Újabb váradi séta – álomban

A váradi séta folytatásaként,

újabb karavánnal, Pánpéter unokájával:

aki a koravén társaitól

le-lemaradva, ahogy ballagtunk

a vén szajha (Maros) felé,

már csak benne égtek

(dúdolgatta is egyiket)

kis Rózsi-dalok

(Várj, míg felkel majd a),

s ismét a papba, V-be

botlottunk.

 

Szíves kalauz szolgálatait,

a decemberi temesvári

események bokros

utóhatásaiban való

eligazodásunkhoz,

Tőkés egyszemélyes

forradalmának későbbi

fejleményeiről, a hősies

tett végső kimeneteléről

amiből később mi lett?” –

hüledezett, egyre

lohadó hévvel.

 

(S közben éreztük,

itt is, ott is, túlcsordul

nála (nyála)…)

 

Hogy milyen lelki hatással volt

reánk az irodalmi misszió,

nem tudnám felidézni,

a közvetlenül felállított,

pontos diagnózis

hiányában pedig máig

amolyan eszem-iszomnak

tűnik fel, amiből

manapság alig maradt

valami: füst-éneke, ének

füstje…

Arra a gyötrő, önvádtól is

kísért kérdésre, hogy égtek-e

lelkünkben kis rőzse-dalok, s hogy

azok üszkösek voltak-e,

vagy esetleg búsak,

a bíboros apátnál tett

látogatás alkalmával,

a szunnyadó parázs

alól, csak itt-ott

 

fellobbanó, majd nyomban

kihunyó, a külső égést

ellensúlyozandó, az est

folyamán elfogyasztott

pálinka utóhatásaként,

amolyan olthatatlan

vágyként tört fel bennünk,

hogy „de jó is lenne

most egy aprócska stampedlivel

abból a tegnap csak

kóstolgatás céljából,

az udvariasság szabályait

betartandó, hosszú út

porára ivott, de

végleg el nem fogyasztott

híres szatmári,

hétszilvafán termett

szilvóriumból, amit

csak „Ady utolsó

bosszújaként” emlegettek

a pálinkához nem szokott,

finnyás gyomrú fiatalok…

 

Kikerülve a lovagkirály,

Szent László szobnál ácsorogva,

a nagy országépítő-védő szelíd,

szinte nyájas tekintetében

fürödve, újabb ismerősbe botlottunk,

Z. Tiborba, aki a – Ti itt, s miért nem

Vajdaságban? – kérdést szegezte

nekünk, de a választ nem várva elinalt.

Vagy miért nem Hévízen vagy Pesten?

dünnyögtük egymás között,

mert már nem volt kinek…

 

 

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék