Kertünkverte Trianon

Kertünkverte Trianon

Szerző: Butterer Kiss Márta: Hópehelyvadász – akvarell

 (Nehéz földdé válni sok akarat alatt)

Ecsettel átmázolni a határokat, létrával megmászni a magaslatokat, felragyogtatni a temetőket, felismerni a felmenőket, mozgásra bírni a szobrokat, kiszínezni a foltokat, misére járni otthon is, házunk legyen a templom is, elfeledni a könyveket, miket régen raktárba száműzött minden könyvtár, felhőkből olvasni fenn az égen, hogy a szóból szín legyen, foltokat takaró, ha fehéren is, de kéken.

Felfedezni, hogy készen áll az új erőd, egy fellegvár, melynek szolgái vagyunk, de királyai is, ha akarunk.

A vonat már távol dübörög, kertünkben fehér sün sündörög, én vagyok minden katona, ki éppen olyan, mintha nem ő maga lenne, hanem egy nemzet lélegezne benne.

Szagolom a kertet, s majdan halott virágain mosolyogva elmélázom, talán a mi időnk ez, mely mint festett vászon takar minden órát, napot, évet, és engedi legyőzni a veszteséget, ahogy a fa is saját színes szobrába fordul, miután leszámolt a téllel, lombbal és levéllel ünnepel újra, meg a széllel, mely az ő himnuszát fújja.

Nincsenek már virágos katonák s emberekkel díszített vonatok, megszűnt a halálos varázs, a régvolt harcosok, mint gyermekek, olyanok, tömeg-talapzatokon állva vágynak még mindig a mennyországba, és többen vannak, mint akik beleszakadnak a felismerésbe, hogy az egyszarvúak is kihaltak, akármennyire is élni akartak.

De nehéz földdé válni sok akarat alatt – mintha a sínek alatt futna el a vonat.

Kertünkben ülök, s csak nézem, a fehér sün rámozdul egy légyre, elvakítja áldozatát, s amint bekapja, tudom, nem is hiába: fehér sünök száz éve születhetnek a világra.

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék