Virág helyett

Virág helyett

Szerző: Lázár Tibor

 

   1936. november 3-án hunyt el Kosztolányi Dezső. Virágvasárnap született, mindenszentekhez és halottak napjához közel halt meg. Ahogyan jött, úgy ment el, amit közte csinált, azzal Szabadkát beleírta az irodalomtörténetbe.

    Az életrajzok elmesélnek róla mindent. Mindegyik a maga módján. És mindegyik életrajz legalább annyira szól a szerzőjéről, mint Kosztolányi Dezsőről. De az is lehet, hogy inkább szól a szerzőjéről. Nem eldönthető, meg miért is kellene eldönteni? Vagy felemlegetni egynémely ártó szándékkal írott Kosztolányi-életrajzot?

   Talán fel kellene emlegetni, nehogy a végén az derüljön ki, hogy mi nem akartuk, mi nem szerettük, mi nem vállaltuk, mi neveztük őt prosztó egyszerűséggel ártó szándékú, szélsőséges meggyőződésű egyénnek. Mi, szabadkaiak.

   Nem, ez már nem fordulhat elő, legyintünk és félrenézünk. Vagy mégis? Nem, most már annak a korszaknak vége. Végképp vége van. S ha így igaz, akkor valóban nem érdemelnek szót azok, akik ezt a mostanság divatossá vált, felkapott szerzőt, Kosztolányi Dezsőt biztos bal kezükben tartott radírral, erős mozdulatokkal jó néhány évtizedre  kiradírozták az irodalomtörténetből. Azonban nem mehetünk el szó nélkül azok mellett, akik életben tartották a nevét Szabadkán akkor is, amikor ez nem volt ajánlott: Dévavári Dér Zoltán (1928–2007) irodalomtörténésztől ez nem vitatható el. Akik életben tartották az emlékét akkor is, amikor madárürüléktől fehéren pettyeződő mellszobrát az éj leple alatt kellett lemosni, megmosdatni, hogy születésnapjára tisztán ragyogjon. Hózsa Éva irodalomtörténész, akkoriban gimnáziumi, ma már egyetemi tanár nevét ki kell mondanunk. A magam részéről nem először teszem meg, a rózsaszínű vödrös éjszakai költőmosdatás évekig fogságában tartott, a legszebb kép volt, amit Kosztolányiról el tudtam képzelni: magyartanárok vizes szivaccsal a kezükben fürdetik, mosdatják, simogatják finom fejét, pajkos száját, bronzba öntött koponyáját.

   Kosztolányi Dezső Felebarátaim című művében olvasható az a két szöveg, amivel – virág helyett – felidézzük az író emlékét. Halála évfordulóján szülővárosában mindig megemlékeznek róla, sosem egyformán. Vannak évek, amikor a nevét viselő gimnázium diákjai kimennek a családi sírhoz, van, amikor nem mennek ki. Van úgy, hogy misét szolgáltatnak a lelki üdvéért, van, amikor nem. De valahogy mindig megemlékeznek a halála napjáról, éppen úgy, mint a születése napjáról. Akár egy hozzátartozó esetében szokás. És Kosztolányi Dezső hozzátartozónk, vagy mi tartozunk hozzá, esetleg neki. A szuffixumokról döntsön mindenki kedve szerint.

   A két szöveg – Ismerőseim és Költő disznózsírból – nem elsősorban irodalmi értékük miatt került az Olvasó elé, noha kétségtelenül komoly értékük van, az egyik szöveg még kötetcímadó is lett, nyilván nem azért, mert értéktelen, hanem azért, mert különösen értékes. Nem túlzunk, ha kimondjuk, amit abban Kosztolányi leírt: tökéletes.

   De nem ezért esett ezekre a választás, hanem azért, mert mindkét szöveg az írói létezésről szól. Az író munkájáról. Az íróságról. Aminek nem sok feltétele van. A tehetség most mellékes, a jó és rossz minőségű szövegekről az idő dönt. A feltételek, amelyek az írósághoz nélkülözhetetlenek: szöveg és megjelenési felület. Egy újonnan induló kulturális-irodalmi melléklet jobb szövegeket talán nem is találhatott volna, amelyekkel – virág helyett – felidézi Kosztolányi emlékét.

 

 

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Tóth Eszter Zsófia

A másik lakás

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.  ...

Tóth Eszter Zsófia

A másik lakás

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.  ...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...

Tóth Eszter Zsófia

Ghosting

– Hazajöttünk a nyaralásról, és azóta nem ír, nem hív. Már egy hete – mondta a barátnőm kisírt szemmel.   – És a Messenger-üzenet?   –...

Tóth Eszter Zsófia

Ghosting

– Hazajöttünk a nyaralásról, és azóta nem ír, nem hív. Már egy hete – mondta a barátnőm kisírt szemmel.   – És a Messenger-üzenet?   –...

Klamár Zoltán

Évek és napok

„Vannak nehezen járható s hepehupás napjaink, amelyekre csak végtelen hosszú idő alatt tudunk felkapaszkodni, s lefelé hajló napjaink, amelyeken énekelve s teljes sebességgel futunk...

Klamár Zoltán

Évek és napok

„Vannak nehezen járható s hepehupás napjaink, amelyekre csak végtelen hosszú idő alatt tudunk felkapaszkodni, s lefelé hajló napjaink, amelyeken énekelve s teljes sebességgel futunk...

Bordás Győző

Kanizsa 22

1792-t írtak akkor – tehát 230 évvel ezelőtt –, amikor az Úr, nyilván véletlenül vagy unalmában, letekintett e mocsaras, maláriavészes picinyke földrészre,...

Bordás Győző

Kanizsa 22

1792-t írtak akkor – tehát 230 évvel ezelőtt –, amikor az Úr, nyilván véletlenül vagy unalmában, letekintett e mocsaras, maláriavészes picinyke földrészre,...

Zselicky Zoltán

Iránytű és tájszabászat

Fáklyával egy éghető világban Ritkán viszek magammal iránytűt. Megtanultam inkább órával tájolni. Nem nehéz. A kismutatót a nap felé fordítja az ember,...

Zselicky Zoltán

Iránytű és tájszabászat

Fáklyával egy éghető világban Ritkán viszek magammal iránytűt. Megtanultam inkább órával tájolni. Nem nehéz. A kismutatót a nap felé fordítja az ember,...

Tóth Eszter Zsófia

A piros nadrágod

– Drága Katikám, meglátod, egyszer vége lesz ennek a rohadt kommunista világnak – mondta Zsíros nagyapa anyának. A falusi háza verandáján ült, fekete kalapban, fekete...

Tóth Eszter Zsófia

A piros nadrágod

– Drága Katikám, meglátod, egyszer vége lesz ennek a rohadt kommunista világnak – mondta Zsíros nagyapa anyának. A falusi háza verandáján ült, fekete kalapban, fekete...

Juhász Zsuzsanna

Minden ember kétszínvirág

Helmuth von Glasenappnak, a vallási univerzizmus elméletéért   Istenem, milyen istentelen indulatok lehettek azokban a kicsi gyerekekben.   Akik focilabdának használtak egy kölyökkutyát?...

Juhász Zsuzsanna

Minden ember kétszínvirág

Helmuth von Glasenappnak, a vallási univerzizmus elméletéért   Istenem, milyen istentelen indulatok lehettek azokban a kicsi gyerekekben.   Akik focilabdának használtak egy kölyökkutyát?...

Szabó Zsombor

Farkasvölgyi mesék

5. Nem tudom pontosan, hogy Nagyapámat mikor vitték el a galíciai frontra harcolni a szabadkai 6. honvéd gyalogezred katonájaként, pontosabban tudnék erről írni, ha megőriztem volna azt az...

Szabó Zsombor

Farkasvölgyi mesék

5. Nem tudom pontosan, hogy Nagyapámat mikor vitték el a galíciai frontra harcolni a szabadkai 6. honvéd gyalogezred katonájaként, pontosabban tudnék erről írni, ha megőriztem volna azt az...