Újabb váradi séta – álomban

A váradi séta folytatásaként,

újabb karavánnal, Pánpéter unokájával:

aki a koravén társaitól

le-lemaradva, ahogy ballagtunk

a vén szajha (Maros) felé,

már csak benne égtek

(dúdolgatta is egyiket)

kis Rózsi-dalok

(Várj, míg felkel majd a),

s ismét a papba, V-be

botlottunk.

 

Szíves kalauz szolgálatait,

a decemberi temesvári

események bokros

utóhatásaiban való

eligazodásunkhoz,

Tőkés egyszemélyes

forradalmának későbbi

fejleményeiről, a hősies

tett végső kimeneteléről

amiből később mi lett?” –

hüledezett, egyre

lohadó hévvel.

 

(S közben éreztük,

itt is, ott is, túlcsordul

nála (nyála)…)

 

Hogy milyen lelki hatással volt

reánk az irodalmi misszió,

nem tudnám felidézni,

a közvetlenül felállított,

pontos diagnózis

hiányában pedig máig

amolyan eszem-iszomnak

tűnik fel, amiből

manapság alig maradt

valami: füst-éneke, ének

füstje…

Arra a gyötrő, önvádtól is

kísért kérdésre, hogy égtek-e

lelkünkben kis rőzse-dalok, s hogy

azok üszkösek voltak-e,

vagy esetleg búsak,

a bíboros apátnál tett

látogatás alkalmával,

a szunnyadó parázs

alól, csak itt-ott

 

fellobbanó, majd nyomban

kihunyó, a külső égést

ellensúlyozandó, az est

folyamán elfogyasztott

pálinka utóhatásaként,

amolyan olthatatlan

vágyként tört fel bennünk,

hogy „de jó is lenne

most egy aprócska stampedlivel

abból a tegnap csak

kóstolgatás céljából,

az udvariasság szabályait

betartandó, hosszú út

porára ivott, de

végleg el nem fogyasztott

híres szatmári,

hétszilvafán termett

szilvóriumból, amit

csak „Ady utolsó

bosszújaként” emlegettek

a pálinkához nem szokott,

finnyás gyomrú fiatalok…

 

Kikerülve a lovagkirály,

Szent László szobnál ácsorogva,

a nagy országépítő-védő szelíd,

szinte nyájas tekintetében

fürödve, újabb ismerősbe botlottunk,

Z. Tiborba, aki a – Ti itt, s miért nem

Vajdaságban? – kérdést szegezte

nekünk, de a választ nem várva elinalt.

Vagy miért nem Hévízen vagy Pesten?

dünnyögtük egymás között,

mert már nem volt kinek…

 

 

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...