Újabb váradi séta – álomban

A váradi séta folytatásaként,

újabb karavánnal, Pánpéter unokájával:

aki a koravén társaitól

le-lemaradva, ahogy ballagtunk

a vén szajha (Maros) felé,

már csak benne égtek

(dúdolgatta is egyiket)

kis Rózsi-dalok

(Várj, míg felkel majd a),

s ismét a papba, V-be

botlottunk.

 

Szíves kalauz szolgálatait,

a decemberi temesvári

események bokros

utóhatásaiban való

eligazodásunkhoz,

Tőkés egyszemélyes

forradalmának későbbi

fejleményeiről, a hősies

tett végső kimeneteléről

amiből később mi lett?” –

hüledezett, egyre

lohadó hévvel.

 

(S közben éreztük,

itt is, ott is, túlcsordul

nála (nyála)…)

 

Hogy milyen lelki hatással volt

reánk az irodalmi misszió,

nem tudnám felidézni,

a közvetlenül felállított,

pontos diagnózis

hiányában pedig máig

amolyan eszem-iszomnak

tűnik fel, amiből

manapság alig maradt

valami: füst-éneke, ének

füstje…

Arra a gyötrő, önvádtól is

kísért kérdésre, hogy égtek-e

lelkünkben kis rőzse-dalok, s hogy

azok üszkösek voltak-e,

vagy esetleg búsak,

a bíboros apátnál tett

látogatás alkalmával,

a szunnyadó parázs

alól, csak itt-ott

 

fellobbanó, majd nyomban

kihunyó, a külső égést

ellensúlyozandó, az est

folyamán elfogyasztott

pálinka utóhatásaként,

amolyan olthatatlan

vágyként tört fel bennünk,

hogy „de jó is lenne

most egy aprócska stampedlivel

abból a tegnap csak

kóstolgatás céljából,

az udvariasság szabályait

betartandó, hosszú út

porára ivott, de

végleg el nem fogyasztott

híres szatmári,

hétszilvafán termett

szilvóriumból, amit

csak „Ady utolsó

bosszújaként” emlegettek

a pálinkához nem szokott,

finnyás gyomrú fiatalok…

 

Kikerülve a lovagkirály,

Szent László szobnál ácsorogva,

a nagy országépítő-védő szelíd,

szinte nyájas tekintetében

fürödve, újabb ismerősbe botlottunk,

Z. Tiborba, aki a – Ti itt, s miért nem

Vajdaságban? – kérdést szegezte

nekünk, de a választ nem várva elinalt.

Vagy miért nem Hévízen vagy Pesten?

dünnyögtük egymás között,

mert már nem volt kinek…

 

 

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...