Október van,
rongyolódó láthatárral
lehel rám
születésem és balsejtelmem
hónapja.
Október van,
s a sokasodó
számvetésből
visszasötétlik
az aradi éjszaka.
Október van,
és a senkiföldjén
dérbe vegyül
a lopakodók lábnyoma.
Október van,
hideglelősen hunyorog
az ég
csillagai közt
a vértanú tábornok lova,
a mindenség vályujából
a Tejutat issza.
* Varasodás, JMMT, Újvidék, 1992