Instant

 

Tesó, adj már egy zacsi instant Istent!
De ne holnap, hanem ma, most, pikk-pakk!
Ami hopp, vízben gyorsan oldható,
mindent megmagyaráz,
jól megáld azzal, amire szükségem van,
elhajítja tőlem messzire, ami bosszant,
befizeti az adómat, lefegyverzi ellenségeimet,
vesz az asszonynak igazi műnercbundát,
megoldja az életemet tokkal-vonóval,
ne kelljen már nekem vesződni vele,
üssön szét, hogy fellendüljön az üzlet,
ne legyen akkora infláció,
adjon szerelmet meg forró kemencét,
minden nyavalyát, amiért a gyerek
szívja a véremet, ne kelljen kétszer
mondanom, mert az időm drága,
szóval valami lassú Istennel
ne gyertek nekem, mert
ki győzi azt ma kivárni…
Hát, ez a termék most pont nincs
a kínálatunkban,
mert Isten igazából se nem lassú, se nem gyors,
pontosabban lassú is, meg gyors is.
Néha, mint a villám,
tizedmásodpercen belül ment meg
az éppen megpördülő kocsitól,
elszáguldó vonattól, dőlő fától,
a filiszteus harcostól, aki szét akar tépni.
Alapállapotban viszont olyan
tempót diktál, amivel a teljes világot
át tudod élni, be tudod fogadni,
a bokron billegő cinkétől
az araszoló neonzöld kukacig,
a légies óvatossággal nyíló bimbóktól
a milliméterenként kunkorodó fűszálig,
a lassan átformálódó felhőábráktól
a végtelenhosszan gömbölyödő vízcseppekig.
Néha beiktat negyven év kóborlást,
negyven nap pusztát étlen-szomjan,
három napot a templomban való elveszésre,
három napot a feltámadásra,
három évtizedet a felnövekedésre.
Tudja, hogy idő van. Mégis van ideje.
Tudod, miért? Mert ő termeli nagy tételben,
egyenletesen az időt, mindig akad a zsebében,
a tenyerében pár milliárd másodperc.
Szereti belassítani, nézegetni, babrálni,
ahogy a szerelmes nyújtja az időt,
párja nyakát csókolgatva folyton,
pedig brit matematikusok rég kiszámították,
mi a párkapcsolat kialakításához
szükséges minimális nyakpuszi mennyisége.

 

 

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...