Hogyan kapcsolódik A kutya karmai közt (The Power of the Dog) címet viselő film a huszonkettedik zsoltárhoz? Mondhatjuk-e azt, hogy ez is csak egy homoszexualitásról szóló, genderlobbihoz köthető alkotás? Az új-zélandi rendező, Jane Campion jelen filmje Thomas Savage azonos címet viselő, 1967-es, életrajzi ihletésű könyvének adaptációja. Nem egy klasszikus western jellegű alkotásról van szó. Nincsenek párbajok, nincsenek kocsmai verekedések. A párbajok (mint „kötelező elemek”) most a lelkekben játszódnak le. Elsőre úgy tűnhet, hogy a férfi alakok hagyományosak, szimpla cowboyok, és semmivel sem többek. Ehhez a „cowboykodáshoz” kapcsolódik egy magatartásforma is, mégpedig a keménység, a ridegség, a maszkulinitás, hiszen semmiféle lágyságot nem tűrhet meg egy bikaherélő kemény legény. Campion listázza a cowboylét toposzait, mitikus eszközeit, majd új jelentéssel ruházza fel őket. Egy régi nyeregből fétistárgy lesz, a marhabőr cserzéséből pedig rituálé. Azért is jók ezek a snittek, mert a lassú tempót feldobják, és kizökkentik a nézőt.
Viszont a lassú tempó elengedhetetlen, ha a lelkivilág történései fontosabbak a külső világ eseményeinél. A tekintetek, a kézmozdulatok azok, amelyekre figyelni kell. A vontatottság szükségszerű, ha mindezeket észre akarjuk venni. Türelmes befogadó kell a filmhez, az biztos. Azért is nehéz leülni, és végignézni egy lassú filmet, mert az életünkből is eltűnt a lelassulás és az elhallgatás. Megszűntek a csendjeink.
A táj szimbolikája nagyon erős. A nagytotálok azt az érzetet keltik, hogy ezen a helyen nincs megbocsátás, nincs kedvesség. Csak a magány és a durvaság. A hegy mágikus térként is értelmezhető. Megközelíthetetlennek tűnik. Mégis, mivel mágikus, ahogyan az erdő is, menedékként szolgálhat, olyan helyként, ahol megszűnik az idő, ahol kiteljesedhet az ember, ahol bármi megtörténhet. Az egyik legszebb jelenetek egyike, amikor Phil a vízen fekszik, és egy fehér kendővel simogatja magát. Egy transzcendensebb vonalon a megtisztulást szimbolizálhatja. Ugyanakkor a valódi énjének megmutatkozásaként is felfogható, hiszen az a kendő a híres Bronco Henryé. Nagyon érdekes, hogy ezek a minigesztusok csak a végén nyerik el teljes értelmüket, hiszen akkor kapjuk meg a teljes képet Philről. A tisztálkodós jelenetet megelőzi az, amikor Peter az erdőben nyulat szeretne fogni, ehelyett a legkeményebb cowboy titkára derít fényt. Néhol egy kis detektívvonal is felbukkan, ami kifejezetten jót tesz a filmnek.
A lágyság, a kedvesség, a művészetek iránti fogékonyság egy ilyen puritán helyen nevetségesnek tűnik, jókat lehet rajta szórakozni, ahogyan ez meg is történt. Ám a fiú számára lehullt a lepel, innentől kezdve már csak játssza a tudatlan szerepét. Tudja, hogy Phil járt egyetemre, tudja, hogy gyengéd érzelmeket táplál a férfiak iránt, ergo szerepet játszik, és hazugság az egész léte. Azért projektál, mert saját magát sem képes elfogadni, illetve elviselhetetlennek éli meg, hogy saját magát látja a fiúban, felfoghatatlan számára, hogyan tud valaki ennyire szabad lenni.
Kiváló a mű állatszimbolikája is. Amíg a gyengéd kisfiú, aki papírból virágokat hajtogat, egy aranyos, fehér nyuszit boncol fel irgalmatlan precizitással, addig a macsó bikát herél ki, nyúz meg. Az egyik jelenetben pedig közösen vadásznak egy kis nyúlra. Mit jelenthet ez a kettősség, ez a folyamatos ellentét? És miért történik meg a film utolsó pillanataiban a közeledés? Az elvárásoknak nem felel meg a fiatal srác által képviselt érzelmesség és nőiesség, amikor végigvonul a férfiak előtt, akkor füttyögnek neki, és kinevetik. Látszólag nem zavarja. Majd ekkor történik meg a közeledés. Phil felajánlja, hogy megtanítja kötelet fonni. És feloldódik egymásban a két karakter. A kutyát is azok képesek meglátni a csipkézett hegyekben, akiknek arra képességük van, és mások, mint a többiek.
A kettejük viszonya akkor válik látszólag a legintimebbé, amikor közösen szívják a cigarettát, amikor Bronco Henry nyergébe ülhet a fiú. Ekkor számol be Phil arról az esetről, amikor B. H. megmentette az életét úgy, hogy a nagy hidegben a saját testével melegítette fel. Peter tud a férfimagazinokról, most már azt is megtudta, hogy ez az idealizált Bronco valószínűleg gyengéd érzelmeket ébresztett a férfiben. Vagyis most már a markában van, megtudta, mi a gyenge pontja. És az utolsó jelenettel együtt nyer értelmet az egész kapcsolatuk, hogy miért tűrte mindezt, miért alakított ki bizalmas kapcsolatot ezzel a durva, öntelt férfivel. Meg kellett mentenie az anyját.
Térjünk vissza a bibliai idézethez. A hetedik versszak így szól: „Én azonban féreg vagyok, nem ember, embernek gyalázata, népnek utálata.” Hogyan köthető ez a főszereplőhöz? Phil karaktere (Benedict Cumberbatch) nagyon komplex, igazából antihős típus, aki képtelen a formálódásra. Ha ez így történt volna, akkor nézhetetlenné válik a film. Szerencsére láthatunk egyfajta fejlődési ívet, valamiféle változást. Az egész maszkulinitása toxikus, tönkreteszi a körülötte lévő embereket, nem tudja elviselni, ha nem ő kontrollál. Elfogadható lenne-e egy ilyen közegben a lágyság és a nőiesség? Cseppet sem. Az érzelmesség? Ugyan. Mindez, a toxikus magatartás, a lázadás, a nemtörődömség csak szerep. Ahogyan az is szerep, hogy Peter (Kodi Smit-McPhee) egy gyenge, satnya kisfiú. Az egyik legerősebb karakter, hiszen nem akar megfelelni a normáknak, nem akar olyan lenni, mint a többi tahó. Kemény kritikát fogalmaz meg mindenkivel szemben a mondanivaló, mégpedig azt, hogy a felszínesség veszélyes. A mai korra ráhúzva még inkább aktuális a mondanivaló, amikor mindenki és minden az online univerzumban történik, amely nem egy valóságos hely. De itt feloldódnak a gátlások, olyan képet tudunk magunkról kialakítani, amilyet szeretnénk, és ezt senki sem fogja megkérdőjelezni. Éhezünk az elismerésre, a „tökéletességre”.
Központi szimbólum a kötél. Kötél vagy kötelék? A testvérek közötti kapocs megváltozik. A fiatalabb testvér urbánusabb, sokkal kifinomultabb, mint a fivére. Rátalált a szerelem, felvállalja az érzelmeit, és egy boldog párkapcsolatban él(ne). Elmenekül a fivére által okozott elviselhetetlen léthelyzetből. Kevésbé szórakoztatja a ranchon dolgozók társasága és primitív időtöltése. Mivel már nem Phil az, aki első helyen áll George fontossági listáján, elindul egy egyszemélyes háború. A kegyetlen zsarnok háborúja.
Amikor Rose (Kristen Dunst) ügyetlenkedik a zongoránál, tudását próbálja meg feleleveníteni, mert férje vacsoravendégeket vár, akiket le kell nyűgöznie (ismét szerepet kell játszania). Meg-megáll, újrakezdi, szenved. Phil megpendíti bendzsója húrjait, ugyanazt a dallamfoszlányt játssza, mint a nő, csak hibátlanul és magabiztosan. Ez a háború másik síkon történik, a lényeg, hogy megnyerte. Legyőzte Rose-t. A maga egyszerűségével hátborzongató jelenet. Ahogyan végigvonul az emeleten, majd le a lépcsőn a kitömött állatok előtt, mint egy király, akinek a személye meghajlásra késztet. A szemünk láttára foszlik semmivé a női karakter. Itt egy visszafordíthatatlan törés alakult ki Rose lelkében.
Továbbgörgetve a kötél szimbolikáját, Bronco Henry jöhet a képbe. Vajon miért annyira fontos Philnek, hogy kötelet fonjon? Talán öngyilkosság történt a hegyekben? Esetleg erőszak? Ezekre a kérdésekre nincs válasz. Illetve a kötél az, ami halált okoz. Összefoglalva: a fizikai kapcsolódást szimbolizálja, valamint azt is, hogy a főszereplő mindenkit láncra verve tart, mint egy kutyát. Pontosabban majdnem mindenkit. A másik értelmezés a fallikus jelentés. Amikor a hegyekben történtekről mesél, sokszor központban látjuk a kezét, ahogyan végigsimít a fonott kötélen. Nagyszerű megoldás, hogy az, ami a szerelemhez köthető (az élethez), ugyanúgy kapcsolható a halálhoz is.
Sokáig töprengtem azon, hogy a Rose-szál, az ideg-összeroppanás kellőképpen végig van-e vezetve. Természetesen egyes jelenetekben egyértelmű a nő gyengesége, már az első pár kocsmai jelenetben érezhető, hogy nagyon törékeny, mégis ő a film epicentruma. Minden tőle indult. Mivel egy instabil nőről van szó, teljesen indokolt, hogy az alkoholba fojtja szorongását. Bármennyire utálják az idősebb testvért, ő az egyetlen, aki látja, hogy rossz irányba mennek a dolgok (megjegyzem, miatta), de George, a férj ebből nem lát semmit. Ami kihúzza a lába alól a talajt, hogy Phil közeledik a fia felé. Úgy érzi, mindent elveszített. Ki a valódi áldozat, és ki velejéig romlott?
A gonoszság filmje ez. Olyan, mint Dorian Grey arcképe, Phil megtalálta magát Peterben. Csak az egyik folyamatosan rothad belülről. Dosztojevszkijtől már megtanultuk, hogy aki meglátja a hasonmását, akkor saját halálát látja meg. A kiközösítettből beavatott lesz. Az uralkodó leereszkedik, hiszen a fiú azt látja, amit ő. Azt mondja, amit hallani szeretne. A nem tipikus westernfilm azt a célt szolgálhatja, hogy megszüntesse az előítéleteket. Hogy újragondoljuk az idealizált férfiképet.
Külsőleg satnya, akaratereje hatalmas, célja van. Miért boncol nyulat? Miért hajlandó játszani a tudatlan, nőies fiút? Ezen adottságait használja fel, hogy a zsarnokot letaszítsa a trónjáról, hogy megbüntesse. Nagyon alaposan kitervelt gyilkosságot visz véghez. Hidegvérrel. Még a szörnyű tett után is mosoly ül az arcára, amikor az ágy alá tolja a mérgezett kötelet. Az áldozatból vadász lett.
Sajnálni kellene Philt? Talán egy kicsit. Hiszen újra nyitott valaki felé, aki csúnyán felhasználta a róla szerzett információkat, aki kiválóan tudta manipulálni. És ami a legtragikusabb, hogy még rá is jött, hogy ki okozta a rosszullétét, de már túl későn. Bizonyos szempontból megváltás a környezete számára, hogy többé nem nehezedik a mellkasukra a létezése, másrészt pedig tragédia.
Sokat gondolkodtam, hogy miért lehet sikeres a film. A homoerotikus szál miatt? Olyan filmből van sok. Mégis, szinte kötelező elem, ha az ember olyan filmet akar, amiért esetleg Oscart nyerhet. Ez szomorú. Talán itt nem ez a helyzet, legalábbis nem ennyire egyszerű. Túlságosan komplex szereplők és lelki válság ábrázolások vannak. Mégis, nem hagy nyugodni a kérdés: muszáj mindig belenyúlni a múltba, és új jelentésekkel teletömködni, mint a vasárnapi asztalra került kacsát? Nem kellene. Jelen esetben a film összetettsége miatt másra is el tudom tolni a hangsúlyt, és értékelni a jó dramaturgiát és a színészi alakítást.