Carmen Mola: A legyek menyasszonya. Fordította Tolvaj Zoltán. General Press, Budapest, 2023
Végre egy krimisorozat, amelynek sikerült az első részét elcsípnem! A szerző spanyol – ez újdonság számomra ebben a zsánerben –, a történet Madridban játszódik, a főváros helyszíneinek a dekorativitáson túlnövő szerepük van a regényben.
Elena Blanco nyomozónő, a Speciális Esetelemző Egység rendőri ügyosztály parancsnoka a feltűnése pillanatától szimpatikus. Reggelenként grappát iszik éhgyomorra, olykor, főként átdorbézolt éjszakák után elszív néhány füves cigit, remek a humora, és képes önmagán is gúnyolódni. Ráadásul karaokebárban énekel érzelmes olasz slágereket. Ha szexelni támad kedve, ő kezdeményez. Tehetséges nyomozó és rátermett vezető. És van egy titka, amely biztosítja a sorozat folytatását…
Susana huszonhárom évesen, a leánybúcsúja éjszakáján brutális és bizarr gyilkosság áldozatává válik. Valaki rovarlárvákat telepített az agyába. Az ügyet bonyolítja, hogy hét évvel korábban az ugyancsak házasságra készülő nővére, Lara is ugyanilyen módon távozott az élők sorából. A két összefüggő eset furcsasága, hogy a nővér gyilkosa börtönben ült, amikor Susanát megölték.
A mű eredeti címe: La novia gitana, vagyis A cigány menyasszony, az áldozatok etnikai származása fontos a történet bonyolítása szempontjából, ám a magyar fordításban sejtelmesebben hangzik A legyek menyasszonya, ami egyáltalán nem légből kapott állítás, jól döntött a fordító. (Újabb bizonyítékát adván ezzel annak, hogy a fordító részben szerző is.) A cigány etnikumhoz tartozás kettős szerepet játszik a történetben. Egyfelől a cigányságot ősi törvények és törzsi szokások tartják egyben. A meggyilkolt lányok apja szerette volna ezek betartásával felnevelni és férjhez adni lányait, de erősebbnek bizonyult fehér feleségének az akarata, aki támogatta lányait a többségi kultúrába és szokásrendbe való asszimilációjukban. A rendőrség éppen ezért gyanúsítja elsőként az apát a brutális gyilkosságokkal, annál is inkább, mert az egyébként rendezvényszervezéssel foglalkozó apát rokoni szálak kötötték a Madridot uraló cigány maffiához. A másik nyomós tény, hogy amint az igazságszolgáltatás a cigánybűnözéssel foglalkozik, a közvélemény nyomban rasszizmust kiált.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből. Mola regényében a két női nyomozó mintha kissé túlrajzolt lenne a vagányság terén, amit ellensúlyoz a parancsnoknő mély együttérzése az áldozatokkal és családjuk maradék tagjaival. Olyan árnyalt érzelmek jellemzik, amelyeket – gondoljuk – csupán női szerző fogalmazhat meg. Csakhogy Carmen Mola nem nő. Három férfi szerző közös álneve. A regény felépítéséből sejtem, hogy valamiféle munkamegosztás működött köztük, az egyik töredezett szövegvonulat tartalmilag és stilárisan is eltér a főtörténet elbeszélésének módjától, noha szorosan kapcsolódik hozzá. Ám az is lehet, hogy az elkülönülő szerzőiség puszta feltételezés.
A bűnüldözésben van egy határ, amelyet az igazságszolgáltatás során akkor sem léphetnek át az ügyben eljárók, ha meggyőződésük szerint akár bűnös, akár ártatlan az ítélőszék elé állítandó személy. Nem hamisíthatnak bizonyítékokat, nem hazudhatnak, betűről betűre be kell tartaniuk az előírt eljárásrendet. A jó és a rossz megkülönböztetése esetükben nem intuíció, nem morál és nem etika kérdése, hanem a törvényes előírások betartása melletti érvelés és bizonyítás eljárása. Csakhogy a bűnüldöző is ember, ha átlépi ezt a tiltott határt, kiiktathat egy veszélyes bűnelkövetőt a társadalomból, a lelkiismeretével azonban akkor is el kell számolnia, ha az eljárásrend megszegésével jutott el az elkövető megbüntetéséig.
Ez a zsarudilemma a történet során több alkalommal és több szereplő esetében felmerül. Az első cigány menyasszony gyilkosát egy koros nyomozó hamis bizonyítékkal juttatja rács mögé. A csalás lelepleződik, a bebörtönzött, feltételezett elkövetőt szabadlábra helyezik, időközben korábbi védőügyvédje magára vállalja mindkét cigány lány meggyilkolását. Csakhogy igaza volt a vén nyomozónak, ha hamis bizonyíték alapján is, de a tényleges elkövetőt juttatta börtönbe. A börtönből kiengedett, külsőre az ártatlanság megtestesítőjének tűnő elkövető a szabadulását követően nyomban indul, hogy megtorolja a gyermekkorában elszenvedett, egész életét megváltoztató brutális sérelmet, ami valóságos ámokfutásba torkollik. Innentől minden csavar és fordulat ellenére kiszámíthatóvá válik a történet. Mintha elfáradtak volna a szerzők, és mielőbb le kívánták volna zárni, hogy már a következő részre összpontosíthassanak, amelynek sejtésünk szerint a gyermekrablások, az internet sötét bugyraiban terjedő szadista videók és Elena Blanco személyes drámája lesz a témája. Az utolsó fejezetek a beléjük zsúfolt fordulatos események ellenére nem rövidebbek, hanem hosszabbak a korábbiaknál. Az elbeszélő már nem tagolja a dinamikát, mintegy ömlesztve zúdítja az olvasóra az aprólékosan előkészített végkifejletet. Ennek ellenére körmönfont történet, érezni rajta a forgatókönyvírók szakmai tapasztalatát és tehetségét. A regény igazolja, hogy a mediterrán vidék is olyan hálás krimitémákkal szolgálhat, mint a zord skandináv légkör.
A SZERZŐRŐL: Carmen Mola nem létezik, csupán egy álnév, amely mögött három televíziós forgatókönyvíró rejtőzik: Jorge Díaz, Agustín Martínez és Antonio Mercero, akik eredetileg is krimitörténeteket írtak, majd elhatározták, hogy brutális thrillereket fogalmaznak meg közösen. Állításuk szerint véletlenszerűen választottak női álnevet, de sokan gyanítják, hogy a névválasztás marketingfogás. Most ismertetett regényük az első közös művük, amelyet minden évben újabb követett. A 2021-ben kiadott La Bestia (A bestia vagy A fenevad – magyar fordítása még nincs) történelmi thriller az 1834-es madridi kolerajárványról szól, rangos irodalmi díjat nyert, és – előttem ismeretlen okból – a jelentős feminista olvasmányok közt emlegetik.