Kanizsa, Kamilla, tanya

Kalapáti Ferinek

 

Selyemkék az ég,

puha a levegő,

olyan légkondicionált.

 

Bréking – futnak a hírek:
Putyin bírja a hideget,

elhunyt a Titanic utolsó túlélője,

zárt osztályon marad a fényevő,

csipsszel lőnek ufót a norvégok.

Valakik műholdakról figyelnek bennünket,

de még mindig hisszük, hogy a világ megjavul.

Igyekszünk tűrhetően lenni a bőrünkben,

amíg ki nem rántanak belőle.

 

Írod: ma reggel –  tekintettel a hidegre –

magadra kaptad azt az irhád,

amit még anyád vett gimnazista korodban.

Kicsit kopottas, de meleg, mint a szíved,

amikor a régi szép időkre gondolsz

duhaj nyolcvanas évek –,

a kanizsai járásra, a tanyádra,

a kamillaföldekre, a sympós bulikra,

a kemencében kunkorodó malac farkára.

 

Tekintetünk olykor a múltba réved,

miközben – ezerrel – a jelenben élünk.

Viszont a konyhakések éle tompul.

A Béla meg Temerinben csorbul,

őt sem láttuk már ezer éve.

Igaz, önmagunkkal is egyre

ritkábban találkozunk.

 

Írod még: most sem vagy otthon,

húzod az igát. Jó lenne tudni, merre.

Az biztosnak tűnik, hogy te húzod

majd a rövidebbet, de azt is kell valakinek.

A rövidebb is valami.

Semmi sem múlik, és mindig minden más.

Viszont változatlanul szeretjük az életet,

és mindenkit, aki ott volt azon a tanyán.

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék