Aranyos falatok

Könnyezett Sanremo, miközben Rémy andalgott még egyet a Császárné sétány fekete, bíbor- és krémszínben pompázó mozaiklapjain. A nyári zápor gyöngéden cirógatta a tengerparti pálmafák leveleit. A finom lelkű fuvarozó fürkészte még egy ideig a hömpölygő hullámokat, majd teherautójába szállt, és elmorzsolt egy könnycseppet.

  Nyugdíjazását követően még maradt betanítani néhány fiatalt, ám csakhamar torkig lett akkori főnökével. Harmincöt éven át volt hűséges a párizsi székhelyű importőr cégéhez, ám az új igazgató modorát alig két hónap múltán megelégelte. Utolsó szóváltásukat követően egyszerűen sarkon fordult.

  – A garázs előtti tartórúdra foglak fellógatni, ha nem végzed rendesen a munkádat. Neked is tartanod kell a tempót. Tisztelem a korodat, de az nem lehet kifogás.

  – Köszönöm a bátorító szavakat, de nem szeretnék a főváros új zászlaja lenni – válaszolta már-már viccelődve Rémy. Őt a hétköznapokban is lehetetlen volt komolyan venni. Állandóan tréfálkozott. Napestig szellemes történeteket mesélt. Társaságban mindemellett folyton kedvenc költőinek, énekeseinek és színészeinek a bölcsességeit idézgette.

  – Az élet nem bankó, hogy elaprózd, egyszerre kell elkölteni – ismételgette oly sokszor Miroslav Antić gondolatát, amelyre egy franciára fordított interjújában lett figyelmes. Sosem félt a haláltól, de tartott az elmúlástól. Ezért is lett pont ez az ő hitvallása is. Italozások alkalmával folyton felidézte azt az esetet, amikor Charles Aznavour és Rommy utazott mellette a teherautója anyósülésén. Történt ugyanis, hogy a két előadó autója pont azon a Milánó melletti pihenőhelyen adta be a kulcsot, ahol ő épp szundított egyet. Felkínálta, hogy elviszi őket a turnéjuk következő állomására. Persze amikor épp nem a kilométereket szelte, a fény városának peremén lévő hajlékába vonult vissza. Egy ízlésesen berendezett negyedik emeleti lakásba, amelyben feleségével éltek. Szerencséjükre legtöbbször még a felvonó is működött. A küszöbön átlépve takaros belépő fogadta a vendégeket. A nappalit egy art deco stílusú heverő és két kisebb fotel ékesítette. A jobb sarokban pedig egy fekete ebédlőasztal volt négy székkel. A konyhában szürkés hűtőszekrény, melyben vajnak és sajtnak mindig lennie kellett. A tejtermékek mellett pedig a felvágottak, a gyümölcs- és zöldségfélék is szigorúan külön polcon álltak. A fürdőszoba nem volt túl nagy. A tágas hálószobát kettéosztva pedig egy elegáns vendégvárót is kialakítottak. Fából készült bárpult, lemezjátszó és egyedi italok. Édesen keserű Unicum, amelyet budapesti útjai során szerzett. Illetve Jack Daniel’s Tennessee Whiskey, amelyből még a helyi presszókban, lokálokban és éjszakai mulatókban is hiány volt akkoriban. Neje művészettörténetet tanított, ő pedig eredendően történelem szakon végzett, mégsem dolgozott a szakmájában, mert hívta a sztráda. Már gyerekkorában is arról álmodozott, hogy kamionsofőrként fogja beutazni Európát. Amikor társa szabadságot kapott, olykor elkísérte egy-egy hosszabb kalandra. Az idős fuvarozó Sanremo csodáit is azért szerette annyira, mert egykor párjával közösen fedezték fel az azúrkék partszakaszt. Csodálták a villákat. Megmártóztak a Ligur-tengerben. Költöttek a kaszinó falai között, 1974 márciusában pedig beszöktek a dalfesztiválra is, ugyanis pont Domenico Modugno részére szállítottak egy díszletelemet, aki akkor második lett a döntőben. A dalnok – akit egy filmszerepe nyomán szinte mindenki csak Mimónak becézett – azután csupán vendégként tért vissza a mustrára. Nem volt szüksége többé a bizonyításra, hiszen előtte már négy alkalommal emelhette magasba a karját.

  – Micsoda idők voltak! – hajtogatta Rémy, aki szabad szombatjain Jules kávéházában időzött hitvesével. Ilyenkor mindketten minyont ettek. Szigorúan citromosat, a gyümölcs színét idéző, frissítő cukormázzal. Az a hír járta, hogy a legtöbb helyen a kókuszgombóchoz kevert, kimaradt masszából készült az édesség alapja. Ám a Le Petit Parisien cukrásza csakis saját keverésű krémet és házi piskótát használt. Azért is volt pont ez a törzshelyük. Az aranyos falatokat rendre egy pohár limonádéval és Napóleon-évjáratú Courvoisier konyakkal öblítették le. Azon az estén is így tettek. Bár korán hazasiettek, mert valahogy elálmosodtak. Érdekes, hogy a barátaiktól eltérően ők még ennyi évtized után is egy ágyban tértek nyugovóra. Megszokták egymás rigolyáit.

  Másnap Rémy ébredt fel előbb. Nesztelenül kiosont a szobából. Derűsen lépett ki az erkélyre. Levegőzött egyet. Evett egy-két falat brie sajtot, majd visszalépett a konyhába, hogy főzzön két olasz citromteát. Bevitte a csészéket a hálóba, és az éjjeliszekrényre helyezte őket. Már majdnem belekortyolt a sajátjába, amikor megpillantotta felesége halovány arcát. Ébresztgette, vízzel locsolta. Mindhiába… A kiérkező mentősök már csak a halál beálltát tudták megállapítani. François FrankRoletti őrmester is a helyszínre rohant. Mivel összejártak, tudta, hogy szó sem lehetett idegenkezűségről.

  – Madeleine, te kedves lélek… Elaludt, drága barátom. Tudom, hogy semmit sem mondhatok, ami enyhítené a fájdalmadat, de ha bármire szükséged lenne, csak szólj – közölte elcsukló hangon.

  Rémy bólintani is képtelen volt. Ömlöttek a könnyei.

  Azóta a fehér ingéhez minden alkalommal kizárólag a fekete nyakkendőjét vette fel. Jules kávéházába továbbra is még hónapokig, minden szombaton betért. Később pedig már csak évente egy alkalommal. A házassági évfordulójuk emlékére. Ilyenkor kikért két citromos minyont és két konyakot, ám a limonádékat már nem. Koccintott a vele szemben lévő pohárral, majd mindkettő tartalmát lehajtotta. A minyokat pedig rendre elajándékozta valamelyik vendégnek, mert azóta sem volt képes fogyasztani belőlük. Mindennek ellenére mégis kettőt rendelt minden ilyen estén, hogy ne érezze magát oly egyedül az emlékeivel.

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...

Csík Mónika

Csillagmese

Azon a télen rettentő hideg keserítette meg a falusiak életét. A kutak gyomrában gyémántos tömbbé vált a víz, meghasadtak a házfalak, a madarak röptükben...

Csík Mónika

Csillagmese

Azon a télen rettentő hideg keserítette meg a falusiak életét. A kutak gyomrában gyémántos tömbbé vált a víz, meghasadtak a házfalak, a madarak röptükben...

Kőrösi Jozefin

A postás

A kora tavaszi napfény előcsalogatta a balkonládában szunnyadó virághagymákat. A nemrégiben fölhelyezett virágmintás függöny ráncain átszűrődő...

Kőrösi Jozefin

A postás

A kora tavaszi napfény előcsalogatta a balkonládában szunnyadó virághagymákat. A nemrégiben fölhelyezett virágmintás függöny ráncain átszűrődő...

Jódal Rózsa

Haza akarok menni!

„A napokban fagyok várhatóak.”   Hűha! Emlékezett rá, előző évben hányszor fagyott be a kovácsoltvas kapu kulcslyuka. Öngyújtóval, gyufával...

Jódal Rózsa

Haza akarok menni!

„A napokban fagyok várhatóak.”   Hűha! Emlékezett rá, előző évben hányszor fagyott be a kovácsoltvas kapu kulcslyuka. Öngyújtóval, gyufával...

Silling István

Az órásmester

Csonka Péter és piros arcú felesége, Zeller (született Zwiebel) Irma, akinek az apja sváb, az anyja bunyevác származású volt, Csamoklyáról költöztek a városba...

Silling István

Az órásmester

Csonka Péter és piros arcú felesége, Zeller (született Zwiebel) Irma, akinek az apja sváb, az anyja bunyevác származású volt, Csamoklyáról költöztek a városba...

Jódal Rózsa

Moziban

A forgóajtó.   Lecövekel előtte. Megvárja, hogy először a fia, majd Ildikó lépjen be rajta. Nem mintha nem járta volna végig már néhánynak zavarba ejtő...

Jódal Rózsa

Moziban

A forgóajtó.   Lecövekel előtte. Megvárja, hogy először a fia, majd Ildikó lépjen be rajta. Nem mintha nem járta volna végig már néhánynak zavarba ejtő...