A másik lakás

A másik lakás

Szerző: Molnár Imre: Esőerdő, 2017

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.

  Anya mindig így írta alá a leveleket: PA, vagyis Puszi, Anya.

  Néztem az üzenetet, és nem értettem. Hogyhogy nem ásnak ki egy sírt?

  – Nézd – mondtam a férjemnek. – Szerinted mi lehet ez? Mitől fél anyám?

  – Gyere, nézzük meg az interneten – mondta ő.

  Akkoriban az internet még újdonságnak számított, az is, hogy bármit meg lehet keresni rajta. A férjem mindig jobban eligazodott ezekben a dolgokban, mint én.

  – Nézd csak, valószínűleg anyukád ezt a cikket olvasta – mutatott a képernyőre.

  „Elfelejtették kiásni a sírt, meghiúsult a temetés”.

  – Na de ez az Új köztemetőben történt, nem a Farkasréten – mondtam én.

  – Mindegy, megtehetsz ennyit anyukádért, menj ki vele – mondta a férjem.

  – Te kijössz? – kérdeztem.

  – Nem, tudod, hogy dolgozom. És ez a te ügyed, nem az enyém – válaszolta a férjem.

  Vonszoltam magam a temetőbe. A sírnál már ott állt anya, fekete bundában, fekete kalapban. Ruhája az illendőségnek megfelelő.

  – Nem véletlenül hívtalak ide – kezdett bele anya.

  – De miért nem hívtál fel? – vágtam közbe. Éreztem, valami olyat szeretne mondani, amit rossz lesz hallanom. Ami mindent megváltoztat.

  – Hiába van ez a mobiltelefon – folytatta. – Én nem foglak téged hívogatni. Csak sms-t írok. Ha szeretnél tőlem valamit, hívjál, bármikor, akár éjjel is.

  És anya ezt be is tartotta, abban a húsz évben, ami még előtte állt.

  – Szóval azért hívtalak ide, nem tudom már tovább magamban tartani a titkot. Van még egy lakásom. Öt évvel ezelőtt vettem. Egy kicsi garzonlakás a kilencedik kerületben. A nővéremmel közös.

  Megszólalni sem tudtam.

  – Anya, de hát miért? És miért titkoltad el?

  – Most már mindegy az a miért. Az a lényeg, hogy van. Nem is örülsz?

  – Nem tudok mit mondani – feleltem.

  Egy dologra gondoltam, miközben álltunk a kiásott sírnál. Minél előbb Imre bácsinál szerettem volna lenni, apám legjobb barátjánál. Persze már a temetés után.

  Imre bácsi szívélyesen fogadott, de meglepődtem, mennyit romlott az állapota ahhoz képest, amikor legutóbb láttam. Már csak bottal tudott közlekedni:

  – Ne haragudj, Klárikám, hogy nem voltam ott apád temetésén. Dehát látod, le vagyok robbanva. Köszönöm, hogy eljöttél.

  – Semmi baj, Imre bácsi. Lélekben ott voltál velünk.

  Imre bácsi poharakat hozott, és egy üveg vörösbort. Miközben töltött, ezt mondta:

  – Na mesélj, Klárikám, mi nyomja a szíved.

  – Anyának van még egy lakása. A sírgödörnél mondta el.

  – Hát, választhatott volna jobb helyet is. De hát tudjuk, anyád a jelenetek nagymestere. De hogyhogy még egy lakás? Mi ez az egész? Apád, mondjuk, érezte, hogy titkol valamit, de erre nem gondoltunk, hogy vett még egy lakást. Ez viszont sok mindent megmagyaráz – töprengett tovább Imre. – Emlékszel, amikor külön kasszára mentek?

  Hogyne emlékeztem volna. Anya azt mondta, apa túl sokat költ rám, a szép ruháimra meg a könyveimre. És legjobb lesz, ha apa a rezsit fizeti, és ő, mármint anya, átveszi a ruházkodásom.

  – Igen, apád mindig azt mondta, olyan szép vagy, mint egy manöken.

  – Emlékszik, Imre bácsi, akkor kezdtem dolgozni az egyetem mellett. Tanítványok, telefonügyelet, muszáj volt csinálni. Anya mindig a használtruha-boltba vitt. Én meg tetszeni szerettem volna.

  – Emlékszem, persze. És arra is, apád büszke volt rád, hogy helytállsz az egyetemen és a munkában.

  – Imre bácsi, most mi lesz?

  – Most már nincs jelentősége annak, anyád hogyan szerezte azt a lakást – mondta Imre. – Az a jó, apád ezt nem tudta meg. Anyád biztos, hogy odaköltözött volna, ha elválik tőle. Aztán apád beteg lett, változott a terv. Valószínűleg ez történt. Bár sosem értettem anyád, jó dolgában nem tudta, mit csináljon. Ha jól mentek a dolgok, akkor ő mindig csinált valami hisztit. Ez is az lehetett. De most ne ostorozd ezért, nektek a jövőbe kell nézni. És ebben a jövőben apád már nincs itt.

  – Anya, és mi lesz azzal a lakással? – kérdeztem egy fél év múlva anyámat, amikor szóba bírtam hozni a témát úgy, hogy ne kiabáljak, és ne mondjam azt, hogy átvert és elárult engem és apát.

  – Mi lenne? – mondta anyám. Már nem viselt feketét. Narancssárgában járt, és vett egy strandbérletet is, csokibarnára volt sülve. – Kiadom a lakást. Mi más lenne?

  Sok év telt el, a fiam, aki akkor még csak gondolat volt, már kamasz fiú lett, amikor egyszer anyám ült a nagyszobánkban, és azt mondta:

  – Szeretnék mondani nektek valamit. Hívd ide az unokámat is.

  – Eladom a másik lakást – közölte anya.

  – Hogyhogy? – kérdeztem.

  – Az unokám már nagy, és nekem ő a mindenem. Utazzatok a pénzből, meg jó lesz az majd, ha egyetemre megy.

  – És a nővéred? – kérdeztem.

  – Vele már mindent megbeszéltem, nem ellenzi.

  A lakás gyorsan elkelt, kis garzon volt, az a típus mindig keresett a városban.

  – Átutaltam nektek a pénzt – mondta anya. – És most ünnepeljünk. Alex, melyik egyetem tetszene neked? Most már tanulhatsz bárhol.

  – Anya, szerintem nagyi érezte, hogy meghal – mondta a fiam. Anyám sírjánál álltunk, de már a temetés után. Mindenki elment, az eső zuhogott.

  – Miből gondolod? – kérdeztem.

  – Abból, hogy eladta a lakást, és nekünk adta a pénzt. Így akarta jóvátenni, hogy elárult téged és nagyapát.

  – Ez valószínűleg így van, milyen jól mondod – válaszoltam. – De nézd csak, integetnek Attiláék. Szerintem azért, hogy menjünk velük haza, ne ázzunk az esőben.

  – Induljunk, anya – mondta a fiam. – Alig várom, hogy hazaérjünk, és Attilával játsszak egyet a honfoglalós játékkal. Nem véletlen ő a legjobb barátom ovi óta. Tudod, anya, az élet megy tovább.

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Juhász Zsuzsanna

Félhűség

Itt, itt van a vadászmező, barátném, és örök is, úgy látom.   Mert nekem az már örök, amit lassan itt hagyok. Hát minek ütöd a kutyádat, hogy nem ment...

Juhász Zsuzsanna

Félhűség

Itt, itt van a vadászmező, barátném, és örök is, úgy látom.   Mert nekem az már örök, amit lassan itt hagyok. Hát minek ütöd a kutyádat, hogy nem ment...

Lovas Ildikó

Cselekedj!

1. Miközben kedves, jobb dolgokra hivatott lányok és fiúk pillanatragasztóval múzeumok kiállítótermeinek temperált falaihoz rögzítik a tenyerüket – miután valami...

Lovas Ildikó

Cselekedj!

1. Miközben kedves, jobb dolgokra hivatott lányok és fiúk pillanatragasztóval múzeumok kiállítótermeinek temperált falaihoz rögzítik a tenyerüket – miután valami...

Mihályi Katalin

Ismerős történetek

Amikor valóság és irodalom találkozik Minden nagy ünnepre megvannak a csakis arra az alkalomra tartogatott olvasmányaim, így karácsonyra is. Már hosszú évek óta szenteste,...

Mihályi Katalin

Ismerős történetek

Amikor valóság és irodalom találkozik Minden nagy ünnepre megvannak a csakis arra az alkalomra tartogatott olvasmányaim, így karácsonyra is. Már hosszú évek óta szenteste,...

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...

Tóth Eszter Zsófia

Ghosting

– Hazajöttünk a nyaralásról, és azóta nem ír, nem hív. Már egy hete – mondta a barátnőm kisírt szemmel.   – És a Messenger-üzenet?   –...

Tóth Eszter Zsófia

Ghosting

– Hazajöttünk a nyaralásról, és azóta nem ír, nem hív. Már egy hete – mondta a barátnőm kisírt szemmel.   – És a Messenger-üzenet?   –...