Kertünkverte Trianon

Kertünkverte Trianon

Szerző: Butterer Kiss Márta: Hópehelyvadász – akvarell

 (Nehéz földdé válni sok akarat alatt)

Ecsettel átmázolni a határokat, létrával megmászni a magaslatokat, felragyogtatni a temetőket, felismerni a felmenőket, mozgásra bírni a szobrokat, kiszínezni a foltokat, misére járni otthon is, házunk legyen a templom is, elfeledni a könyveket, miket régen raktárba száműzött minden könyvtár, felhőkből olvasni fenn az égen, hogy a szóból szín legyen, foltokat takaró, ha fehéren is, de kéken.

Felfedezni, hogy készen áll az új erőd, egy fellegvár, melynek szolgái vagyunk, de királyai is, ha akarunk.

A vonat már távol dübörög, kertünkben fehér sün sündörög, én vagyok minden katona, ki éppen olyan, mintha nem ő maga lenne, hanem egy nemzet lélegezne benne.

Szagolom a kertet, s majdan halott virágain mosolyogva elmélázom, talán a mi időnk ez, mely mint festett vászon takar minden órát, napot, évet, és engedi legyőzni a veszteséget, ahogy a fa is saját színes szobrába fordul, miután leszámolt a téllel, lombbal és levéllel ünnepel újra, meg a széllel, mely az ő himnuszát fújja.

Nincsenek már virágos katonák s emberekkel díszített vonatok, megszűnt a halálos varázs, a régvolt harcosok, mint gyermekek, olyanok, tömeg-talapzatokon állva vágynak még mindig a mennyországba, és többen vannak, mint akik beleszakadnak a felismerésbe, hogy az egyszarvúak is kihaltak, akármennyire is élni akartak.

De nehéz földdé válni sok akarat alatt – mintha a sínek alatt futna el a vonat.

Kertünkben ülök, s csak nézem, a fehér sün rámozdul egy légyre, elvakítja áldozatát, s amint bekapja, tudom, nem is hiába: fehér sünök száz éve születhetnek a világra.

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...