A meg nem történtek színháza

A meg nem történtek színháza

Szerző: Mezei Erzsébet: Szűrt fény 55

 Belépek.

Nézőtéri székek a színpaddal szemben, más szóval ülőhelyek a játéktér előtt, vagy annak kiegészítéseképpen – a közönség helye ma már nem mindig választható szét a színen játszó ember (színész) helyétől. A színházhoz, akár a szerelemhez vagy a verekedéshez, legalább két ember kell. A színház esetében az egyik a néző, a másik a színész – egyik nézi a másikat. De amíg két színész nyugodtan nézheti egymást a színpadon (vagy idegesen, sőt mérgesen is), két néző ugyanezt már kevésbé teheti meg a nézőtéren, mert abból vagy szerelem, vagy verekedés lesz, s az már nem színház, esetleg a színházi holdudvar része.

Színész és néző. Ha egyik nincs, a színház mint épület létezhet ugyan, előadás viszont semmiképpen sem – vallják a szkeptikusok.

De: képzeljük el, hogy a színészek üres nézőtér előtt játszanak. Nem próbát, előadást. Az esemény valóban drámai, mert a nézők, mivel nincsenek jelen, éppen az ember által megvalósítható legszentebb cselekménynek nem lehetnek szemtanúi. A színészek ugyanis akkor és ott pont a semminek játszanak, ami udvarias és egyben bátor tisztelgés az üresség előtt, mondhatnánk, az elmúlás tudatos gyakorlása, tánc egy igencsak mély szakadék szélén. Némi pátosszal, mindez a végtelenbe való zuhanás előtti pillanat apoteózisa. Egy ilyen előadás, ha egyszer létrejönne, magának a Jóistennek szólna. A színészek és rendezők közül ezért is vállalják kevesen ezt a feladatot. Ezért tartja értelmetlennek a kritika és a színháztörténeti szakirodalom, ezért válik okafogyottá, és ezért nem mondhatjuk ki mindezzel kapcsolatban, hogy: ezért. Mert az ok, aki maga a néző, hiányzik a képből. Az indíték, melynek okán egy előadás megtörténhetne, egyszerűen nem létezik.

Vegyünk egy kamaszkori szobát egy olyan poszterrel a falon, mely alá még jó néhányat ragasztott egy szellemében elrugaszkodott fiatal, de ezek közül csak a legfelső látszik. Talán így kell elképzelni azt az isteni élményt is, amely láthatatlan létezésében egy tökéletlen ember által felragasztott plakát alatt próbál kifejezésre jutni. A megmagyarázhatatlan tartalmak ereje pont az ilyen rejtezésben nyilvánul meg.

Tehát az üres nézőtér sem teljesen üres, ha játszanak neki.

Ellenkező esetben viszont valami más (nem) történik. A közönség még a csilláron is lóg, de a színpadon nincs előadás. Csupán valami gyanús félhomály lengi be a játékteret, hogy a látás ne váljék teljesen feleslegessé, a vaksötét ne szüntessen meg minden térbeli és – egy idő után – időbeli tájékozódást. Az üres tér „látványa”, vagyis a valamihez köthető nihil is a színházhoz tartozik: a deszkák kopott lépéstérképei, a takarást biztosító oldalfüggönyök, a zsinórpadlás magasának titkai, a reflektorok vak tekintete, egy ottfelejtett vödör vagy seprő, papírhógolyók az előző előadásból, mind, mind különös dolgokról győznek meg bennünket. Arról, hogy a Peter Brook által üres térnek nevezett valami tele van olyan értelmetlen tartozékokkal, céltalanul ottfelejtett kellékekkel, melyek szerepbe való állítás nélkül immár végképp tárgyiasultak, meghaltak. Egy átlagnéző ezt a halált látja a színpadon, ha ott nem történik semmi.

Pedig valami mégis történik.

Egy műalkotás, mindenféle szempontból, a Befogadó és a Mű között valósul meg, vagyis annak esztétikai értéke ugyanúgy függ a befogadótól, mint magától az alkotástól. Színházról szólva, ez a „középre helyezés” esetenként a közönség, esetenként pedig a színpadi cselekmény felé közelít, de a percepció szempontjából a lényeg ugyanaz marad: az élmény sosem csak a nézőtől és sosem csak az előadástól függ. Ellenben a viszonyíthatóság az, mely egy biztos talaj helyett izgalmasan hullámzó ingoványra terel színpadot és közönséget egyaránt. Üres színtér esetén az élményt, a műalkotás terhét teljes mértékben a közönség vállalja magára. Vagyis a néző határozza meg, hogy az a semmi, ami egy nem létező előadás alatt a színpadon zajlik, mikortól és mennyire válik esztétikai élménnyé. Egyáltalán azzá válhat? Mekkora türelem kell hozzá? Öröklétnyi? Vajon alkotássá válhat maga a közönség is – önmaga kényszeralkotásává? Színházi határesetünk függvényének görbéje csak közelíthet ehhez. Bezárulhat-e az a kör, melynek egy pontjában eggyé lesz megfigyelt és megfigyelő?

Elképzelhető, hogy a színház egy szép napon kifordul magából, és belsejét mutatva, szép lassan felemészti a külvilágot – ahogy a külvilág is őt magát. S nem marad más, mint a külső és belső birodalmak múló illúziói, endo- és exotartományok végletes összemosása egy falak nélküli útvesztőben, ahol még csak eltévedni sem lehet.

Ebből kifolyólag kilépni sem.

 

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

Itt van az ősz, itt van ujra… rész Amidőn tehát szakaszról szakaszra haladva elemezzük a verset, nem az explication detexte, nem a sorról sorra elemzés e gépies módszerét...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

Itt van az ősz, itt van ujra… rész Amidőn tehát szakaszról szakaszra haladva elemezzük a verset, nem az explication detexte, nem a sorról sorra elemzés e gépies módszerét...

Hódi Éva

Gondolatok a Magyar Nyelvőr megjelenésének 150. évfordulója alkalmából

Százötven évvel ezelőtt, 1872-ben jelent meg a mind a mai napig létező nyelvészeti folyóirat, a Magyar Nyelvőr. Alapítója Ada község szülötte, Szarvas Gábor, aki...

Hódi Éva

Gondolatok a Magyar Nyelvőr megjelenésének 150. évfordulója alkalmából

Százötven évvel ezelőtt, 1872-ben jelent meg a mind a mai napig létező nyelvészeti folyóirat, a Magyar Nyelvőr. Alapítója Ada község szülötte, Szarvas Gábor, aki...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

Itt van az ősz, itt van ujra…   Ismét egy hihetetlen magasságokban járó költemény, melyet a megírás körülményei még feljebb emelnek.   A parndorfi...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

Itt van az ősz, itt van ujra…   Ismét egy hihetetlen magasságokban járó költemény, melyet a megírás körülményei még feljebb emelnek.   A parndorfi...

Patyerek Réka

Hasat be, mellet ki!

A cím nem csak egy tornaórán százszor elhangzó parancs. Ez egy szabály, mégpedig az első a Peterson-univerzumban. Jordan B. Peterson kanadai klinikai szakpszichológus, az egyik leghíresebb...

Patyerek Réka

Hasat be, mellet ki!

A cím nem csak egy tornaórán százszor elhangzó parancs. Ez egy szabály, mégpedig az első a Peterson-univerzumban. Jordan B. Peterson kanadai klinikai szakpszichológus, az egyik leghíresebb...

Kucor Tamara

Az első képzőművészeti találkozó Palicson

Nyáron Palics nemcsak a pihenés és üdülés, hanem a különféle kulturális rendezvények színhelyévé is válik. Így volt ez pontosan hatvan évvel...

Kucor Tamara

Az első képzőművészeti találkozó Palicson

Nyáron Palics nemcsak a pihenés és üdülés, hanem a különféle kulturális rendezvények színhelyévé is válik. Így volt ez pontosan hatvan évvel...

Sáfrány Attila

Áthaladás a középponton

  I.   Az öntudat világba lépésével kezdődik az élet. (Az öntudat nélküli világba lépő még csak létezik, mint a kavicsok és a sziklák.)...

Sáfrány Attila

Áthaladás a középponton

  I.   Az öntudat világba lépésével kezdődik az élet. (Az öntudat nélküli világba lépő még csak létezik, mint a kavicsok és a sziklák.)...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

A szerelem apoteózisa: Minek nevezzelek? Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

A szerelem apoteózisa: Minek nevezzelek? Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi...

Bordás Győző

A vallás és a hit viszonyáról

(Áldás, békesség! E reggeli áhítat és áldás meghallgatása után engedjék meg, hogy eltérve a jegyzeteimben fölvázolt sorrendtől, az...

Bordás Győző

A vallás és a hit viszonyáról

(Áldás, békesség! E reggeli áhítat és áldás meghallgatása után engedjék meg, hogy eltérve a jegyzeteimben fölvázolt sorrendtől, az...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

  Az egyszerű és a nagyszerű halál (Egy gondolat bánt engemet…)   Gyermekkorunkban mindannyian álmodozunk vagy ábrándozunk életsorsunkról, felnőve talán terveket is...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

  Az egyszerű és a nagyszerű halál (Egy gondolat bánt engemet…)   Gyermekkorunkban mindannyian álmodozunk vagy ábrándozunk életsorsunkról, felnőve talán terveket is...

Szabó Zsombor

Farkasvölgyi mesék

  „Szabadka egy nagy falu”, „Európa legnagyobb falva” – ezt már gyerekkoromban is hallottam, és nem értettem egyet vele, nekem Szabadka egyenlő volt a város fogalmával....

Szabó Zsombor

Farkasvölgyi mesék

  „Szabadka egy nagy falu”, „Európa legnagyobb falva” – ezt már gyerekkoromban is hallottam, és nem értettem egyet vele, nekem Szabadka egyenlő volt a város fogalmával....