“Csapataink harcban állnak”

“Csapataink harcban állnak”

Szerző: Lakatos Péter/MTI

Nagy Imre szerepe az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményfolyamában

Sine ira et studio

             (Tacitus)

 

Nagy Imre 1896. június 7-én született. 1958. június 16-án végezték ki. Nagy titokban a 301-es parcellában Borbíró Piroska néven temették el. Az idén van harminc éve, hogy 1989. június 16-án a mártír miniszterelnököt és társait ünnepélyes keretek közt, több százezres tömeg kíséretében temették újra.

Szinte ugyanazon a napon, amelyen elkezdődtek a magyarországi forradalmi napok, minden nyugati nagyhatalom államfője vagy szóvivője „közölte” a világ és Magyarország közvéleményével:

  Nem segítünk és nem is fogunk segíteni Magyarországnak és a magyaroknak, mert nem tehetjük; a) számunkra fontosabb a szuezi válság rendezése, a tőkés világkereskedelem akadálytalan működése; b) a Szovjetunió érdekövezetében nincs szándékunk sem fellépni, sem beavatkozni (erről nemzetközi szerződésekben állapodtak meg velük; ezeket nem rúghatják fel).

  Hiszünk a magyar nép hősiességében!

  Politikailag igencsak műveletlennek kell lennie annak, aki ennek a megértésére képtelen! Mert mit jelent ez?

  Polgárháborúban oldja meg a baját a magyar nép;

  ha nem vállalják a polgárháború velejáróit, úgy kényszerítsék a szovjeteket engedményekre.

  Figyelembe véve, hogy csupán egy évtized múlt el a II. világháború befejezése óta, amelyben Magyarország egymillió emberáldozatot szenvedett el, aminek pontos okait ma is kutatják a történészek, vállalhatatlan volt a polgárháborús véráldozat. Egyébként nincs embertelenebb üzenet, mint a polgárháborúra buzdítás. Azok agyában, akik ilyet tesznek, a humanizmus minden lámpása kialudt.

  Maradt tehát a második megoldás! Engedményeket kicsikarni a szovjetektől. Ez a folyamat lehetett volna szerencsésebb is. Azonban nem így történt, ugyanis a szovjetek megszegték a gentleman’s agreementet, a hallgatólagos megegyezést, amelybe Sztálin azonnal beleegyezett, amikor Churchill elébe tett egy papírfecnit, amelyen az állt, hogy Magyarországon 50 százalék érdekeltség marad a „miénk”, 50 százalék lesz a „tiétek”.

  Nem meglepő, hogy a hallgatólagos megállapodást megszegték, hiszen Molotovnak mindig is az volt a véleménye, hogy a Szovjetunió a cári Oroszországnak, a cári Oroszország pedig a Bizánci Birodalomnak a folytatása. Érdekövezetének határa ott van, ahol megállt a Vörös Hadsereg. Sztálin a külpolitikában mindig az orosz Molotov hatása alatt állt. Természetesen jogos lett volna az elvárás és az engedmények kicsikarása a churchilli javaslat szerint, a szovjet gyakorlat azonban ezt nem igazolta. Semmi áron sem engedélyezhették Magyarország nyitását Nyugat felé, hiszen az precedenst jelentett volna. Természetesen a nyugati hatalmak pontosan tudták, hogy ennek így kell történnie. A reformkommunista utat éppen ők gondolták ki, és ajánlották annak, azoknak, akik értenek a szóból, a diplomácia szótárából. Tehát meg kellett találni a szerepre legalkalmasabb politikai személyt. Ez pedig nem volt nehéz: Magyarországon az éppen akkor kegyvesztett, de valamennyi népszerűséget mégis élvező Nagy Imrében találták meg a forradalmi, politikai vezetőt. A nyugati nagyhatalmak már 1946-ban kikiáltották politikai vezéregyéniségnek Nagy Imrét. Ők építették ki számára a tekintélyt, és a forradalom politikai jelképévé tették. Mindezekkel együtt és a történelmi visszatekintések tükrében is az 1956-os magyar szabadságharc és forradalom elválaszthatatlan Nagy Imre nevétől. Ez a név politika jelképpé vált.

  Nagy Imrét tehát nem a magyar nép emelte politikai vezéregyéniséggé, akik azonban tekintélyét építették, hamar rátaláltak személyében a reformkommunistára, akiről azt is tudták, hogy foglalkozott tudományos kutatással, ami fogékonyabbá tette őt a változtatások érzékelésére. Magatartása egyetemi professzoré volt: tökéletesen megfelelt a célnak, tehát be kellett járnia a számára kijelölt utat. Ez egyben azt is jelentette, hogy a nyugati hatalmak általa megszabadultak a legnagyobb gondtól, ami nem volt más, mint az, hogyan semlegesítsék a Szovjetuniót egy létfontosságú válságban, a gyarmatosítási politika folytatásában és a nemzetközi munkásmozgalom esetleges fellángolásában.

  Jól számítottak: az 1956-os eseményeket követően a Szovjetunió hatása a nemzetközi munkásmozgalomra végleg megszűnt, tekintélye a nemzetközi színtéren állandóan csökkent – noha katonai ereje folyamatosan erősödött. Ugyan a mai napig sikerült megtartania a katonai egyensúlyt az USA-val szemben, de ennél semmi többet.

 

Nagy Imre „szabadságharcos” szerepének következményei

 

Nagy Imre „szabadságharcos” szerepe a legnagyobb és világtörténelmi jelentőségű. Szózata a magyar néphez leleplezte a Szovjetunió birodalmi érdekeit, ezáltal kétségessé téve azok jogosságát, illetve megtartását. A nyugati világ haladó értelmisége, akárcsak munkásosztálya, egyszer s mindenkorra elpártolt a Szovjetuniótól. Legismertebb mondata, miszerint „csapataink harcban állnak”, mivel egy vezéregyéniséggé tett ember szájából hangzottak el, aki azonban a mártíromságot is vállalta, a több évszázados magyar szabadságharcos törekvések legnagyobb alakjai közé emelte. Addig, amíg ez a mondat nem hangzott el, az események aránylag véletlenszerűek voltak, és kevesen vettek részt a szabadságharcban. Addig bármit rá lehetett volna fogni a történtekre: csetepaté, huligánvirtus, utcai rendbontás, rosszabb, mint egy szervezetlen parasztlázadás, naplopó munkások cirkusza stb. Az azonban, hogy „csapataink harcban állnak”, azt jelenti, hogy Magyarország mint állam a nemzetközi jog alapján védelmi háborút folytat a Szovjetunióval szemben. Minden magyart fegyverbe és harcba szólít! A Nagy Imre-beszéd elhangzása utáni időszakra esik a védelmi háború áldozatainak a legnagyobb része. A nemzethez intézett szózat mindenkit, az egész népet arra figyelmeztette: „Itt az idő, most vagy soha!” – fegyvert kell fogni, a haza vitézséget vár el tőlünk, a haza veszélyben van, „el kell menni katonának”.

  Nagy Imre kiléptette Magyarországot a Varsói Szerződésből, elutasította a Szovjetuniót mint birodalmat és annak világhódító törekvését, amely a kis népek bekebelezésére irányul. Megmutatta, hogy a magyar nemzet sok évszázados törekvése a függetlenség, mert máskülönben a helyzete az lesz, hogy két pogány közt egy hazáért pusztul.

  Nem túlzás azt mondani, hogy többet ennél a szabadságharc politikai vezéregyénisége nem tehet. Ha viszont ennél kevesebbet mond, eleve halálra ítéli a szabadságharcot. Nagy Imre két-három hét, vagyis rendkívül rövid idő alatt hihetetlenül hosszú utat tett meg az ortodox kommunistától a polgári jellegű szociáldemokráciával való kibékülésig, annak megértéséig. Bátran kijelenthetjük, a toleranciának ilyen előbukkanása szinte egyedülálló.

  A sors fintora vagy politikai tanulság, hogy örökségének legnagyobb haszonélvezője Kádár János volt. A szovjetek, ha nem is változtattak a rendszeren, de „engedtek a gyeplőn”, hiszen benne megbíztak. Kádár János lett a „gulyáskommunizmussal” együtt a szovjet érdekövezetben a legnépszerűbb kommunista vezér, államfő. A szovjetek Magyarországon kíváncsian kísérleteztek a különféle gazdasági és rendszerbeli intézkedések bevezetésével. Nem engedték meg ugyan a churchilli fifti-fiftit Magyarországnak, többet engedtek meg azonban a magyaroknak, mint bárki másnak az érdekövezetben, vagy akár önmaguknak. Nem is tehettek másként. Nemzetközi színtéren a kommunista vezetők közül Tito és Kádár János élvezte a legnagyobb tekintélyt. Ezenkívül Tito külön is nagyra értékelte Kádárt, és maga mellé tette „nagyságban”.

A tolvajról

Általánosan ismert, hogy a tolvaj mindig elhallgatja, ki tette gazdaggá. Ebben az esetben a tolvaj és mindvégig, szinte haláláig gyáva Kádár János utolsó percéig elhallgatta, hogy az 1956-os magyar szabadságharc és forradalom, valamint Nagy Imre és az ő meggyilkolása tette azzá, aki volt: a „puha” hatalom egyedüli megtestesítőjévé a keleti lágerben.

Nagy Imre helye a köztéri emlékezetben

Nagy Imre kiállása, emberi nagysága megkérdőjelezhetetlen, erről a három évtizeddel ezelőtti újratemetési ceremónián elhangzott beszédek máig tanúskodnak. A reformkommunista vezető iránti tiszteletet mutatja a születésének 100. évfordulójára, 1996-ban emelt köztéri szoborkompozíció. Közéleti hullámokat vetett a döntés, miszerint a Kossuth tér rekonstrukciója – a Steindl Imre Program keretében történő szoborrendezési koncepció – értelmében a Vértanúk teréről áthelyezik a szobrot. Érthető, hogy ez közéleti hullámverést okozott. Hosszú távon azonban sokkal fontosabb, hogy Nagy Imre köztéri szobrát semlegesíteni kell az eszmei zűrzavartól, és elejét kell venni annak, hogy pártharcok tárgya legyen. A kritikai hangok és a vélemények politikai és ideológiai indíttatásúak, ezeket tudomásul kell venni, annak reményében, hogy új helyével a Nagy Imre-szoborkompozíció legalább annyit nyer, mint a József Attila-szobor nyert, amikor áthelyezték. A párbeszédre való törekvés szellemében ennek a lehetőségét meg kell adni.

  Talán az ideológiai meggyőződés okozta felfokozottság állapota az oka az olyan kijelentéseknek, amelyek szerint azzal, hogy a Nagy Imre-szoborkompozíció elkerült a Vértanúk teréről, 56-nak már nem maradt emléke az Országház előtti téren, „csak néhány golyó a falban”. Meg kell jegyezni, hogy ez a néhány golyó a falban olyan emlékmű, amelyről tudni kell: „2001-ben a túlélők kezdeményezésére állíttatta a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az 1956-os parlamenti sortűz áldozatainak emlékjelét a minisztérium épületének árkádjai alá. Kampfl József szobrászművész és Callmeyer Ferenc építészmérnök közös munkája a Kossuth téri sortűz kereszttüzében elhunyt civil áldozatoknak állít emléket. Az embereken áthatoló, majd a minisztérium árkádfalaiba fúródó gyilkos lövedékek véletlenszerű halmazát bronzból öntött golyók szimbolizálják. Az egyik alkotó, Callmeyer Ferenc, maga is a Kossuth téri sortűz túlélője.”

  Azok a golyónyomok a falban tehát a civil áldozatokról, a hősiességről és a mártírhalálról szólnak, a magyar nemzet halált vállaló bátorságát jelképezik, amivel az egyes emberek kiálltak a nemzet szabadságáért. Ez nem kevesebb emléke 56-nak, hanem a legtöbb. Ugyanígy megkerülhetetlen a Kossuth téri sortűz áldozatainak emlékhelye, amelyről nyugodtan kijelenthetjük, mentes az ideológiától és a hatásvadászattól, tiszteletet és kegyeletet sugároz.

  A Nagy Imre mártír miniszterelnök emlékére állított szoborkompozíció Varga Tamás szobrászművész munkája. Az ideológiai vitáknál és a politikai szócsatáknál sokkal fontosabb kérdés, hogyan látja az alkotó a szoborkompozíció új helyét, hiszen ő szakmai, és nem ideológiai elvek mentén dönt. A Népszavának idén februárban írásban adott nyilatkozatából idézve a következőképpen értékeli az alkotó a folyamatot: „A szobrom, a Nagy Imre-emlékmű új helyszínen való felállításáról szóló megbeszélések feszült légkörben, de civilizált hangnemben folytak. Úgy éreztem, partnerem – akár engedmények árán is – megegyezésre törekszik, és szobrom érdekében én is az elfogadható kompromisszumokat kerestem. A felajánlott helyszínt elfogadtam. Lett volna lehetőségem mást javasolni, de megfelelőnek találom. Ismerem a felmerült ellenérveket, de úgy vélem, hogy észrevenném, ha a helyszín a művészi koncepciómmal összeférhetetlen lenne. Azzal meg, hogy a szobrom »merre néz«, nem tudok mit kezdeni. Fontos, hogy egy alkotás különböző távolságokból, szögekből hogyan hat. Ilyen szempontból vannak nézetei. A szobor azonban nem néz.

  Az pedig, hogy valaha Segesdi György »Marx–Engels« szobra állt ott, gazdagítja a szobor jelentéskörét, a »Fehér Ház« – Benkhard Ágost, Gábor László, Lévai Andor és Rudnai Gyula műve – szintén. Nemkülönben megfelelően rímel szobrom hídja háttérben Ernest Goüin mérnök úr nagy hídjára Adolphe-Martial Thabard kolléga szép szobraival, így a Jászai tér szerintem méltó új helyszín. A megállapodás szerint betekintést és meghatározó jellegű beleszólást engednek a tér átrendezésének tervezésébe, valamint a kivitelezés teljes folyamatába. Ígéretet kaptam, hogy a tér szerintem szükséges átrendezése teljeskörűen megvalósul. Én döntöm el szobrom konkrét helyét, tájolását. Minden munkafolyamat, amelynek művészeti szempontból jelentősége van, személyes részvételemmel fog történni. Hasonlóképpen magam irányítom a szobor újbóli felállításához szükséges javítási munkákat is. Az első ilyen döntésem az volt, hogy az új, teresebb helyszínen a Vértanúk terén állt bonyolult vízmedencés gránitarchitektúra helyett a szobrot inkább érvényesülni engedő környezetet alakítsunk ki. Ehhez tervek készülnek. Az eddigiekért az felel, aki a szobrot a helyéről elvitette. A megállapodás viszont azt jelenti, hogy az újrafelállítással kapcsolatban (akárcsak 1996-ban az eredeti helyszín esetében) mindaddig én vagyok minden művészi döntésért felelős, amíg én vagyok az elhelyezés művészi vezetője. Azért vállalom ezt, hogy szobrom, a Nagy Imre-emlékmű, nívós budapesti helyszínen maradhasson. Azt gondolom, ez nemcsak az én érdekem, hanem mindenkié, aki tiszteli Nagy Imre emlékét.”

  Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Őrizzük együtt Nagy Imre emlékét, emlékezzünk arra, hogy a nagyhatalmak és birodalmak mohóságától a kis népek csak függetlenségük megőrzésével menekülhetnek meg.

“Csapataink harcban állnak”
Szerző: Mezei Erzsébet: Szűrt fény 77

 

 

 

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Ratković (Acsaji) Györgyi, 1986, Zenta

  Első művészi ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren, Skrabány Viktor festőművész óbecsei műtermében szerezte. 2005–2009 között az újvidéki...

Ratković (Acsaji) Györgyi, 1986, Zenta

  Első művészi ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren, Skrabány Viktor festőművész óbecsei műtermében szerezte. 2005–2009 között az újvidéki...