Ennyi jutott neki…

Ennyi jutott neki…

Szerző: ifj. Novák Mihály: Agysaláta

 

Benoît előrántott egy üveg megkezdett Napoleon konyakot a kis konyhai kredencének rejtekéből. Kihúzta a kalapos parafa dugót, inhalált belőle, és töltött magának egy pohárkával. Kényelmesen elhelyezkedett a hintaszékébe, kortyonként élvezve ki a részegítő italt. Kizárólag szobahőmérsékleten fogyasztotta a bódító nedűt, úgy, ahogy a hátoldali címkén található javallat szerint is ajánlották. A márka megszállottja volt. Más fajtáról hallani sem akart.

  – Nem hagyhatom cserben Őfelségét! – mondogatta szipókázás közben.

  A Le Petit Parisien falai között névre szóló üveget tartottak fenn a számára. Valahányszor belépett Jules kávéházába, a főúr már készítette is a pult alatt pihenő palackot, amelyből kizárólag ő kaphatott.

  Italozgatás előtt szinte minden este briós zsemlében sült – fokhagymával és rozmaringgal ízesített – camembert sajtot fogyasztott. Imádta, ahogy a péksütemény körbefonja a fehérpenészes csodát. Számára szeánszot jelentett az étkezés. Kosztolás előtt minden alkalommal a tányérja fölé hajolt, hogy megillatozza a tartalmát. Azután villája végére vett egy kis sajtot, megízlelte, majd kenyérdarabokat mártogatott a krémes különlegességbe. Végül a tészta következett, amelyet apró falatonként tüntetett el.

  – Nem lehet megunni! – nyugtázta megelégedve, majd felhajtott egy kis Napoleont.

  – Csupán az íze kedvéért! – hangoztatta tréfálkozva, valahányszor az idősödő pincér a poharába töltött. Benoît szigorúan a főfogás után döntötte magába a szőlőalapú égetett szeszes italt, úgy, ahogy a háziorvosa tanácsolta. Persze egy szimplával sosem érte be. Rendre leöblítette még eggyel… Vagy akár többel is. A kedélyállapotához mérten. Megtehette, hiszen önmagán kívül senkinek sem tartozott elszámolnivalóval. Öccse Kanadába költözött. Valahová feljegyezte annak a városkának a nevét, ahová testvére elszármazott, de nem vette a fáradságot, hogy megjegyezze. Kétévente egyszer, ha találkoztak, de olyankor is csak pár napot töltöttek együtt. Esetleg szülinapok alkalmával egy-egy rövid telefon, és kész. Felesége idő előtt távozott, és későbbi élettársát is túlélte. A szerelmei közül egyedül a gitár maradt. Egy Antonio de Torres-féle hangszeren játszott, amelyet az egyik tanítványa ajándékozott számára. Hangulatos kis szobájában minduntalan pengette. Passzióból régebben Jules vendégkörének is játszott, de kizárólag azokon a napokon, amikor a bárzongorista kimenőt kapott. A virtuózok közül Tony Mottolát kedvelte a legjobban. Nagyra becsülte, hiszen hozzá hasonlóan ő is azért tanult gitározni, mert gyerekkorában az akadt a ház körül. Filmhíradók felvételein fürkészte eszményképét, aki Frank Sinatrát kísérve bejárta a világot. Mottola 1964-ben megjelent korongját karcosra hallgatta. A mester ezt a lemezét a fény városának ajánlotta. Merengés közben megszunnyadt kissé. Ébredezve észrevette, hogy van még egy nyelet a poharában. Egy szempillantás alatt felhörpintette, sóhajtott egy nagyot, és… vége. Széke még ringott, de élet már nem volt benne. Ennyi jutott neki. Elrejtőzött még a nap is, amikor kilehelte a lelkét.

  A lakáshoz érkező François „Frank” Roletti őrmester többször is kopogott. Zörgette az ajtót, de nem jött válasz, ezért betörte, és berohant. Magával hozta ifjú nyomozókollégáját is, aki az orrfacsaró bűztől és a látványtól rögtön beszaladt a fürdőszobába, és kidobta a taccsot.

  Roletti később odanyújtott a fiatal tisztnek kétkortynyi konyakot.

  – Húzóra. Megszünteti a gyomorgörcsöt, és az idegeidet is megnyugtatja. Egy idő után majd hozzászoksz a látványhoz, és a szagokra is ellenálló leszel. De a közöny iránti dühöt, drága barátom, azt még évtizedek elteltével sem mulasztja el semmi. Szomorú, hogy egyetlen szomszédja sem hiányolta. Igaz, előtte sem nyitotta rá az ajtót szinte senki. A fivérével is hónapok múlva lett volna esedékes a találkozása, ahogy látom a naptárban. Jules keresett fel, mivel vagy egy hét is eltelt azóta, hogy Benoît utoljára betért a Le Petit Parisienbe. Vendéglátósunk sem hitte volna, hogy akkor utolsó alkalommal tette.

 

 

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...

Bence Lajos

Égi közjáték

Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt. Kezdetben volt a szín, és a szín is Istennél volt. Mivel azonban a színskála csupán fekete és szürkésfehér formában jelent...

Bence Lajos

Égi közjáték

Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt. Kezdetben volt a szín, és a szín is Istennél volt. Mivel azonban a színskála csupán fekete és szürkésfehér formában jelent...

Silling István

Talány

(Apró levéltáriáda) A megzabolázott idő felső celláiban olykor még hallani a rekedt török dizdár és a lovát sirató akindzsi suttogását. Keresik az...

Silling István

Talány

(Apró levéltáriáda) A megzabolázott idő felső celláiban olykor még hallani a rekedt török dizdár és a lovát sirató akindzsi suttogását. Keresik az...

Szemerédi Fanny

Néha életet ad

Erre emlékszem. Erre a fényességre. Annyit ér, mintha koromsötétség lenne, úgy elvakítja az embert. Hunyorogni, izzadni, vergődni kell a nap alatt. Marja a bőrt, alámászik,...

Szemerédi Fanny

Néha életet ad

Erre emlékszem. Erre a fényességre. Annyit ér, mintha koromsötétség lenne, úgy elvakítja az embert. Hunyorogni, izzadni, vergődni kell a nap alatt. Marja a bőrt, alámászik,...

Patak Márta

Filmnovella

November huszonnyolcadikán hazalátogat egy Németországban élő magyar férfi. Neve is legyen, mondjuk János, bár a történet szempontjából nincs jelentősége,...

Patak Márta

Filmnovella

November huszonnyolcadikán hazalátogat egy Németországban élő magyar férfi. Neve is legyen, mondjuk János, bár a történet szempontjából nincs jelentősége,...

Sáfrány Attila

A meglelt bölcsesség

Hej-jej, a Keselyűhegy-kolostor apátja egész éjjel a teliholdat nézte. A mester üresség volt kívül és belül, átlátszó tükör a valóságnak...

Sáfrány Attila

A meglelt bölcsesség

Hej-jej, a Keselyűhegy-kolostor apátja egész éjjel a teliholdat nézte. A mester üresség volt kívül és belül, átlátszó tükör a valóságnak...