Csaba királyfi meséje

Csaba királyfi meséje

Szerző: Homolya Horváth Ágnes

 

2020. május 9-én az országban – Magyarországon – a lillafüredi volt az első kisvasút, ami elindult a karantén után.

  Nézem a végállomásból azt a kicsit, ami belefér a tévé képernyőjébe. Tudom, ha nem is látom, hogy a tudósítóval szemben, tehát az operatőrnek háttal alig pár száz méterre széles út, autóforgalom, villamosok. A tudósítótól jobbra kiskertek sora. Kerti törpe, lila akác, karózott rózsa.

  2018 nyarán egy éjszaka a lillafüredi kisvasút két kocsija áttörte az ütközőbakot, és a lejtős úton őrülten robogva belecsapódott a széles úton közlekedő, gyönyörű fehér-zöld színű villamosba. Hajnal volt, és nem történt baj, üres volt a villamos. Így, hogy emberéletben nem esett kár, megmaradt a rejtély. Mitől szabadulhatott el a két kocsi? Elmondom. Csabától. Ott ült a késő éjszakában, a Dorottya utcában a buszállomásnál a padon, orrában a nyíló bazsarózsa illata. Csaba legalábbis azt hitte, hogy az út túloldalán lévő, óriási fenyők alá bújó kiskertek valamelyikéből árad felé a bazsarózsa súlyos illata.

  A Segafredo-reklám kontakthibásan pislogott, a turistainformos tábla egykedvűen tűrte a hegy felől támadó szellőt. Egyébiránt moccanatlan volt az éjszaka. Az erdőben, a kisvasút mentén vigyázzállásban hallgattak a gyertyánok. Csaba hátranézett a bezárt ajtóra. Függöny volt rajta. Virágos függöny, talán a nyolcvanas évek derekáról maradt itt, akár az emberek lelke. Elrobogott egy villamos.

  Csaba utánanézett a kivilágított, üresen is varázslatos szépségű villamosnak, és felhördült: „Hajrá, Diósgyőr!”

  Arra gondolt, miközben a kissé koszos függönyöket szemlélte, hogy benyomhatná az ajtót. Észre se venné senki. Nagyon vágyott egy korty frissítő sörre. Utána elmosogatná a poharat, szárazra törölné a pultot, finoman betenné maga után az ajtót, és indulna tovább. De hova induljon? Merre menjen? Ki várja? Sóhajtott egy hatalmasat. Ebben a pillanatban megindult a lillafüredi kisvasút két kocsija, áttörve az ütközőbakot.

  Csaba reggel hallgatta a híreket. Mindig hallgatta, mivel arra ébredt. Általában korábban ébredt, neki éjjel volt reggel. Ez most inkább kivétel volt, maga sem értette, hogyan történhetett, hogy ennyire elaludt. Tűnődve fordította a hang irányába a fejét. Meglepődött, hogy a lillafüredi kisvasút két kocsija elszabadult, rejtélyesnek találta. Arra nem emlékezett, hogy ott ült a padon. Olyasmi pedig, hogy az ő lelke bazsarózsaillatot áraszt a világra, a szeretet leheletét, soha nem merült fel benne. Igaz, a körülötte élőkben sem. Elnyomta a többi illat, pára, felhő, ami beburkolta lényét. Szinte nyomtalanul múlt el mindez. Már senki nem emlékszik a családok örömét jelentő lillafüredi kisvasút két elszabadult kocsijára, amint arra sem, hogy Csaba két hónappal később írásban nyújtotta át a világnak búcsúját. Úgy gondolta, majd ráomlik a nyári éjszaka puhasága, hogy betakarja – ahogyan arra minden elkeseredett hős vágyik pillanatnyilag, örökre. Lassú élés, hosszú álmok, így telnek napjai.

  Csabát, akiről ez a mese szól, 1997. december 18-án ismertem meg. Igaz, hogy nem láttam őt tíz-húsz éve, mégsem tudok úgy sétálni Miskolc-Diósgyőrben-hajrá, hogy nem róla beszélek. Csakis róla tudok beszélni. A Szinva pataknak is olyan a zaja, mint  Csaba bugyborékoló nevetése az előszoba hűvös kövén.

  Csaba egy olyan korban élt a földön, amikor féltékenység, udvarlás, nevetés, válás, házasság, barátkozás, kocsma, szeretet, szavaink, magyarok, jó nekünk, mi lesz velünk, megtöltötték a mindennapok levegőjét vibráló feszültséggel, érzelmekkel. Meghallgattam a nőket, akik éltek vele. Belehaltak, aztán gyászolták. Csaba éppen fordítva. Gyászolta a közös életüket, aztán amikor vége lett, mindennap belehalt.

  Csaba most is ugyanolyan korban él a földön. Aki nem ismeri, őt keresi.

 

 

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

Noé bárkája

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.   – Baj van – szólt...

Tóth Eszter Zsófia

Noé bárkája

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.   – Baj van – szólt...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Tóth Eszter Zsófia

Vitorlázásról szó sem volt

– Kittikém, csak óvatosan azon a hintán!   Jobbra néztem – én a másik hintában ültem –, és egy fidres-fodros fehér ruhácskába öltöztetett...

Tóth Eszter Zsófia

Vitorlázásról szó sem volt

– Kittikém, csak óvatosan azon a hintán!   Jobbra néztem – én a másik hintában ültem –, és egy fidres-fodros fehér ruhácskába öltöztetett...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...