Szalonspicc

Szalonspicc

Szerző: Ózsvár Péter Fotó: Bicskei Zoltán

 

Amióta bevonták Clément jogosítványát, óhatatlanul eluralkodott rajta a nyugtalanság érzése. A koros taxis hiába bizonygatta a meghallgatása előtt, hogy életkorát meghazudtoló módon vezet, a testület tagjai mégsem engedték többet a volán mögé. A látása erősen megromlott, és olykor már a színeket is eltévesztette.

  – Melyik férfi nem, ugyebár? – tette fel tréfálkozva a bizottság tagjainak a költői kérdést. Ám az orvosok egy cseppet sem találták szellemesnek ezt a bohókás frázist. Azóta mindenhová kizárólag lábbusszal járt.

  Éjszaka szerette igazán koptatni a macskaköveket. Jules kávéházát szinte minden este útba ejtette. Fokhagymás kétszersültet fogyasztott, amelyre íncsiklandozó comté sajtot olvasztott a Le Petit Parisien konyhafőnöke. A kései kosztolás után pedig rendre elsétált a Cyrano bisztróba. A hely belső tere – amely úgy nézett ki, mint egy mámoros festő impressziója – 1914 óta nem változott. Itt csakis martini koktélt kortyolt jéggel és citrommal. Egy rész gin, öt rész vermut – legalább három pohárral –, és máris elviselhetőbb lett számára az élet. Ilyenkor szalonspiccesen andalgott a megszokott utcákon, ahová egykoron négy keréken szólította a munkája. Jellegzetes, bordó gombos nadrágtartójáról ismerték. Mindig inget és vasalt nadrágot viselt. Mindenkivel előzékenyen viselkedett. Még azokhoz az álmodozó csavargókhoz is volt némi kedves szava, akik néhány frankkal a zsebükben, hölgytársaság kíséretében vitették magukat, hogy pár röpke pillanat erejéig úrnak érezhessék magukat. François „Frank” Roletti őrmestert is ő szállította a bűntények helyszínére. Olyan dolgokat látott, amelyeket még a filmhíradók sem mutattak. Egyszer véletlenül egy olyan kanapén ülve várta a helyszínelés végét, amelyen előző éjszaka valaki kilehelte a lelkét. Roletti őrmester csak utólag mondta el neki, hogy a megszáradt foltok igazából vérnyomok. Az áldozat Valentin volt. A kisstílű hamisító, akit szabadulása után egyik elégedetlen kuncsaftja lőtte hátba. Egy férfi, aki pont azokkal a papírokkal bukott le a határon, amelyeket Valentintől vásárolt. A szélhámos egyedül élt, és úgy is halt meg. Temetésére is csupán Clément és Roletti mentek el. Azért az őrmester búcsúztatta, mert mielőtt legutóbb bevitte volna, koccintottak egy utolsót Jules kávéházában. Így volt ez valahogy. A koros autótaxis most is kijár hozzá, hogy olykor fejfája mellé tegyen egy szál virágot. Ha majd ő is meghal, akkor már senki sem lesz, aki odategye azt a hervatag virágszálat.

Idősen már Clémentet sem várta haza senki. Odavolt a feleségéért, de az Isten mintha még nála is jobban szerette volna, mert – a harmincadik házassági évfordulójuk napján – magához szólította. A szép korú taxist neje halála után a kályhában pattogó tűz látványa tudta igazán megnyugtatni.

  – Ki kellene mennem hozzá megint a temetőbe… Bár tudom, hogy ő nem a sírban van, hanem a szívemben – mondogatta megannyiszor.

  Azóta ő is közvetlen kapcsolatot ápolt Istennel. Hetente imádkozott. Annyit kért, hogy amikor végleg kilép a földi díszletek közül, a távozás pillanata ne fájjon. Egy szokásos andalító éjszakai sétája után aludt el örökre. Belefáradt az egészbe. Frank Roletti őrmester is előbb ment el, így már senki sem maradt, aki sírjára virágot tehetett volna. Sírásók temették el. Pap sem volt. Talán nem is igényelte volna, mert már ott lehetett Isten és a felesége jobbján, ahová titkon mindig is vágyott. Kivárta…

 

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...