Újabb váradi séta – álomban

A váradi séta folytatásaként,

újabb karavánnal, Pánpéter unokájával:

aki a koravén társaitól

le-lemaradva, ahogy ballagtunk

a vén szajha (Maros) felé,

már csak benne égtek

(dúdolgatta is egyiket)

kis Rózsi-dalok

(Várj, míg felkel majd a),

s ismét a papba, V-be

botlottunk.

 

Szíves kalauz szolgálatait,

a decemberi temesvári

események bokros

utóhatásaiban való

eligazodásunkhoz,

Tőkés egyszemélyes

forradalmának későbbi

fejleményeiről, a hősies

tett végső kimeneteléről

amiből később mi lett?” –

hüledezett, egyre

lohadó hévvel.

 

(S közben éreztük,

itt is, ott is, túlcsordul

nála (nyála)…)

 

Hogy milyen lelki hatással volt

reánk az irodalmi misszió,

nem tudnám felidézni,

a közvetlenül felállított,

pontos diagnózis

hiányában pedig máig

amolyan eszem-iszomnak

tűnik fel, amiből

manapság alig maradt

valami: füst-éneke, ének

füstje…

Arra a gyötrő, önvádtól is

kísért kérdésre, hogy égtek-e

lelkünkben kis rőzse-dalok, s hogy

azok üszkösek voltak-e,

vagy esetleg búsak,

a bíboros apátnál tett

látogatás alkalmával,

a szunnyadó parázs

alól, csak itt-ott

 

fellobbanó, majd nyomban

kihunyó, a külső égést

ellensúlyozandó, az est

folyamán elfogyasztott

pálinka utóhatásaként,

amolyan olthatatlan

vágyként tört fel bennünk,

hogy „de jó is lenne

most egy aprócska stampedlivel

abból a tegnap csak

kóstolgatás céljából,

az udvariasság szabályait

betartandó, hosszú út

porára ivott, de

végleg el nem fogyasztott

híres szatmári,

hétszilvafán termett

szilvóriumból, amit

csak „Ady utolsó

bosszújaként” emlegettek

a pálinkához nem szokott,

finnyás gyomrú fiatalok…

 

Kikerülve a lovagkirály,

Szent László szobnál ácsorogva,

a nagy országépítő-védő szelíd,

szinte nyájas tekintetében

fürödve, újabb ismerősbe botlottunk,

Z. Tiborba, aki a – Ti itt, s miért nem

Vajdaságban? – kérdést szegezte

nekünk, de a választ nem várva elinalt.

Vagy miért nem Hévízen vagy Pesten?

dünnyögtük egymás között,

mert már nem volt kinek…

 

 

 

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint legjobb énünk, a fény, amit majd oly sokáig hiányolni fogunk, csukott szemmel, menni dühödten a falnak, éghetetlen áldozatot bemutatni az összes...

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint legjobb énünk, a fény, amit majd oly sokáig hiányolni fogunk, csukott szemmel, menni dühödten a falnak, éghetetlen áldozatot bemutatni az összes...

Léphaft Pál

hattyú és orion

esteledik lila madár nyit a bazár apró műfénnyel kirakva villog az égi kirakat benne ezernyi fénybogár bak és oroszlán androméda hattyú és orion serceg a tejút...

Léphaft Pál

hattyú és orion

esteledik lila madár nyit a bazár apró műfénnyel kirakva villog az égi kirakat benne ezernyi fénybogár bak és oroszlán androméda hattyú és orion serceg a tejút...

Balajthy Ferenc

Gyümölcsoltó szerelem

(Holtodiglan-holtomiglan)   Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy, Te már nem tudhatod, hogy én vagyok! S öregszem, ám, emlék-ifjan maradok!   Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy, Nap...

Balajthy Ferenc

Gyümölcsoltó szerelem

(Holtodiglan-holtomiglan)   Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy, Te már nem tudhatod, hogy én vagyok! S öregszem, ám, emlék-ifjan maradok!   Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy, Nap...

Balajthy Ferenc

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind, Halott, s vér tiszta hegyen a holttest. Magára maradt a kereszt már megint, Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.   Egy pillanatra sötét volt, majd égett,...

Balajthy Ferenc

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind, Halott, s vér tiszta hegyen a holttest. Magára maradt a kereszt már megint, Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.   Egy pillanatra sötét volt, majd égett,...

Balajthy Ferenc

Márciusi színek

Március Tizenöt Kikeleti gyöngy! Ez a legszebb ünnep, Nincs ennél ékesebb, Mosolyog a Föld!   Piros az ég alja, Fehér még a köd. Zöld lesz a fűz ága, S Nap az álom...

Balajthy Ferenc

Márciusi színek

Március Tizenöt Kikeleti gyöngy! Ez a legszebb ünnep, Nincs ennél ékesebb, Mosolyog a Föld!   Piros az ég alja, Fehér még a köd. Zöld lesz a fűz ága, S Nap az álom...

Zsirai László

Dal

A faliórán mindig dél van, vagy éjfél, ahogy gondolod, lebénultak a mutatói, elavult, ócska, rossz dolog.   Ám a szívemben élő nyárban mosolyodból süt...

Zsirai László

Dal

A faliórán mindig dél van, vagy éjfél, ahogy gondolod, lebénultak a mutatói, elavult, ócska, rossz dolog.   Ám a szívemben élő nyárban mosolyodból süt...

Zsirai László

Készület

Amíg a Rózsakertet hó lepi, faggyal köszönt január-február, jégpaplan alatt szendereg a nyár.   Az ember azt gondolja, jó neki, mert álmokat dédelget és...

Zsirai László

Készület

Amíg a Rózsakertet hó lepi, faggyal köszönt január-február, jégpaplan alatt szendereg a nyár.   Az ember azt gondolja, jó neki, mert álmokat dédelget és...

Klemm József

Március

A föld már bürökzöld. Miként a poshadt kenyéren tenyészik a penész, úgy kászálódik, burjánzik szemlátomást az egész réten a friss fű....

Klemm József

Március

A föld már bürökzöld. Miként a poshadt kenyéren tenyészik a penész, úgy kászálódik, burjánzik szemlátomást az egész réten a friss fű....

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza A magány páncélját S mi keményen hisszük Hogy a haláltól is véd   Tavasszal a zöld remény Kergeti játékát...

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza A magány páncélját S mi keményen hisszük Hogy a haláltól is véd   Tavasszal a zöld remény Kergeti játékát...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...