A „vörös térkép” fölött  

A „vörös térkép” fölött   

Szerző: Butterer Kiss Márta: Tekintetek – akvarell

A Párizs melletti Nagy-Trianon palotában 1920. június 4-én írták alá a Magyarország és az antant közötti békeszerződést. Diktátum volt ez inkább, mintsem szerződés, hiszen nem hatott semmiféle racionális érv a döntnökökre. Erőből hajtották végre, a módosítás esélyének teljes kizárásával.

  A száz évvel ezelőtt kezdődött történelmünk göröngyös útján jelentős hátrányból indultunk.

 Az első világháború elvesztése után Magyarországnak sem külügyminisztériuma, sem diplomáciai hálózata nem volt, mivel korábban a külpolitika a Monarchia közös ügyei közé tartozott. Az országot csak akkor hívták meg a békekonferenciára, amikor az érdemi döntések már megszülettek. A határokról már 1919 első felében döntöttek a szakbizottsági üléseken, a magyar fél részvétele nélkül. Az Apponyi Albert, Bethlen István és Teleki Pál grófok vezette békedelegációnak így nem sok lehetősége maradt, hogy befolyásolja a békefeltételeket.

  A magyar békedelegáció 1920 januárjában jelenhetett meg a békekonferencián, ahol ismertette a magyar álláspontot, és vaskos jegyzékeket nyújtott be – összesen harmincnyolcat – a magyar elképzelésekről, valamint a tervezett határok igazságtalanságáról. Apponyi szónoklata és a földrajztudós Teleki Pál vörös térképe hatásosan foglalta össze a magyar álláspontot.

  A békekonferencia végül a béke szövegén csak csekély módosításokat tett, amelyek nem érintették a szerződés lényegét. Ilyen volt például a 63. cikkben eszközölt módosítás, miszerint egyik vagy másik állam optálása esetén az ingatlanokkal együtt megtartható az azokhoz tartozó gazdasági felszerelés is, tehát az ingóságok természetüknél fogva az ingatlanok tartozékainak számítanak.

  A magyar kormány számára a legfontosabb dokumentum – amely bizonyos mérvű mozgásszabadságot biztosított a részére – a szövetséges és társult hatalmak válaszának kísérőlevele volt a magyar békedelegáció elnökéhez, az úgynevezett „Millerand-levél” (vagy másképpen a kísérőlevél), amelyet Alexandre Millerand francia miniszterelnök a békekonferencia elnökeként írt alá 1920. május 6-án. Ez a levél tulajdonképpen a trianoni határok bizonyos mérvű revízióját helyezte kilátásba. A levélben foglaltak szerint lehetséges, hogy a helyszíni vizsgálat bebizonyítja a békeszerződésben tervbe vett határok egyes pontokon való megváltoztatásának szükségességét. „Ebben az esetben a szövetséges és társult hatalmak hozzájárulnak ahhoz, hogy a szövetség tanácsa, ha a tekintetbe jövő felek egyike azt kívánta, felajánlhassa jó szolgálatait az eredeti határok békés úton való kiigazítására, ugyanazon feltételek mellett, azokon a helyeken, ahol egy határbizottság valamely változtatást kívánatosnak tartott. A szövetséges és társult hatalmak bíznak abban, hogy ez az eljárás megfelelő módot ad arra, hogy minden, a határok kijelölésénél elkövetett igazságtalanság, mely ellen alapos ellenvetést lehet felhozni, jóvátétessék.”

  A kísérőlevél mézesmadzag volt, amelyet a magyarok előtt elhúztak.

  A kísérőlevél továbbá bevallja, hogy az eddigi kisebbségi jogok megállapítása is az összes államok között igen nagy nehézséget okozott, akárcsak ezeknek a paragrafusoknak a megfogalmazása.

  A békediktátum tizennégy részből áll, és három rendelkezési körben tartalmaz súlyos büntetést és korlátozást. Az első és legsúlyosabb az ország területének megcsonkítása – vagyis a határrendezés –, a második a jóvátétel kiszabása, a harmadik pedig Magyarország fegyveres erőinek korlátozása.

  A szerződés 35 000 főben határozta meg a magyar hadsereg létszámát, korlátozta annak fegyverzetét, és megtiltotta a modern hadifelszerelés gyártását és vásárlását, valamint a légierő tartását is. A jóvátételt illetően a pontos összeget később határozták meg, 1923-ban, és 200 millió aranykorona megfizetését jelentette.

  A békediktátum 27. cikke határozta meg Magyarország új határvonalát. Ez a határleírás, valamint az ennek kiegészítéséül szolgáló, 1 : 1 000 000 méretarányú térkép – amelyet a 28. cikk rögzít – igen nagy általánosságban jelzi a határvonal menetét Ausztriával, a Szerb–Horvát–Szlovén Állammal, Romániával és Csehszlovákiával szemben. A határszakaszok leírását azzal kezdi, vagy fejezi be, hogy a „helyszínén megállapítandó vonal” vagy a „helyszínen megállapítandó pontig”. A diktátumban leírt határvonalat tehát a terepen kellett megállapítani.

  A diktátum legnagyobb jelentőséggel bíró részében mindenfajta hozzáértést, igazságos mérlegelést vagy józanságot nélkülöző egyoldalú döntéssel, példátlan részrehajlással és nemzetünk iránti rosszindulattal a 325 411 km² összterületű Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát (az ország Horvátország nélküli területe 282 870 km²-ről 92 963 km²-re csökkent), lakosságának több mint a felét, az 1910-ben még 20 886 487 fős ország lakossága 7 615 117 főre csökkent.

  A harmadik dokumentum a nagykövetek tanácsa által kiadott nyílt utasításokat tartalmazta, a határbizottságok részére a kísérőlevél értelmében való eljárásra. Ebben általánosságban szabályozták a határmegállapító bizottságok jogkörét, működésének elveit, az utasítás műszaki részében pedig a határkitűző munkálatok menetét.

  Később – a felmerülő problémák megoldására – szükségessé vált a Pótutasítások a magyarországi határmegállapító bizottságok részére című utasítás kiadása is, amely 1921. június 3-ai keltezésű. A legfontosabb rendelkezései a következők: „Elvileg a határt a helyszínen kell megvonni, úgy, amint a békeszerződés megállapította. Semmi szín alatt nem szabad […] a határmódosításoknak olyan természetűnek lenniük, hogy lényegében kérdésessé tegyék a szerződésben leírt vonalat.” Azaz minden marad a régiben, az előző utasítások az érvényesek.

  A trianoni békediktátumot a világháborúban győztes antanthatalmak részéről Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország képviselői írták alá, míg a háborúban vesztes Magyarország részéről az 1920 tavaszán kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának két politikailag súlytalan tagja – Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter – látta el kézjegyével 1920. június 4-én, budapesti idő szerint 16.32-kor. A végén zárójelben a következő olvasható: „A békeszerződés az 1921. július 26-ai becikkelyezést követően, 1921. július 31-én törvényerőre emelkedett. Amíg nemzeti érzelmű kormányok irányították Magyarországot, a fenti, 1921. évi XXXIII. törvénycikk gyászkerettel jelent meg a törvénytárakban.”

  A szerződést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe.

  Arról is olvashattunk, hogy talán száz év után lejár a trianoni békediktátum hatálya, ez azonban nem igaz. Nemzetközi jogi szerződések nem járnak le, ezekben nincs ilyen záradék, sem semmi hasonló. A szerződés esetleges lejárása a két világháború közti revíziós propagandában sem jelenik meg.

  A trianoni békeszerződés azonban nem válik hideg emlékezetté, aminek oka éppen az, hogy annak következményeként kerültünk mi ide, ahol most vagyunk. A határon túlra. Azt is tudjuk, hogy az utódállamok közvéleményének egy része érzékenyen, indulatosan, felbőszülve reagál olykor a Magyarországról érkező, Trianonnal kapcsolatos kijelentésekre. Persze, túlzás lenne azt mondani, hogy nekünk, az utódállamokban élő magyar kisebbségnek csak és kizárólag Trianon járna az eszünkben – mert nem. De a magyar nemzettudatnak ezt a megkeményedett gombócát nem lehet azon a címen zárójelbe tenni, hogy úgysem távolítható el. A magyar ember ilyen értelemben is lehessen magyar és szabad ember, hogy erről beszéljen. Vagy írjon róla, mint amikor a topolyai gimiben érettségiztem, és történelemből Trianont választottam témámul. Megboldogult Deák tanár úr szó nélkül rábólintott. S így vívjuk mi mindannyian, kicsiben, a mindennapi harcunkat megmaradásunkért.

 Ma a magyarországi és a határokon kívül rekedt magyar nemzetrészeknek az egységességéről nyíltan beszélhetünk. A nemzetpolitikának azonban ehhez hatalmas utat kellett megtennie a mögöttünk lévő száz év alatt.

  A nemzeti alapokon nyugvó rendszert Magyarországon a második Orbán-kormány vezette be 2010-ben. Ekkor az alkotmány módosításával, az állampolgárságról szóló jogszabálynak a megváltoztatásával a nemzet végleges közjogi egyesítésének visszafordíthatatlan folyamatát indította el. Az országgyűlés 2010. május 26-án elsöprő többséggel szavazta meg a kedvezményes honosításról szóló törvényt.

  2017 decemberében tette le állampolgársági esküjét az egymilliomodik külhoni magyar állampolgár, a gunarasi Lajkó család. Ez a képzeletbeli számláló mára meghaladta az 1 100 000 főt.

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Ratković (Acsaji) Györgyi, 1986, Zenta

  Első művészi ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren, Skrabány Viktor festőművész óbecsei műtermében szerezte. 2005–2009 között az újvidéki...

Ratković (Acsaji) Györgyi, 1986, Zenta

  Első művészi ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren, Skrabány Viktor festőművész óbecsei műtermében szerezte. 2005–2009 között az újvidéki...