eldugom a kulcsot, és inkább a tövisekkel teli utat választom. Megküzdök a jóért. Én akarom megírni a történetem. Csak én formálhatom az életem. Senki más.

  És én úgy érzem, hogy csak egy fájdalmas és rögös út vezethet szép célhoz.

  Rálépek a bal oldali ösvényre. Tövis szúródik a lábamba. Már nem sírok. Magabiztosnak, erősnek érzem magam. Senki és semmi sem állhat az utamba.

  Nem sok időbe telt, hogy teljesen biztos legyek abban, jól döntöttem. Kiáltások ütik meg a fülem. Sírást, jajveszékelést hallok. És vajon merről? Pontosan. Jobbról.

  Mosolyra húzódik a szám. Tudom, hogy jó úton járok, hisz látom az ösvény végén bimbózó napraforgót.

Kovács Jolánka

Gólya Géza

Volt egyszer egy fiatal gólya. Egy évben már Afrikában telelt, de nagyon megelégelte azt a telelést! Amikor a többi gólya szeptember végén ismét útra készült, ő...

Kovács Jolánka

Gólya Géza

Volt egyszer egy fiatal gólya. Egy évben már Afrikában telelt, de nagyon megelégelte azt a telelést! Amikor a többi gólya szeptember végén ismét útra készült, ő...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...