Vádak pergőtüzében

Vádak pergőtüzében

A Hírlap fejléce – a szabadkai napilap az Országos Magyar Párt sajtóorgánuma volt

Az Országos Magyar Párt és Pleszkovics Lukács küzdelme az 1927-es tartományi választáson

 

A délvidéki magyarok első érdekvédelmi szervezete, az Országos Magyar Párt 1922. szeptember 17-én alakult meg Zentán. 1923. március 18-án már parlamenti választást tartottak az SZHSZ Királyságban, ezen az idő rövidsége miatt az OMP nem vett részt. A következő megmérettetésen, az 1925. február 8-án megtartott parlamenti választáson pedig, amelyen a párt önállóan szerepelt, súlyos vereséget szenvedett. A választási névjegyzékben szereplő 65 ezer magyar választó közül 20–25 ezren járultak az urnák elé. Közülük mindösszesen 11 059-en voksoltak az OMP-re, így a párt nem került be a parlamentbe. A mérsékelt szlávokkal való politikai összefogást szorgalmazó Pleszkovics Lukács azonban, autonomista programmal, a Demokrata Párt listáján parlamenti mandátumot szerzett.

  A vereség alapjaiban rengette meg az OMP-t. A pártvezetés, átértékelve addigi politikáját, úgy döntött, politikai szövetségessel, lehetőleg a kormányon lévő radikálisokkal összefogva kísérli meg a parlamenti mandátumok megszerzését. Ennek az új politikának volt az első erőpróbája az 1927 januárjában megtartott tartományi választás. A radikálisokkal való összefogás egyik legnagyobb ellenzője az ellenzéki Pleszkovics Lukács volt, Szabadka közéletének aktív szereplője. 1918-ban a Károlyi-kormány a város főispán-kormánybiztosává nevezte ki. A szerb csapatok bevonulása után a Népkör elnöke lett. Híveinek többsége az észak-bácskai városban élt, így az OMP és Pleszkovics választási csörtéjének is Szabadka vált a színterévé. Ebbe a küzdelembe nyújtunk betekintést a Hírlap című korabeli szabadkai napilap segítségével.

 

A MEGBECSÜLT MENYASSZONYJELÖLT ÉS A RÉGI LUXUS

A választási küzdelem az újévi ünnepek után vette kezdetét. Az Országos Magyar Párt szabadkai helyi szervezete 1927. január 4-én pártvacsora keretében nyitotta meg kampányát. Az eseményen, amelyet a Vass Ádám-féle vendéglőben tartottak meg, szabadkai magyar iparosok, kereskedők, földművesek, munkások, ügyvédek, orvosok és hivatalnokok egyaránt képviseltették magukat. A vacsorán Strelitzky Dénes, a Hírlap főszerkesztője mondott nagy ívű beszédet. Először arra emlékeztette a hallgatóságot: „öt éve mult el annak, hogy Szubotica magyar polgársága a kisebbségi sors öntudatára jutva kibontotta az országos Magyar Párt zászlóját, csatlakozásra hívta fel a Vajdaság magyar népét s ezzel megindította azt a lavinát, amely egy pártba görgette a össze a Vajdaság minden jelentékenyebb magyar politikai tényezőjét, politikai értékét”. Rámutatott arra, hogy a reményteljes kezdet után a 1925-ös vereség miatt a „helyi szervezetek aléltságba estek”. A tartományi választás kiírásával azonban a magyar érdekvédelmi szervezetből újból a „vetélkedő kérők által igényelt, megbecsült menyasszonyjelölt” vált. Ezután Strelitzky Dénes megtette nagy bejelentését.

  „De ugyanakkor világos lett az is, hogy a nagy, országos politikai pártoknak ebben a nagy tusájában, amikor minden párt támaszt és összeköttetést keres, a Magyar Párt elszigetelve, maga nem mehet, hogy neki is szövetségest, támaszt és erőfokozót kell keresnie.

  Rendkívül nehéz kérdés, rendkívül delikált helyzet elé állítódott a Magyar Párt vezetősége! Döntő jelentőségű volt az elhatározás, amelyet az elnöki tanácsnak hoznia kellett.

  Hosszas tanácskozások, hosszú megfontolások előzték meg a döntést és nem vonakodom itt megvallani, hogy ez a döntés erős ellenvélemények kereszttusájából született meg.

  Hosszú és alapos megbeszélések után hozta meg a Magyar Párt elnöki tanácsa a döntést, hogy az Országos Magyar Pártnak ebben a választási küzdelemben nem a kormánnyal szemben, hanem a kormányon lévő országos radikális párttal együtt fog menetelni.

És ebből a döntésből született meg az a választási paktum, melynek alapján az országos radikális párttal közös listát állítottunk össze” – olvashatjuk Strelitzky Dénes beszédét a Hírlap tudósításában.

  Strelitzky Dénes felszólalása után dr. Nagy Ödön, a szabadkai helyi szervezet ügyvezető elnöke, majd Sántha György, a párt elnöke is a radikálisokkal kötött paktum jelentőségét méltatta. A párt elnöke szerint nem olyan időket élnek, amelyben „megengedhetné a magyarság magának a régi betegséget, a régi luxust a minden áron való balpártiaskodást”.

  Mégis voltak szabadkai magyarok, akik megengedték maguknak ezt a „régi luxust”. Ők az egyesült ellenzék pártjainak január 9-én megtartott közös gyűlésén vettek részt Szabadkán a Hungária Szálloda üvegtermében. Ezen az eseményen tömegesen jelentek meg Blaško Rajićnak, a Vajdasági Néppárt vezetőjének a hívei, a Pribićević- és demokrata párti dobrovoljácok. És ott volt Pleszkovics Lukács parlamenti képviselő is híveivel együtt, köztük Havas Emillel, az 1921-ben megszűnt Bácskai Hírlap egykori főszerkesztőjével.

   A gyűlésen többen is felszólaltak az egyesült ellenzékbe tömörült pártok képviselői közül. Beszédet mondott Pleszkovics Lukács is, aki „a Magyar Párt vezetőit mindenféle vádakkal illette, gunyosan aposztrofálta a Magyar Párt jelöltjeit személyükben is”. Havas Emil szintén az OMP-t támadta felszólalásában, és a párt vezetőségét azzal vádolta meg, hogy „személyi érdekből kötött paktumot a radikális párttal és a Magyar Pártnak semmi köze sincsen az itt élő magyar tömegekhez”.

Vádak pergőtüzében
A kép jobb oldalán lévő Hungária Szállodában (a mai Lifka Sándor Art Mozi épülete) gyűltek össze az egyesült ellenzék pártjai

  A gyűlésen egy kisebb incidensre is sor került, amikor Radivoj Lungunov Pribićević-párti jelölt felszólalását közbekiáltások zavarták meg.

  „– A Pribicsevics-párt csinálta a terrort! Maga Pribicsevicspárti főkapitány volt a választások alatt Kanizsán! Maga volt az állami titkosrendőrség főnöke! Maga tartóztatta le a kanizsai ellenzéki bizalmi férfiakat.

  A közbeszólókat a jelenlévő dobrovoljácok a sápadozó ellenzéki magyarok nagy lelki megkönnyebbülésére gyorsan kirakták a teremből” – írta a Hírlap január 11-ei száma.

  A gyűlésen elhangzott vádakra Havas Károly, a Hírlap felelős szerkesztője több mint egész oldalas vezércikkben reagált, amely a napilap január 12-ei számában jelent meg.

  „A legnagyobb tisztelettel vagyunk dr. Pleszkovics Lukács iránt, elismerjük, hogy a szuboticai helyi politikában évtizedek óta sok és jelentős munkát végzett, de kérdezzük hogy vajjon Debeljácsán, avagy Batinán sőt ne mennyünk olyan messzire, Martonoson a személye, a multja és különösen a politikája, vonzerővel bírhat a magyarságra?” – tette fel a kérdést Havas Károly a Vádak pergőtüzében című írásában, és hozzátette, hogy Sántha Györgyöt a magyar falvakban ezrek fogadják nagy lelkesedéssel.

  Ezután a felelős szerkesztő kiállt a radikálisokkal kötött paktum mellett. Rámutatott arra, hogy a Magyar Párthoz hasonlóan a Német Párt is összefogott a radikálisokkal, hogy így biztosítson képviseletet a német kisebbség számára. Szerinte a Magyar Párt is „azt akarja, amit a kisebbségi sorsban társa: a magyarság tartománygyűlési képviseletének biztosítása”.

 

AZ ELSŐ SZABADKAI SZABADTÉRI NAGYGYŰLÉS

Január 16-án délelőtt 10 órakor az OMP a radikálisokkal közös nagygyűlését tartott Szabadkán a városháza előtti téren. Ez az esemény azért bizonyult jelentősnek, mert ez volt a szabadkai magyarok első szabad ég alatt megtartott nagygyűlése a szerb csapatok bevonulása után. Persze az OMP korábban is tartott gyűléseket a városban, de csak zárt helyiségekben. A radikálisokkal kötött paktumnak köszönhetően azonban az OMP vezetői most Szabadka főterén szólhattak a város magyar lakossághoz. A Hírlap becslései szerint négy-ötezer ember töltötte meg „a városháza előtti teret a városháza frontjától az emlékszoborig, a színházig és a Hitelbank palotájáig”. A felállított pódiumról a radikálisok részéről többek között Đorđe Pendžić, a szabadkai radikálisok elnöke, Dragoslav Đorđević, Szabadka polgármestere, dr. Vladislav Manojlović és dr. Klein Adolf szónokolt. Az OMP-t Sántha György, Nagy Ödön és Strelitzky Dénes képviselte. Dragoslav Đorđević felszólalásában elmondta, hogy pártja szívesen fogadta az OMP kérését, hogy kössenek paktumot a választásra, mert a „vezetőség óhaja volt, hogy a két legerősebb szuboticai politikai párt szövetkezzék egymással”, majd hozzátette:

  „Azt kívánjuk, hogy a nemzeti kisebbségek, különösen magyar testvéreink, ebben az országban ne kívánják vissza a multat és ne legyen okuk panaszkodni, hogy ne kivánjanak semmit, amit az ország meg ne bírna adni, mert az országnak meg kell adni és meg is fog adni mindent.”

  Az OMP első szabadkai nagygyűlésén Nagy Ödön mondott beszédet, amelyben az ellenzéki magyar politikusokról is szót ejtett.

  „El voltunk készülve, hogy ez a szövetség félreértéseknek lesz kitéve és ellenzéki oldalról ellentmondásokra talál, de mi most az ellenvetéseket számba se vehetjük, mert azokat önző cél vagy pártszenvedély irányítja, a pártember ítélete pedig elfogult és különösen a választások előtt nem tud a tárgyilagos kritika magaslatára emelkedni.

  Hogyan állítsuk szembe a mi programunkat – amely kell, hogy minden magyar szív imádsága legyen – az ellenzéki vagy disszidens magyarok programjával? Hiszen a kisebbségi kérdésekben célkitűzések nincsenek, programot nem szegeztek, kötelezettségeket, teendőket nem is irtak elő. Az ő céljaik nem a mi céljaink. Mi a kisebbségi jogokért küzdünk, de tőlük még csak támogatást sem kaptunk. Az ő politikájuk kimerül a rosszakaratu támadásokban, ferdítésekben, amelyből nagyon sokáig nem lehet táplálkozni.

Mi a paktummal önállóságunkat föl nem adtuk, nem olvadtunk bele a radikális pártba” – hangzott el Nagy Ödön beszédében.

  A tartományi választást január 23-án tartották meg. Szabadkán összesen 11 731 választópolgár adta le szavazatát. A radikálisok és az OMP közös listája a voksok több mint felét megszerezte, pontosan 5863 szavazatot. Ezzel öt mandátumot kaptak a tartományi gyűlésben, ami azt jelentette, hogy Nagy Ödön, a lista negyedik helyezettje is mandátumhoz jutott. Mindösszesen tizenkilenc szavazaton múlott, hogy a hatodik helyen álló OMP-s Mercveiler Antal is bekerüljön a tartományi gyűlésbe. A második helyen a Stjepan Radić-féle Horvát Parasztpárt végzett 3026 szavazattal, ami három mandátumot hozott a pártnak. Az egyesült ellenzék kapta a legkevesebb, 2842 szavazatot, ami két mandátumra volt elegendő. Ezzel az eredménnyel magyar ellenzéki képviselő nem jutott mandátumhoz.

  „A szuboticai magyarságnak az a része, amely az ellenzékhez csatlakozott elhibázott politikájával csupán Raics Blaskó pártjának és a demokratáknak tett szolgálatot, mert csupán azoknak a jelöltjei jutottak mandátumhoz, mert a Pleszkovics-párt jelöltje teljesen lemaradt, szövetségese az utána következő Pribicsevics-párti képviselő is” – állapította meg a Hírlap január 25-ei száma.

Vádak pergőtüzében
Az Országos Magyar Párt 1927. január 16-án a főtéren tartotta meg első szabadkai nagygyűlését

  A szabadkai napilap január 26-án Hány magyar szavazott Pleszkovicsékkal a szuboticai választásokon? címmel részletes elemzést közölt az ellenzéki magyarok választási eredményéről. Ebben az írásban azt próbálták megállapítani, hogy az egyesült ellenzék pártjai között hogyan oszlott meg a 2842 szavazat, és ebből mennyit mondhattak magukénak Pleszkovicsék. Rámutattak arra, hogy Blaško Rajić pártja az elmúlt választásokon 2000 szavazatot szerzett a szabadkai bunyevácok között. Úgy számoltak, hogy a mostani választáson mintegy 1500-an adták voksukat erre a „speciálisan szuboticai bunyevác pártra”. A Pribićević-párti szavazatok számát 250-re becsülték. Továbbá 400-ra az ellenzékhez csatlakozott radikálisok, 500-ra pedig a demokraták szavazatait. Így a Hírlap számítása szerint Pleszkovicsék mindösszesen 192 szavazattal javították az ellenzéki lista esélyeit.

  „A szuboticai magyarság megmutatta, hogy elítéli a Magyar Párt ellen irányuló támadásokat és megmutatta, hogy elfordult azoktól, a kik el akarták gáncsolni a Magyar Párt nehéz és sok áldozatot követelő munkáját. Dr. Plaszkovics és kisded csoportja végeredményben jó szolgálatot tett a jugoszláviai magyar ügynek, módot adott arra, hogy a szuboticai magyarság pálcát törjön a magyar egység megbontói fölött” – vonta le a választás tanulságait a Hírlap.

 

 

Molnár Tibor

Sárközi Péter, Őfelsége zentai matróza

  Az Osztrák–Magyar Monarchia hadkiegészítésében a területi elv érvényesült. Ez azt jelentette, hogy egy-egy meghatározott területről, hadkiegészítési...

Molnár Tibor

Sárközi Péter, Őfelsége zentai matróza

  Az Osztrák–Magyar Monarchia hadkiegészítésében a területi elv érvényesült. Ez azt jelentette, hogy egy-egy meghatározott területről, hadkiegészítési...

Patyi Szilárd

Kiutasítottak

  Jugoszláviai magyarok kitoloncolása 1934 decemberében   1934. október 9-én Vladimir Georgev Csernozemszki, egy bolgár–macedón származású terrorista Marseille-ben...

Patyi Szilárd

Kiutasítottak

  Jugoszláviai magyarok kitoloncolása 1934 decemberében   1934. október 9-én Vladimir Georgev Csernozemszki, egy bolgár–macedón származású terrorista Marseille-ben...

Molnár Tibor

Húsvét 1916-ban az olasz harctéren

  Kókay László 1897-ben született Szegeden, az első világháború kirobbanásakor a piarista gimnázium diákja volt, 1915 tavaszán önkéntesként jelentkezett a...

Molnár Tibor

Húsvét 1916-ban az olasz harctéren

  Kókay László 1897-ben született Szegeden, az első világháború kirobbanásakor a piarista gimnázium diákja volt, 1915 tavaszán önkéntesként jelentkezett a...

Patyi Szilárd

Két ravatal

  Az 1934-es marseille-i merénylet a magyarországi napilapok hasábjain   1934. október 9-én Vladimir Georgiev Csernozemszki, egy bolgár–macedón származású terrorista...

Patyi Szilárd

Két ravatal

  Az 1934-es marseille-i merénylet a magyarországi napilapok hasábjain   1934. október 9-én Vladimir Georgiev Csernozemszki, egy bolgár–macedón származású terrorista...

Molnár Tibor

Závodszki Ferenc, szabó a harctéren

  Závodszki Ferenc 1894. január 10-én született a Torontál vármegyéhez tartozó Csókán, Závodszki Ferenc és Kamrás Ágota második gyermekeként: a...

Molnár Tibor

Závodszki Ferenc, szabó a harctéren

  Závodszki Ferenc 1894. január 10-én született a Torontál vármegyéhez tartozó Csókán, Závodszki Ferenc és Kamrás Ágota második gyermekeként: a...

Patyi Szilárd

Tanulmány egy tanulmányról

  Prokopy Imre írása a jugoszláviai magyarok helyzetéről a Magyar Szemlében   I. Sándor jugoszláv király 1929. január 6-án diktatúrát vezetett be, a...

Patyi Szilárd

Tanulmány egy tanulmányról

  Prokopy Imre írása a jugoszláviai magyarok helyzetéről a Magyar Szemlében   I. Sándor jugoszláv király 1929. január 6-án diktatúrát vezetett be, a...

Patyi Szilárd

A király beszéde

  A jugoszláv parlament és a szenátus 1932. januári együttes ülése I. Sándor jugoszláv király nyugati szövetségeseinek nyomására, valamint hogy a diktatúra...

Patyi Szilárd

A király beszéde

  A jugoszláv parlament és a szenátus 1932. januári együttes ülése I. Sándor jugoszláv király nyugati szövetségeseinek nyomására, valamint hogy a diktatúra...

Molnár Tibor

Csóka és a Lederer család

  Csóka kapcsán legtöbben a Lederer családra asszociálnak, a település újabb kori története azonban nem velük kezdődik. Az 1697-es, a törökök felett aratott zentai...

Molnár Tibor

Csóka és a Lederer család

  Csóka kapcsán legtöbben a Lederer családra asszociálnak, a település újabb kori története azonban nem velük kezdődik. Az 1697-es, a törökök felett aratott zentai...

Patyi Szilárd

Küzdelem a szavazatokért

  Az 1931-es jugoszláviai egypárti választás a szabadkai Napló beszámolóinak tükrében   I. Sándor jugoszláv király nyugati szövetségeseinek...

Patyi Szilárd

Küzdelem a szavazatokért

  Az 1931-es jugoszláviai egypárti választás a szabadkai Napló beszámolóinak tükrében   I. Sándor jugoszláv király nyugati szövetségeseinek...

Molnár Tibor

Gyermekkatonák a nagy háborúban

  Manapság a gyermekkatona kifejezés hallatán legtöbbeknek a Fekete-Afrikában a 20. század 80-as, 90-es éveiben lejátszódott fegyveres konfliktusok jutnak eszébe. Pedig gyermekek...

Molnár Tibor

Gyermekkatonák a nagy háborúban

  Manapság a gyermekkatona kifejezés hallatán legtöbbeknek a Fekete-Afrikában a 20. század 80-as, 90-es éveiben lejátszódott fegyveres konfliktusok jutnak eszébe. Pedig gyermekek...