Harc az árnyékkal

Harc az árnyékkal

Szerző: Bakos Anita: Káosz I.

 

Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott vajon cserébe? Mit is kaphatnánk árnyékunkért cserébe?

  A délelőtt csupa árny és fény. Házak árnya vetül ránk, majd a házközök éles fényében elénk ugrik saját árnyékunk, és követjük, rendületlenül. Olykor mintha előbb mozdulna, mint mi…

  Míg ezen töprengünk, elmaradnak mögöttünk a bérházak, a kőkerítéseken áthajoló, szirmokkal havazó gyümölcsfák, és kiérünk a fényben tündöklő mezőre. Itt elkalandozhatna már a tekintet, csitulhatna, mélyülhetne a lélegzet, szabadabban rugózhatnának a léptek… Mi mégis megtorpanunk.

  Mintha fal állná utunkat, amely falra valaki könnyű kézzel felfestette a tájat. Nem érzékeljük, mi van távol, mi közel, karnyújtásnyira van-e mindez, vagy órákig gyalogolhatunk, hogy elérjük. A csatornák, a szántók, a tavalyi kórók csonkjai, a tyúkhúrral párnázott árokpart, a felszálló pára – mindez távlat nélkül, akárha üveglapok közé préselve: zöldesen áttetsző fallá tömörödve magasodik előttünk. Árnyékunk a falra vetül, tőlünk egy lépésnyire megtörik, felegyenesedik a falon. Mintha élőlény volna, ember, hozzánk döbbenetesen hasonló, de aki a hátát mutatja csak nekünk. Eléje kerülni lehetetlen, hisz az árnyunk sohasem tágít előlünk.

  Ő minden bizonnyal átlát ezen a falon, számára nincs is fal: látja, mi van távol, és mi közel, követheti tekintetével a madarak röptét, míg mi csak Őt, az elénk tolakodót látjuk, s körötte az üvegfényű, távlatait veszített derengést… Döbbent csendben állunk, majd hirtelen rémülettel tekintünk az égre, a Napot keresve: mögöttünk ontja-e a fényt, valóban árnyékunk-e az előttünk álló, vagy pedig mi vagyunk az ő hátravetett árnya, s minden igyekezetünk önállóan lépni, látni, élni hiábavaló?

  A Nap nincs sehol.

  Rémület lobog fel bennünk, hideg, sárga lánggal – szikrázó, kétség mardosta düh ez már, nem is rémület. Tenni kell valamit. Valamit… valamit!

  Fájdalomig feszülő izmokkal előrelépünk, kinyújtjuk karunkat, csontunk beleroppan a mozdulatba, karunk lendületébe, mellyel megragadjuk az előttünk csendben álló árnyalak nyakát. Valódi, lüktető, meleg, vérrel telt test vonaglik kezeink között! Mit tegyünk?!

  Nos, rajta! Rántsuk hátra, szorításunkból egy pillanatra sem engedve, vessünk gáncsot, és lökjük meg! Egyensúlyából kibillen, s mint egy rongybábu, arcra bukik. Nem félelmetesebb már, mint egy ledobott, rongyos kabát… Legyőztük! Akár át is léphetjük… S lám: mozdulunk. Csak egy lépés előre, és máris hatalmas, szédítő távlatok nyílnak.

  Mielőtt azonban szívünk telidobolná e végtelen, szabad teret: hátulról nyakunkra szorulnak a legyőzöttnek hitt ellenfél csontos-görcsös ujjai. Támadónk vet most gáncsot, hátraránt, földre lök. Tehetetlenül csapódunk a porba, fájdalomba. A diadalmas alak pedig átszökken fölöttünk, és zihálva, részegülten nyeli a friss levegőt.

  Eszményi alkalom ez a támadásra. Vérbeli ragadozók: e pillanatot nem szalaszthatjuk el! Vér tódul arcunkba, talpra ugrunk, és máris markunkban nyekken az ellenfél: nyakánál fogva rázzuk, dühödten, mint holmi tetves rongyot, kirúgjuk alóla a lábát. Felhördül, kalimpálva a földre zuhan.

  Nos, alélt teste nem lehet akadály: immár könnyedén rugaszkodunk el fölötte, szinte lebegve, mint ahogy a felhő árnya úszik át egy iszonyú szakadékon, mielőtt a felhőcske maga az ég kékjébe veszne, nyomtalanul.

 

 

Haramza Kristóf

Mi hasznuk a bölcsészeknek?

– …Hibás… Mármint a kérdésed… Mert rossz a megközelítés – válaszolt az egyik mérnök haverjának iménti felvetésére Kopogyi....

Haramza Kristóf

Mi hasznuk a bölcsészeknek?

– …Hibás… Mármint a kérdésed… Mert rossz a megközelítés – válaszolt az egyik mérnök haverjának iménti felvetésére Kopogyi....

Blazsanyik Zsaklina

Ismeretlenül

A váróterem nyirkos levegőjében a mellettem ülő nő hajából érzem az áradó cigarettafüstöt. Undorodnom kellene tőle, de már-már hiányozott ez az...

Blazsanyik Zsaklina

Ismeretlenül

A váróterem nyirkos levegőjében a mellettem ülő nő hajából érzem az áradó cigarettafüstöt. Undorodnom kellene tőle, de már-már hiányozott ez az...

Patak Márta

A fi relé

Lefeküdtem a villanyszerelővel. Egyedül voltam, éppen senki nem volt otthon, lányom valami iskolai ügyben vagy a zenekarával, nem tudom, hol járt éppen, mindenesetre nem állt fönn a...

Patak Márta

A fi relé

Lefeküdtem a villanyszerelővel. Egyedül voltam, éppen senki nem volt otthon, lányom valami iskolai ügyben vagy a zenekarával, nem tudom, hol járt éppen, mindenesetre nem állt fönn a...

Silling István

A város festői

Tollseprűvel porolta le a festményeket a cselédlány a gazdag szalonban a Bajai úton, a század végén emelt, magasföldszintes, villának is beillő eklektikus épületben. A...

Silling István

A város festői

Tollseprűvel porolta le a festményeket a cselédlány a gazdag szalonban a Bajai úton, a század végén emelt, magasföldszintes, villának is beillő eklektikus épületben. A...

Vittai Georgina

A kanyarban

A kanyarban jelentős és fontos katonai tábort létesítettek, ahol a kereskedők és az iparosok is biztonságban érezték magukat. Ad Flexum volt a tábor neve, ami köré a lakosok...

Vittai Georgina

A kanyarban

A kanyarban jelentős és fontos katonai tábort létesítettek, ahol a kereskedők és az iparosok is biztonságban érezték magukat. Ad Flexum volt a tábor neve, ami köré a lakosok...

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...