Harc az árnyékkal

Harc az árnyékkal

Szerző: Bakos Anita: Káosz I.

 

Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott vajon cserébe? Mit is kaphatnánk árnyékunkért cserébe?

  A délelőtt csupa árny és fény. Házak árnya vetül ránk, majd a házközök éles fényében elénk ugrik saját árnyékunk, és követjük, rendületlenül. Olykor mintha előbb mozdulna, mint mi…

  Míg ezen töprengünk, elmaradnak mögöttünk a bérházak, a kőkerítéseken áthajoló, szirmokkal havazó gyümölcsfák, és kiérünk a fényben tündöklő mezőre. Itt elkalandozhatna már a tekintet, csitulhatna, mélyülhetne a lélegzet, szabadabban rugózhatnának a léptek… Mi mégis megtorpanunk.

  Mintha fal állná utunkat, amely falra valaki könnyű kézzel felfestette a tájat. Nem érzékeljük, mi van távol, mi közel, karnyújtásnyira van-e mindez, vagy órákig gyalogolhatunk, hogy elérjük. A csatornák, a szántók, a tavalyi kórók csonkjai, a tyúkhúrral párnázott árokpart, a felszálló pára – mindez távlat nélkül, akárha üveglapok közé préselve: zöldesen áttetsző fallá tömörödve magasodik előttünk. Árnyékunk a falra vetül, tőlünk egy lépésnyire megtörik, felegyenesedik a falon. Mintha élőlény volna, ember, hozzánk döbbenetesen hasonló, de aki a hátát mutatja csak nekünk. Eléje kerülni lehetetlen, hisz az árnyunk sohasem tágít előlünk.

  Ő minden bizonnyal átlát ezen a falon, számára nincs is fal: látja, mi van távol, és mi közel, követheti tekintetével a madarak röptét, míg mi csak Őt, az elénk tolakodót látjuk, s körötte az üvegfényű, távlatait veszített derengést… Döbbent csendben állunk, majd hirtelen rémülettel tekintünk az égre, a Napot keresve: mögöttünk ontja-e a fényt, valóban árnyékunk-e az előttünk álló, vagy pedig mi vagyunk az ő hátravetett árnya, s minden igyekezetünk önállóan lépni, látni, élni hiábavaló?

  A Nap nincs sehol.

  Rémület lobog fel bennünk, hideg, sárga lánggal – szikrázó, kétség mardosta düh ez már, nem is rémület. Tenni kell valamit. Valamit… valamit!

  Fájdalomig feszülő izmokkal előrelépünk, kinyújtjuk karunkat, csontunk beleroppan a mozdulatba, karunk lendületébe, mellyel megragadjuk az előttünk csendben álló árnyalak nyakát. Valódi, lüktető, meleg, vérrel telt test vonaglik kezeink között! Mit tegyünk?!

  Nos, rajta! Rántsuk hátra, szorításunkból egy pillanatra sem engedve, vessünk gáncsot, és lökjük meg! Egyensúlyából kibillen, s mint egy rongybábu, arcra bukik. Nem félelmetesebb már, mint egy ledobott, rongyos kabát… Legyőztük! Akár át is léphetjük… S lám: mozdulunk. Csak egy lépés előre, és máris hatalmas, szédítő távlatok nyílnak.

  Mielőtt azonban szívünk telidobolná e végtelen, szabad teret: hátulról nyakunkra szorulnak a legyőzöttnek hitt ellenfél csontos-görcsös ujjai. Támadónk vet most gáncsot, hátraránt, földre lök. Tehetetlenül csapódunk a porba, fájdalomba. A diadalmas alak pedig átszökken fölöttünk, és zihálva, részegülten nyeli a friss levegőt.

  Eszményi alkalom ez a támadásra. Vérbeli ragadozók: e pillanatot nem szalaszthatjuk el! Vér tódul arcunkba, talpra ugrunk, és máris markunkban nyekken az ellenfél: nyakánál fogva rázzuk, dühödten, mint holmi tetves rongyot, kirúgjuk alóla a lábát. Felhördül, kalimpálva a földre zuhan.

  Nos, alélt teste nem lehet akadály: immár könnyedén rugaszkodunk el fölötte, szinte lebegve, mint ahogy a felhő árnya úszik át egy iszonyú szakadékon, mielőtt a felhőcske maga az ég kékjébe veszne, nyomtalanul.

 

 

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...