A Ruben Brandt, a gyűjtő a 2018-as év egyik legérdekesebb magyar filmje, amely nem csak az itthoni közönséget hódította meg, nemzetközi fogadtatása is igen elismerő volt; olyan rangos fesztiválokon is vetítették, mint a Locarnói és a Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál, emellett számos díjat is bezsebelt, többek között a bukaresti animációs fesztivál legjobb egész estés filmjének és a sevillai fesztivál legjobb forgatókönyvének járó díjat, és elnyerte a zágrábi Animafest legjobb egész estés alkotásért járó díját is.
Rendezője Milorad Krstić szerb származású képző- és animációs művész, aki 1989 óta Magyarországon él és alkot, rendezése pedig, amely a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával jött létre (egy több mint ötven főt számláló magyar csapat munkájának eredményeként), kifejezetten nehezen kategorizálható. A kritikusok animációs akció-thrillerként szokták emlegetni, a film azonban számos műfaj gazdag ötvözete, megjelennek benne a film noir, a krimi és a lélektani film elemei is, szürreális és groteszk alkotás. Bár cselekményét tekintve valóban a kalandfilmhez áll legközelebb, elsődleges témája, amely minden filmkockán visszaköszön, a művészet, elsősorban a képző- és a filmművészet, melyekkel a rendező élénk dialógust folytat.
A címszereplő Ruben Brandt művészetterapeuta, akit rémálmok gyötörnek, melyekben világhírű festmények alakjai kínozzák. Hogy megszabadítsák lidércnyomásaitól, négy páciense elhatározza, hogy kirabolják a világ leghíresebb múzeumait, és megszerzik a kérdéses képeket. Olyan ismert festményeket emelnek el, mint Botticelli Vénusz születése, Vincent van Gogh Roulin postás vagy éppen a pop-art atyjának, Andy Warholnak Elvis I, II című alkotása. Feladatuk azonban korántsem egyszerű, hiszen olyan neves intézményekbe törnek be, mint a Louvre, az Uffizi, az Ermitázs és a budapesti Szépművészeti Múzeum. A helyzetet csupán bonyolítja, hogy nemcsak a rendőrség, de az alvilág is bekapcsolódik a tolvajok után folytatott hajtóvadászatba, Ruben Brandtnak pedig saját gyermekkora fájdalmas emlékeivel is szembe kell néznie a kaland során.
A Ruben Brandt sikerének hátterében elsősorban az áll, hogy a film több szinten mozog. Elsődlegesen akció-thriller izgalmas cselekménnyel, amely felvonultatja a műfaj legtipikusabb elemeit anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is unalmassá vagy kiszámíthatóvá válna, így biztosítva a szórakozás lehetőségét azon nézők számára is, akiket nem feltétlenül vonz a film másik, mélyebben gyökerező szintje, amely a művészetről szól. A rendező ebben a másodikban az egyetemes művészettörténetből merít, amelyre már a címszereplő neve is utal, aki Rubens és Rembrandt után kapta a nevét. A film az első képkockától az utolsóig át van itatva művészettel, számos alkotás és az ezekre való utalás fedezhető fel benne. Némelyek, mint a 13 festmény, ami Brandtot kísérti, előtérbe vannak helyezve, mások pedig az akciójelenetek közben tűnnek fel csupán egy pillanatra a háttérben, a szemfüles néző azonban felismerheti például Da Vinci Mona Lisáját vagy Degas Abszint című festményét, de feltűnik a háttérben George Méliès Utazás a Holdba című filmjének plakátja is. Az pedig Milorad Krstić zsenialitásáról tesz tanúbizonyságot, hogy ilyen mesterien ötvözi ezt a két szintet, lehetővé téve ezzel a nézők számára, hogy bármilyen előzetes ismeretek nélkül élvezni tudják a filmet, és talán még tanuljanak is belőle egy kicsit.
Említésre méltó még a rendező erőteljes szürrealista stílusa és egyedi képi világa, ami rányomja a bélyegét az egész film hangulatára. Krstić grafikájában az emberábrázolás szándékosan valószerűtlen, furcsa figurái közt megtalálhatóak torz, amorf alakok, kétdimenziós, kétarcú, többszemű és -szájú, de hárommellű karakterek is. Amellett, hogy ezzel bemutatja saját, rá jellemző grafikai világát, abbéli meggyőződését is nyíltan kommunikálja a nézők felé, hogy a külsőségekben rejlő különbözőségeink nem kell, hogy meghatározzanak minket vagy a másokhoz való viszonyunkat.
A film egy másik fontos komponense a zene, melyet Cári Tibor szerzett, és amely tökéletes aláfestésül szolgál a különböző jelenetek során, valamint meghatározza az egész film dinamikáját. Cári eredeti zenéje mellett számos jól ismert szólam is felcsendül, mint például Puccini, Haydn vagy Mozart kompozíciói, sőt a Radiohead egyik zeneszáma is bekerült a filmbe. Érdekesség még, hogy a Kis kece lányom és a Kiša pada, trava raste több jelenet során is hallhatóak.
A Ruben Brandt, a gyűjtő figyelemre méltó alkotás, kimeríthetetlen film, amelyet nem elég egyszer megnézni, ugyanis sokadik alkalommal is tud valami újat nyújtani a néző számára. Mi sem igazolja a film sikerét jobban, mint a tény, hogy a magyar animációs film sok év után újra meghódította a nemzetközi mozikat, és felhívta magára a kritikusok figyelmét is.