A humanoid robotika születése – 50 éves a Mihajlo Pupin Intézet Robotikai Központja című kiállitást a szervezők Délkelet-Európa legrégebbi robotikai laboratóriumának szentelték.
A kiállítás rámutat a Robotikai Központ jelentőségére és alapkutatásaira, melyek a modern robotika bölcsőjévé tették. A központban olyan ötletek és elméletek születtek, melyek a gyakorlati eredményekkel együtt befolyásolták a robotika fejlődését és folyamatát.
Legnagyobb eredményeket a humanoid robotika területén ért el: új matematikai modellek és szoftvermegoldások létrehozásában, az ellenőrzési rendszer stabilitásának és elemzésének területén, valamint a kétlábú robotok (androidok) mozgatására ajánlott megoldásaival, melyeket még ma is alkalmaznak szerte a világon.
A központ története még 1963-ban elkezdődött, amikor az intézetben megalkották az első robotkezet. A világszerte „belgrádi robotkézként” ismertté vált robotkezet egészségügyi célokra ugyan nem használták, de hatására több más típusát fejlesztették ki más országokban. A Robotika Központ megalapításának ötlete éppen a „belgrádi robotkéz” készítése közben merült fel 1967-ben.
A központot hosszú évekig Miomir Vukobratović professzor vezette, akinek a mesterséges mozgás kialakításában elért eredményei megkerülhetetlenek. A zéró nyomaték pontelméletével (ZMP, Zero-Moment Point Theory) megoldotta a kétlábú (android) robotok egyensúlytartási problémáját és ennek eredményeképpen a járásukat is. Az elmélet elnevezése egyébként a talpunk azon pontjáról kapta nevét, melyben az összes erő eredő nyomatéka nulla. Vukobratović professzor elméletét 1968-ban mutatták be először Jerevánban. Ma világszerte a legtöbb robot mozgatásához ezt az elméletet alkalmazzák.
Tudósokból és mérnökökből álló csapatával Vukobratović az orvosi robotika területén folytatta a világviszonylatban is kiemelkedő kutatást – laboratóriumokban történnek meg az első robotlépések, létrejönnek az első az első exoskeletonok (mesterséges külső vázak, robotruhák). Ezek legsikerültebb aktív változata 1972-ben készült el. Az 1974-es változatnál – a robotikában először – villanymotort alkalmaztak.
A robotruhák azzal a céllal jöttek létre, hogy segítsék a kétoldali alsó végtagbénulásban szenvedők és a fogyatékkal élők rehabilitációját.
A további kutatások eredményeként 1978-ban az aktív robotruháknak egy puhább változatát készítették el. Létrejött a világon az első robotkar, melyet a régi Jugoszláviában működő Izomsorvadásban Szenvedők Egyesületének elnöke, Olivera Jandrić tesztelt és használt. Ezt követően pedig elkészítették az első robot alsó lábszárat, a Promona 1-et.
Ugyancsak nagy eredmény volt az első jugoszláv ipari robot, az UMS 1-es megtervezése és elkészítése is. Ez volt a világon az első antropomorf (emberhez hasonlító) ipari robot. Később létrejönnek a 2-es, a 3-as és a 4-es változatok is, melyek ipari felhasználásra kerülnek.
A 20. század nyolcvanas és kilencvenes éveiben oktatási robotok sorozatát fejlesztették ki a robotika, mint új tudományág népszerűsítése céljából, főként az egyetemisták körében. Emellett oktatási szoftvert és sikeres oktatási robotikai rendszereket fejlesztettek ki a PC vezérlőkkel.
A Mihajlo Pupin Intézetnek Robotikai Központja a kutatások alapjául szolgált, és számos produktív és kreatív kutatót nevelt ki a robotika és a mechatronika minden területén. Gyakorlatilag ezen a helyen a hagyományos robotika minden szegmense megtalálható.
1996-ban Vukobratović professzor Joseph Engelberger-díjban részesült, mely a legmagasabb robotikai elismerés a világon, amit az alkalmazott kutatásokért és oktatásért ítél oda az Amerikai Robotipari Szövetség. Az Automatizálási Világkonkresszus (WAC) 2006-ban Vukobratović professzort munkásságáért Életmű-díjjal jutalmazta.
A kiállításon megtekintehetők az említett kiállítási tárgyak, melyek a robotika történelmének részét képezik.
A kiállítás kísérő programjaként a látogatóknak a belgrádi Tudománynépszerűsítő Központ és a Villamosmérnöki Kar jóvoltából alkalmuk lesz megtekinteni a robotika világtörténetét is.
(A humanoid robotika születése című kiállítás a Szabadkai Városi Múzeumban 2018. november 9. és 2019. január 31. között tekinthető meg. A kiállítás kurátora Ivan Sarić, a Belgrádi Tudományos és Műszaki Múzeum gyűjteményének kezelője).