érdeklődnék tőle, mit tudna mesélni
az ember, akivel megtörtént az élete.
akinek álmai megvalósulása után nem
változna meg semmi, mert bennük él.
minden tükörben szabályos vonalakat
lát, fegyelmezett erőket irányít szépen
megrajzolt tervek mentén, és hűs őszi
árnyékban törődik bele elmúlásába.
csodálnám kitartó küzdelmét a létért,
szilárd akaratát, amellyel átlép árkokon,
és nyugodt tekintettel figyeli, amint
a folyó áttetsző vize elönti a fövenyt.
ültem a kanyarban, ahonnan minden
évben kimos egy darabot az ár. a nap
lassan beletűnt a vízbe, halkan lángolt
a kék, és egyre közelebb ért a horizont.
ha itt ülne mellettem az ember, akivel
megtörtént az élete, érdeklődnék tőle,
látja-e az égő folyót, érzi-e a part finom
remegését, és ha látja, érzi, meséljen