Közeledés

Közeledés

Szerző: Pulai Árpád: Szuperegó

 

I.

 

áthaladsz egy sötét udvaron

törmelék húgyszag penészes homály

belépsz Tétován nézed a szobát

tépett függöny Lóg az ablakon

 

az asztalon alma Nagy halom

könyv Valaki egy hervadt orgonát

hagyott ott A levegőben sovány

szárnyad Kitölti a fájdalom

 

a kilincs még kezedben Remeg

ujjad Hűvös fém emléke ébred

: szégyen Mohón keresi szemed

 

a másikat Hirtelen megérted

hogy ez lesz az utolsó menet

lerogysz Gyomrodba húzod fel térded

 

II.

 

a hídon mostanában éj van

halk neszekkel vizet ér Az álom

leng a fényes hideg pókfonálon

alszik A lét zöld dióhéjban

 

zöld dióhéjban híd és éj van

bárányszív Lüktet homályos tálon

fönnakad a lét fényhideg hálón

: fuldokló kéz zsíros fazékban

 

hídon álom és zöld dióhéj

van Jeges ágakról aláhull a

fekete Bárányszív kihűlt éj 

 

a test meghasad Kifáradt gyurma

álomban zöld dióhéj Lóganéj

a hídon Áll hallgat Vár és tudja

 

III.

 

 

ez már a hajnal fényrongyai

föllebegnek Te még Félkönyéken

mintha egy Szinyei Merse-képen

épp akarsz valamit mondani

 

mert rezzennek tested halmai

vörösbor-nyomok Öled medrében

így ölődött meg nemrég a szégyen

az asztalon Még a tegnapi

 

tenger és vacsoramorzsalék

álmodat tartja A lepkecsontváz

valék tudatlan Benned valék

 

a gyönyör tömött bárkái hozták

a halált és úgy Zuhantunk szét

ahogy a könyvek egykor Megmondták

 

 

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék