A piros nadrágod

A piros nadrágod

Szerző: Raffai Ingrid

– Drága Katikám, meglátod, egyszer vége lesz ennek a rohadt kommunista világnak – mondta Zsíros nagyapa anyának. A falusi háza verandáján ült, fekete kalapban, fekete öltönyben, ahogy idős embernek illik. Óriási hőség volt. Én mellettük ültem, Talpas kutyát simogattam, és arra gondoltam, bár soha ne lenne vége a nyárnak, és ne kéne visszamennem az óvodába.

  – Anya, bemehetek a szőlőerdőbe? – kérdeztem. Így hívtuk Zsíros nagyapa szőlőtőkéit, mert nekem olyannak hatott, mint egy erdő, ahol sétálni is lehet.

  – Egyedül ne menj – mondta anya. – Várj meg engem. Csak bemegyek a szobába, átöltözöm.

  Anya be is ment.

  – Talpas, adjál pacsit! – kérleltem a gyönyörű dobermant. És láss csodát, adott pacsit. Nekem megcsinált mindent. Igazi jó barát volt. Ha homokoztam, ott ült mellettem. Mert Zsíros nagyapa csinált nekem egy óriási homokozót is.

  – Klárikám, érezd jól magad – mondta, amikor megérkeztünk. – Játsszál kedvedre.

  Közben anyám kijött a szobából, egy piros nadrágban.

  – Katikám, rajtad meg mi van? – felhősödött el Zsíros nagyapa arca.

  – Piros nadrág, nagyapa. Most ez a divat – mondta anya, kicsit rátartian, mintha érezné, hogy rossz döntést hozott.

  – Veszed le azonnal. Kommunisták színét nem viseljük magunkon – mondta nagyapa.

  És anya hirtelen kislány lett. Az önálló, határozott anyám visszafogta magát. Ilyen csak akkor szokott lenni, ha nagyapával vagyunk.

  – Jól van, nagyapa, leveszem, csak ne legyél mérges – mondta.

  – Nagyapa, mi a baj a kommunistákkal? – kérdeztem öt évem minden kíváncsiságával.

  – Hosszú történet ez, kis Klárikám – simogatta meg a fejem nagyapa. Szelíd volt, kivéve, ha a kommunisták kerültek szóba.

  – Ha nagyobb leszel, részletesen elmesélem. Most legyen elég annyi, hogy ők vették el a nyugdíjamat egy végigdolgozott élet után, miattuk lettem disznópásztor hatvanévesen. Miattuk éheztünk az ötvenes években. De meglátod, Klárikám, vége lesz egyszer a kommunista világnak, és meglakolnak bűneikért.

  – Persze, nagyapa – replikázott anyám. – Amerika és a Szovjetunió szembenállását hogyan szünteti meg? Van erre valami zseniális ötlete? – miután a nadrág lekerült róla, anyám visszatért az eredeti hangneméhez is.

  – Gondolj bele, kislányom, hány magyar munkálkodik világszerte a javunkon. Sokan magyarok, akikről nem is gondolnánk. Itt van például Amerigo Tot, Tóth Imre, ő egy derék magyar ember, szobrász. Ha a sok derék magyar tudása összeadódik, eltűnnek a kommunisták is. Csak érjem meg.

  – Persze, nagyapa, már csak nyolc év van a századik születésnapjáig – nézett anyám ellágyult tekintettel az öregre. – Azt biztos megéri. Én meg sütöm a finom tortát, jó? Klári meg majd segít kikeverni a tésztát.

  – Ugye segítesz, Klárikám? – fordult felém anyám. – Na gyere, megyünk a szőlőerdőbe.

  – Persze, anya, segítek. Na gyere, Talpas – mondtam a kutyánknak, és ballagtunk együtt a szőlőerdőbe, anya, Talpas és én.

  – Tudod, sokat köszönhetek nagyapának – mondta anya a szőlőerdőben. – Ő és nagymama neveltek fel engem. Csak ezt a kommunistaellenességét nem bírom. Ez most a politikai helyzet, hogy a kommunisták vannak uralmon, ezen nem tudunk változtatni. Az oviban semmiképp se mondd, hogy így gondolkozik a kommunistákról.

  – Miért, anya? Azt mondta, miattuk lett disznópásztor.

  El is képzeltem nagyapát a fekete kalapjában a sok disznó között. Valahogy nem illett oda.

  – Ez igaz, de nekünk bajunk lehet belőle – mondta anya. – Beszéljünk inkább a tortájáról. Milyen legyen majd? Csokis vagy gyümölcsös?

  – Szerintem csokis – mondtam anyának.

  Nagyapa aztán nem érte meg a századik születésnapját. Nem érte meg a kommunista világ végét. Pár hónappal e beszélgetés után átaludta magát a másvilágra. Mindig úgy képzeltem el, hogy fekete kalapjában jóságos arcával egyenesen a napba ment.

  – Nagy hírem van – nyitott be nyolc évvel később anya a szobámba. Kezében két kis amerikai zászlót tartott. – Bush elnök Magyarországra látogat. Ez már tényleg a kommunista világ vége. Itt a szabadság. Sosem gondoltam volna, hogy eljön.

  Én épp egy piros farmernadrágot próbáltam, a tükörben nézegettem magam.

  Anya ránézett a nadrágra, aztán pedig rám:

  – Emlékszel, mit mondott a piros nadrágomra nagyapa?

  – Persze hogy emlékszem. Ne vedd fel, mert a kommunisták színe – válaszoltam.

  – Tudod mit, anya – gondolkoztam el a kamasz lány öntudatával. – Most úgyis divat a batikolás, bebatikolom a nadrágot. Az nagyapának is tetszene.

  Hordtam aztán éveken át boldogan a batikolt nadrágot.

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Juhász Zsuzsanna

Félhűség

Itt, itt van a vadászmező, barátném, és örök is, úgy látom.   Mert nekem az már örök, amit lassan itt hagyok. Hát minek ütöd a kutyádat, hogy nem ment...

Juhász Zsuzsanna

Félhűség

Itt, itt van a vadászmező, barátném, és örök is, úgy látom.   Mert nekem az már örök, amit lassan itt hagyok. Hát minek ütöd a kutyádat, hogy nem ment...

Lovas Ildikó

Cselekedj!

1. Miközben kedves, jobb dolgokra hivatott lányok és fiúk pillanatragasztóval múzeumok kiállítótermeinek temperált falaihoz rögzítik a tenyerüket – miután valami...

Lovas Ildikó

Cselekedj!

1. Miközben kedves, jobb dolgokra hivatott lányok és fiúk pillanatragasztóval múzeumok kiállítótermeinek temperált falaihoz rögzítik a tenyerüket – miután valami...

Mihályi Katalin

Ismerős történetek

Amikor valóság és irodalom találkozik Minden nagy ünnepre megvannak a csakis arra az alkalomra tartogatott olvasmányaim, így karácsonyra is. Már hosszú évek óta szenteste,...

Mihályi Katalin

Ismerős történetek

Amikor valóság és irodalom találkozik Minden nagy ünnepre megvannak a csakis arra az alkalomra tartogatott olvasmányaim, így karácsonyra is. Már hosszú évek óta szenteste,...

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Tóth Eszter Zsófia

A másik lakás

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.  ...

Tóth Eszter Zsófia

A másik lakás

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.  ...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...