Újabb váradi séta – álomban

A váradi séta folytatásaként,

újabb karavánnal, Pánpéter unokájával:

aki a koravén társaitól

le-lemaradva, ahogy ballagtunk

a vén szajha (Maros) felé,

már csak benne égtek

(dúdolgatta is egyiket)

kis Rózsi-dalok

(Várj, míg felkel majd a),

s ismét a papba, V-be

botlottunk.

 

Szíves kalauz szolgálatait,

a decemberi temesvári

események bokros

utóhatásaiban való

eligazodásunkhoz,

Tőkés egyszemélyes

forradalmának későbbi

fejleményeiről, a hősies

tett végső kimeneteléről

amiből később mi lett?” –

hüledezett, egyre

lohadó hévvel.

 

(S közben éreztük,

itt is, ott is, túlcsordul

nála (nyála)…)

 

Hogy milyen lelki hatással volt

reánk az irodalmi misszió,

nem tudnám felidézni,

a közvetlenül felállított,

pontos diagnózis

hiányában pedig máig

amolyan eszem-iszomnak

tűnik fel, amiből

manapság alig maradt

valami: füst-éneke, ének

füstje…

Arra a gyötrő, önvádtól is

kísért kérdésre, hogy égtek-e

lelkünkben kis rőzse-dalok, s hogy

azok üszkösek voltak-e,

vagy esetleg búsak,

a bíboros apátnál tett

látogatás alkalmával,

a szunnyadó parázs

alól, csak itt-ott

 

fellobbanó, majd nyomban

kihunyó, a külső égést

ellensúlyozandó, az est

folyamán elfogyasztott

pálinka utóhatásaként,

amolyan olthatatlan

vágyként tört fel bennünk,

hogy „de jó is lenne

most egy aprócska stampedlivel

abból a tegnap csak

kóstolgatás céljából,

az udvariasság szabályait

betartandó, hosszú út

porára ivott, de

végleg el nem fogyasztott

híres szatmári,

hétszilvafán termett

szilvóriumból, amit

csak „Ady utolsó

bosszújaként” emlegettek

a pálinkához nem szokott,

finnyás gyomrú fiatalok…

 

Kikerülve a lovagkirály,

Szent László szobnál ácsorogva,

a nagy országépítő-védő szelíd,

szinte nyájas tekintetében

fürödve, újabb ismerősbe botlottunk,

Z. Tiborba, aki a – Ti itt, s miért nem

Vajdaságban? – kérdést szegezte

nekünk, de a választ nem várva elinalt.

Vagy miért nem Hévízen vagy Pesten?

dünnyögtük egymás között,

mert már nem volt kinek…

 

 

 

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...