Mák Ferenc: Sajtó a birodalom határán. Hírlapok és nemzeti újjászületés a kiegyezés utáni Délvidéken. Médiatudományi Intézet, 2019
Könnyű dolga lesz annak a leendő sajtótörténésznek, aki a ma megjelenő napi-, heti- és havilapokról ír majd: az interneten szinte mindent megtalál. Mák Ferenc irodalomtörténész azonban a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban kutatta fel és lapozta át az 1867 és 1918 között Újvidéken, Pancsován, Fehértemplomon, Kevevárán, a Csajkásvidéken, Versecen, Óbecsén, Eszéken és Fiuméban megjelenő hírlapokat. A budapesti Médiatudományi Intézet által megjelentetett könyve igazi kincsesbánya, amely híven vall az akkori gazdag kulturális és irodalmi életről, a különböző nemzetek tagjainak közös életéről, illetve a délebbi települések esetében a nemzetiségi feszültségek okozta villongásokról. S a könyvből az is kiderül: az akkori hírlapok előszeretettel írtak egy-egy település múltjáról is, tehát a 19. századi szerzőknek köszönhetően előbbi korokról, elődeink eleinek életéről, törekvéseiről is képet kapunk.
Akkoriban egy-egy rövidebb-hosszabb ideig megjelenő hírlap volt az egyetlen tájékozódási forrás. Mák Ferenc a bevezetőjében Simonyi Mária óbecsei történelemtanár és sajtótörténész munkájára hivatkozik, aki a történelmi Magyarország Bács-Bodrog, Torontál és Temes megyéje 31 helységének 194 hírlapját sorolta fel 2003-ban, ám azóta a kutatások nyomán ez a szám módosult (növekedett). Más volt a hírlap küldetése Szabadkán, Zomborban, Óbecsén, Zentán, és egészen más a déli peremvidéken. Ezt Mák Ferenc nagyon tömören így fogalmazza meg: elszánt szembenézés a mindennapi megmaradás kérdéseivel.
Leginkább elhivatott tanáremberek álltak a lapok élén, az Újvidék című újság esetében Frankl István, a magyar katolikus főgimnázium igazgatója, és ebben a lapban közölte például Iványi István történész részletekben a Bács-Bodrog vármegye helynévtárát feldolgozó munkáját. A pancsovai Végvár című lapot Fináczy Ernő klasszika-filológia szakos ifjú tanár neve fémjelezte, az újság a kulturális élet eseményei mellett rendszeresen méltatta az akkori közhangulatot is. A Végvár szerzői között szintén egy jól ismert név jelenik meg, Kiss Lajos a pancsovai főgimnázium történelem és földrajz szakos tanára volt, s itt jelent meg első közlésben útirajza, az Utazás a Dunán Pancsovától Turn Szeverinig. Az útirajz közlése is ékes bizonyítéka annak a tudós tanári magatartásnak, amelyet Mák Ferenc úgy jellemez, hogy „a nemzeti újjászületés korában megteremtette a magyar polgári irodalmat, tudományos életet, visszahozta és elmélyítette a magyar kultúrát, újra megmutatta a magyar történelmi múlt minden szépségét és varázsát”.
A lapok nem kerülték meg a korszak súlyos problémáit, hiszen a Kevevárán megjelenő újságból képet kaphatunk arról is, hogy az akkori Szerbiától csak a Duna által határolt város környékén az 1914. június 28-án bekövetkezett szarajevói merénylet előtt három évvel már gyakran ropogtak a fegyverek. A Titel és Vidéke pedig nem kisebb feladatra vállalkozott, mint arra, hogy felfedje az egykori Sajkás-kerület szerb granicsárjai békétlenségének, bizalmatlanságának, ellenséges érzületének vélt vagy valós okait. Említhetnénk akár a szlavóniai magyarság küzdelmét az iskoláért és a templomért, a 286 oldalas műben erről is találunk részleteket.
Érdemes Apró István utószavából idézni: „A letűnt idők emlékei tehát nem mindig derűsek, ámde valósak, és rosszul tennénk, ha hagynánk őket feledésbe merülni. A sokszor szűkös és hiányos források alapos feldolgozása pótolhatatlan szolgálat a tudománynak és az emlékezetnek, olyan vállalkozás, amely egyszerre végzi el az értékek mentését, és alapul szolgálhat a további kutatásokhoz.”