almafa

borospatak fölött

 

hidegen koppan

az alma

ember áll a

kemény harmaton

aranyló fényként

csillog az esztena

alatt a trágyalé

tisztes távolban

kuvasz

a hajnali tisztásról

éppen halvány

kendő emelkedik

színét váltja egy

könnyű páracsík

a juharfák alatt

bíbor kabátban

kerubok hada

a pirkadatban

mihály napja volt

ezüsttel hasított

világoskék mezőben

nap és hold lobogott

benn a karámban

jószágok voltak

jámbor szuszogásban

és párolgott a

langyos birkagané

mi

hangos

autóval mentünk föl

gondoltuk észrevétlen

zakatolt a négykerék-

meghajtás

sebesen villogott

minden látványt

felfalt a

fényképezőgép

sürögtünk és

pislogott a gomb

a magnó fedelén

kérdeztük

a pásztort lazán

szemérmetlenül

látott-e farkast

rókát

vagy medvét?

és mikor jött föl

utoljára fehérnép?

vásároltunk is

ó csak ennyiért?

kevés ordát és

brinzából jókorát

megtelt a notesz

és a hátizsák

míg lassan

csepegett a savó

szabolcs a tetőre

kopóval jött

mutatta halkan

két régi határ

köveinek helyét

csendes volt

a tatros lent

nekünk végállomás

a bakterház

lovak legeltek

mellettünk

szögre akasztva

hideg forrásnál

a vándornak bögre állt

ittunk és hallgattunk

egy időre ismét

zúgott velünk

a duster

négy kerékkel

a fénylő harmatot

sebesen verte szét

a tisztáson

hűvös ezüstben

aranyló fényként

továbbra is futott

a meleg trágyalé

a birkák alatt

langyosan gőzölgött

a gané

egy isten veleddel

utaztunk verődve

több száz kilométeren

mire az idő

hazáig

lassan elfogyott

az esti harmaton

hidegen alma

koppant

mint borospatakon

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék