I
Egyszer csak ellened fordul semmi előjel
az értelem nem segít
jön és a lábadnál fogva húz.
Az alvás ábránd az ébrenlét híg massza
harmadnapon sem enyhül
nincs helyed magadon belül.
A bőröd egy kövekkel megrakott télikabát.
Az összes Isten süket.
II
Összeránt a posztszocialista folyosó
a fertőtlenítő keveredik a korrupció szagával
röpködnek kartonok pecsétek.
Latinul szerbül magyarul
kár hogy itt az én nyelvemen nem beszél senki
első negyed a nyelv alatt
lenyeled.
III
Nedves a torok csorog mint valami keserű anyatej
nyelsz mert az ösztönt nem tudod megtagadni
aztán megszokássá válik
és kitöröl mindent
ez a bénító nyugalom.
IV
Eldobod
már így sincs tovább a prés alatt
kirántom a homloklebenyem
van helye a patyolat lepedő mellett
most már csak a doboz van
meg a vágy hogy tele legyen.
A kettős mérce ürüljön ki.