Divati, aki jóban van a halottakkal

Divati, aki jóban van a halottakkal

Szerző: Sárkány Balázs: Fehér nyugalom

Hadd mutassam be az egyik legérdekesebb, újságírói munkám során megismert barátomat.

  Divatival egy színházi estén találkoztam először. Igen, Divatinak hívták. A templomtorony törésvonala című előadáson ismertem meg. Új nyugati színdarab a Pesti Színháztól. Alkotóhiány miatt sok fiatal szerzőnek, rendezőnek adnak esélyt. Akkortájt ifjú gyakornok voltam az akkori Kelet Az Új Nyugatnál. Az volt a feladatom, hogy írjak egy tudósítást a másnap megjelenő újság számára.

  Úgy történt meg köztünk az első beszélgetés Divatival, hogy az előadás után vártam valakire, akit leszólíthatok. Ám senki sem kívánt beszélgetni velem. Vártam és vártam, sétáltam kis lépésekben jobbra-balra az ajtó mellett. Benéztem a terembe, ahol csak Divati ült egyedül. Férfiak mellett kissé alacsony termetűnek tűnt, de a hölgyek számára pont ideális magasságú. Talán negyven-ötven éves lehetett. Fekete hajú, barnás szemű. Vastag téli szövetkabátban, kezében egy esernyővel ücsörgött.

  A színház bejáratánál álltam, amikor jó sokára Divati utolsónak kijött a teremből, már mindenki hazatérhetett, aki az előadáson volt.

  – Elnézést! – szólítottam meg. – A Kelet Az Új Nyugat című újságnak dolgozom, és szeretnék kérdezni az előadásról. Feltehetek pár kérdést?

  – Nyugodtan kérdezzen! – felelte kedvesen, nyugodt hangon.

  – Hogy tetszett önnek a színdarab?

  – Tetszett – felelte.

  Vártam, hogy majd bővebben elmondja, de nem folytatta megkezdett válaszát.

  – Mi tetszett benne? – kérdeztem tőle.

  – Az eleje és a vége, na meg ami közte volt.

  – Rendben. Megmondaná, hogy hívják önt?

  – Divati! – felelte.

  – És a teljes neve?

  – Ez! Semmivel sem több! Így neveztek el, mindig így köszöntenek, ha meglátnak engem. Egyszerűen csak Divati úr, de ön nyugodtan szólíthat Divatinak – felelte.

  – Miért maradt olyan sokáig a teremben?

  – Miért is? Jó kérdés… Sokszor azért, mert megdicsérem a színészeket és a rendezőt!

  – De hát már mindenki elhagyta a termet…

  – Ez a terem mindig is teli van. Én azoknak a nevében is dicsérem az előadást, akik már nem élnek, tudja, akik halottak. Én gondolok rájuk. Ön szerint nem kell rájuk gondolni?

  – De, gondolni kell rájuk is! – feleltem Divatinak. – Lényegében akkor a színdarab nagyon tetszett önnek és azoknak is, akikre állandóan gondol? – kérdeztem tőle.

  – Annyira nem tetszett, hogy az már katasztrófa. Rossz volt! Nem is értem, miért jöttem el – felelte. – A halottaktól is bocsánatot kell kérnem. Ők sem jöttek volna el, ha nem hívom el őket. Ha meghalok, lesz mit megbeszélni velük, és nem csak az időjárásról, a hírekről és a fociról lesz szó. Habár szerintem nem fognak megharagudni, mivel úgysincs más, aki meghívná őket bármire is. Holnap velük is fogok kávézni. Két feketekávét rendelek, az egyik csésze üres lesz.

  – A halottak nem pihennének inkább, mint hogy mindenhova eljárkáljanak?

  – Amíg élek, sosem fognak. A halottak is pont olyanok, mint mi, vannak, élnének, de meggátolja őket valami, ahogyan minket valahányunkat, akik élünk ezen a világon. Ugye, milyen szép ez! Valójában nem az, s ettől érzem azt, hogy így még élhetnek, szívük dobbanása és testük nélkül is.

  Erre nem tudtam válaszolni, még kimondani sem, hogy igen, igaza van. Hallgattam inkább… Mindketten hallgattunk egy ideig, majd feltettem neki újabb kérdéseket a színdarabról, de a válaszait meghagytam későbbre. Nem tudta az előadás címét sem. A halálról és a halottakról beszélt a továbbiakban is.

  Sosem került bele az újságba, meg sem írtam, amit mondott. Csak most nektek meséltem el. Az újságnál meg is haragudtak rám. Nem sikerült, feleltem nekik, ha megkérdezték, hogy miért nem adtam le a tudósítást.

  Ahogy teltek a hetek, azon gondolkodtam, hogy miért támad ilyen gondolata az embernek, hogy a halál jár a fejében, nem az élők, nem maga az élet.

  A sors erre választ adott, ahogy jobban és jobban megismertem Divatit. Nem volt ő halott, hogy ne találkozhassak vele az élők között. Ez után a beszélgetés után többször is találkoztunk még, és mindig hallottam tőle olyasmit, amit az örökkévalóságig megjegyeztem, amit még el kellene mesélnem nektek, akik itt vagytok élők az élők között, ebben a valóságos világban.

Patak Márta

Hegyi nővérek

Ne sírj, Katica, főztem gyengebablevest, tehetsz rá tejfölt is, ha hoztál!, tolta beljebb a házba húgát a két hegyi nővér közül az idősebbik, Mariska, miután a...

Patak Márta

Hegyi nővérek

Ne sírj, Katica, főztem gyengebablevest, tehetsz rá tejfölt is, ha hoztál!, tolta beljebb a házba húgát a két hegyi nővér közül az idősebbik, Mariska, miután a...

Bakos Réka

Gyorsposta oda föl

Egy szó, mint száz, egy ideje azon morfondírozom, hogy hol vagy. Illetőleg vagy-e egyáltalán?   Hát könyörgök, nem látod, hogy elvesztünk? Itt ülök a házad...

Bakos Réka

Gyorsposta oda föl

Egy szó, mint száz, egy ideje azon morfondírozom, hogy hol vagy. Illetőleg vagy-e egyáltalán?   Hát könyörgök, nem látod, hogy elvesztünk? Itt ülök a házad...

Mirnics Zsuzsa

Holdfogyatkozás

A nő befejezte a fésülködést. Jobbra, majd balra fordította a fejét. Elégedett volt a látvánnyal: dús haja, amire oly büszke volt, gazdag kontya tökéletesen állt,...

Mirnics Zsuzsa

Holdfogyatkozás

A nő befejezte a fésülködést. Jobbra, majd balra fordította a fejét. Elégedett volt a látvánnyal: dús haja, amire oly büszke volt, gazdag kontya tökéletesen állt,...

Száraz Miklós György

Még hintázom kicsit az ágon

Amikor anyám azt mondta, gonosz vagyok és kíméletlen, megrendültem, mert magamtól is foglalkoztatott a dolog. Nem volt dühös. Nyugodtan mondta. Mint aki alaposan megrágta, átgondolta a dolgot....

Száraz Miklós György

Még hintázom kicsit az ágon

Amikor anyám azt mondta, gonosz vagyok és kíméletlen, megrendültem, mert magamtól is foglalkoztatott a dolog. Nem volt dühös. Nyugodtan mondta. Mint aki alaposan megrágta, átgondolta a dolgot....

Silling István

Dinasztia

A vármegyei áthelyezésekkel járó gyakori vándorlások során is megmaradt a családban az a határozott felfogás, hogy az életben csak úgy lehet...

Silling István

Dinasztia

A vármegyei áthelyezésekkel járó gyakori vándorlások során is megmaradt a családban az a határozott felfogás, hogy az életben csak úgy lehet...

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...