Ennyi jutott neki…

Ennyi jutott neki…

Szerző: ifj. Novák Mihály: Agysaláta

 

Benoît előrántott egy üveg megkezdett Napoleon konyakot a kis konyhai kredencének rejtekéből. Kihúzta a kalapos parafa dugót, inhalált belőle, és töltött magának egy pohárkával. Kényelmesen elhelyezkedett a hintaszékébe, kortyonként élvezve ki a részegítő italt. Kizárólag szobahőmérsékleten fogyasztotta a bódító nedűt, úgy, ahogy a hátoldali címkén található javallat szerint is ajánlották. A márka megszállottja volt. Más fajtáról hallani sem akart.

  – Nem hagyhatom cserben Őfelségét! – mondogatta szipókázás közben.

  A Le Petit Parisien falai között névre szóló üveget tartottak fenn a számára. Valahányszor belépett Jules kávéházába, a főúr már készítette is a pult alatt pihenő palackot, amelyből kizárólag ő kaphatott.

  Italozgatás előtt szinte minden este briós zsemlében sült – fokhagymával és rozmaringgal ízesített – camembert sajtot fogyasztott. Imádta, ahogy a péksütemény körbefonja a fehérpenészes csodát. Számára szeánszot jelentett az étkezés. Kosztolás előtt minden alkalommal a tányérja fölé hajolt, hogy megillatozza a tartalmát. Azután villája végére vett egy kis sajtot, megízlelte, majd kenyérdarabokat mártogatott a krémes különlegességbe. Végül a tészta következett, amelyet apró falatonként tüntetett el.

  – Nem lehet megunni! – nyugtázta megelégedve, majd felhajtott egy kis Napoleont.

  – Csupán az íze kedvéért! – hangoztatta tréfálkozva, valahányszor az idősödő pincér a poharába töltött. Benoît szigorúan a főfogás után döntötte magába a szőlőalapú égetett szeszes italt, úgy, ahogy a háziorvosa tanácsolta. Persze egy szimplával sosem érte be. Rendre leöblítette még eggyel… Vagy akár többel is. A kedélyállapotához mérten. Megtehette, hiszen önmagán kívül senkinek sem tartozott elszámolnivalóval. Öccse Kanadába költözött. Valahová feljegyezte annak a városkának a nevét, ahová testvére elszármazott, de nem vette a fáradságot, hogy megjegyezze. Kétévente egyszer, ha találkoztak, de olyankor is csak pár napot töltöttek együtt. Esetleg szülinapok alkalmával egy-egy rövid telefon, és kész. Felesége idő előtt távozott, és későbbi élettársát is túlélte. A szerelmei közül egyedül a gitár maradt. Egy Antonio de Torres-féle hangszeren játszott, amelyet az egyik tanítványa ajándékozott számára. Hangulatos kis szobájában minduntalan pengette. Passzióból régebben Jules vendégkörének is játszott, de kizárólag azokon a napokon, amikor a bárzongorista kimenőt kapott. A virtuózok közül Tony Mottolát kedvelte a legjobban. Nagyra becsülte, hiszen hozzá hasonlóan ő is azért tanult gitározni, mert gyerekkorában az akadt a ház körül. Filmhíradók felvételein fürkészte eszményképét, aki Frank Sinatrát kísérve bejárta a világot. Mottola 1964-ben megjelent korongját karcosra hallgatta. A mester ezt a lemezét a fény városának ajánlotta. Merengés közben megszunnyadt kissé. Ébredezve észrevette, hogy van még egy nyelet a poharában. Egy szempillantás alatt felhörpintette, sóhajtott egy nagyot, és… vége. Széke még ringott, de élet már nem volt benne. Ennyi jutott neki. Elrejtőzött még a nap is, amikor kilehelte a lelkét.

  A lakáshoz érkező François „Frank” Roletti őrmester többször is kopogott. Zörgette az ajtót, de nem jött válasz, ezért betörte, és berohant. Magával hozta ifjú nyomozókollégáját is, aki az orrfacsaró bűztől és a látványtól rögtön beszaladt a fürdőszobába, és kidobta a taccsot.

  Roletti később odanyújtott a fiatal tisztnek kétkortynyi konyakot.

  – Húzóra. Megszünteti a gyomorgörcsöt, és az idegeidet is megnyugtatja. Egy idő után majd hozzászoksz a látványhoz, és a szagokra is ellenálló leszel. De a közöny iránti dühöt, drága barátom, azt még évtizedek elteltével sem mulasztja el semmi. Szomorú, hogy egyetlen szomszédja sem hiányolta. Igaz, előtte sem nyitotta rá az ajtót szinte senki. A fivérével is hónapok múlva lett volna esedékes a találkozása, ahogy látom a naptárban. Jules keresett fel, mivel vagy egy hét is eltelt azóta, hogy Benoît utoljára betért a Le Petit Parisienbe. Vendéglátósunk sem hitte volna, hogy akkor utolsó alkalommal tette.

 

 

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Klamár Zoltán

Sör a padon

  Csak egy szilárd pont, egy meghatározott állapot hiányzik. Egy mindent átfogó mozdulat. Sziveri János: (Itt találkozunk…)   A minap újságért ballagtam, no meg...

Klamár Zoltán

Sör a padon

  Csak egy szilárd pont, egy meghatározott állapot hiányzik. Egy mindent átfogó mozdulat. Sziveri János: (Itt találkozunk…)   A minap újságért ballagtam, no meg...

Majoros Sándor

A süvölvény

  Az igazgató éppen csak rám nézett, és azt mondta: inasnak gyönge, de süvölvénynek megteszi. A javítóműhely ezzel a kijelentéssel fogadott be a maga...

Majoros Sándor

A süvölvény

  Az igazgató éppen csak rám nézett, és azt mondta: inasnak gyönge, de süvölvénynek megteszi. A javítóműhely ezzel a kijelentéssel fogadott be a maga...

Sándor Zoltán

Árnyak közt

  A Szabadság nevű bár kerthelyiségében az újságot lapozva a kávémat szürcsöltem éppen, amikor betoppant. Tűsarkú cipőjének kopogása már...

Sándor Zoltán

Árnyak közt

  A Szabadság nevű bár kerthelyiségében az újságot lapozva a kávémat szürcsöltem éppen, amikor betoppant. Tűsarkú cipőjének kopogása már...