Kun Árpád: Takarító férfi. Budapest, Magvető, 2022
Kun Árpád északi tematikájú regényeinek a sorában a nemrég megjelent Takarító férfi című a harmadik. A korábban napvilágot látott Boldog Észak (2014) és a Megint hazavárunk (2016) című könyvekkel együtt a kritika Észak-trilógiáról beszél, de a Takarító férfi a korábbi két regénytől teljesen függetlenül is olvasható.
A kortárs magyar irodalomban is egyre népszerűbb az autofikció műfaja, amelyben az önéletrajz és a fikció olyan mértékben összemosódik, hogy nem lehet eldönteni, mi a valós és mi az írói képzelet szüleménye. Ilyen autofikció például a nemrégiben megjelent Lovak a folyóban című Bertók Imre-regény, de több példát is felhozhatnánk a kortárs magyar irodalomból. A Takarító férfi első részében az egyes szám első személyű narrátori hang az önéletrajziságot részesíti előnyben, ugyanis a Norvégiába való költözésről és annak következményeiről ír, az ottani hétköznapokba és a narrátor családjának mindennapjaiba nyerünk betekintést. Aki veszi a fáradságot, s utánajár Kun Árpád életútjának, annak nyilvánvalóvá válik, hogy Medárdus (a regény narrátora) a 2006 óta Norvégiában élő szerző megfelelője. A második résztől lesz egyre hangsúlyosabb a fikciós szál, amikor feltűnik a Haitiről származó Justin, amit követően már kétséget kizáróan autofikciót olvasunk. A regényben (valóság és fikció jelenlétének mértékétől függetlenül) mindvégig megfigyelhető a személyesség igénye, ami alkalmas a traumatikus tapasztalatok analizálására, ezáltal az olvasó a hétköznapok problémáiba mélyreható betekintést nyer.
Kun Árpád regénye számos norvégiai helyszínre kalauzol el bennünket, de ezek többségét beszélő nevekkel ruházza fel ‒ Kakashalom, Dagályfalva, Nyugtalan Zug, Gyilkoskő stb. ‒, ami által nyilvánvalóvá válik, hogy a természetközelség ábrázolásának (annak pozitív és negatív vonatkozásaival együtt) nagy jelentőséget tulajdonít. A magyar olvasó számára ezek a leírások ámulatba ejtők, olykor megdöbbentők (egy szikla közelsége miatt gyakran egyszerűbb a ház ablakán, mint az ajtaján ki- és bejárni), s hűen tükrözik az északi hangulatot. A helyszínekhez gyakran legendák kapcsolódnak (a 18. századi dán adószedők története), ily módon Norvégia több évszázados történetének bizonyos szegmenseibe is betekintést nyerünk. A kakashalmiak zárkózottsága pedig a tipikus norvég ember mentalitását hivatott bemutatni, amelyről időnként vicces megjegyzések is elhangzanak.
A regényben igen sok a haláleset, ami nem véletlen, ugyanis Medárdus egy „gondoskodóközpontban” takarít, és teszi tisztába az ápolásra szorulókat, de autóbalesetet is szenved, amely által ő maga is megtapasztalja a halálközeli élményt. Ezt követően vásárolja meg Land Roverét, amelyre igen büszke, szinte oldalanként említést tesz róla, ami nem véletlen, ugyanis a kakashalmi elszigeteltségből a Land Rover jelenti a kiutat. Bár a narrátort súlyos veszteségek is érik (például Justin halála), mégsem uralkodik el rajta a mindent maga alá temető letargikus érzés, mivel ebben a történetben elsősorban a túlélés, az újrakezdés, a beilleszkedés, valamint a lehetőségek megléte felülkerekedik a számos melankolikus szólamon.
A Takarító férfi a 21. századi norvég életmódot és társadalmat a nagycsaládos magyar bevándorló (Medárdusnak és feleségének négy gyermeke van) szemszögéből ábrázolja. Ebből kifolyólag nem véletlen, hogy görbe tükröt is tart mind a norvégok mentalitása, mind a magyar bürokratikus rendszer elé. A narrátori tapasztalat szerint Norvégiában még a norvég nyelv megfelelő ismerete nélkül is egyszerűbb az ügyintézés, mint odahaza, Magyarországon, ahol a hivatalok még a saját döntéseik hitelességét is megkérdőjelezik (az okmányiroda által kiadott útlevél hitelességének a megkérdőjelezése az okmányiroda által stb.). Norvégiában viszont Bevezetés a norvégok közé című kézikönyveket osztogatnak a bevándorlóknak, így hívva fel a figyelmet arra, hogy milyen mértékben kívülállók a norvégok az átlagos európaiakhoz viszonyítva.
A kötet legszebb részeit (a természetleírás mellett) azok az egységek képezik, amelyek a többnyelvűségről, az anyanyelvnek az ember életében betöltött szerepéről szólnak. A narrátor gyakran vissza-visszatér a nyelvi kisebbségi helyzetből fakadó helyzetek bemutatásához, ami arra készteti, hogy részletesen kifejtse az (anya)nyelv(nem)ismerettel kapcsolatos nézeteit, s ezek olykor igen költői megfogalmazásokat eredményeznek.
Kun Árpád legújabb regénye a 2022-ben megjelent kortárs magyar irodalmi alkotások egyik jeles darabja, amely a bemutatott jelenségeket illetően igen széles skálán mozog, igyekszik hű képet festeni mindarról, amit északi hangulatnak, északi sajátosságoknak nevezünk. Sajnálatosnak mindössze azt tartom, hogy a kötet borítója nem túl igényes. Bár a bálnának időnként jut kisebb-nagyobb szerep a Takarító férfiben, mégsem tartom ezt elég hangsúlyosnak ahhoz, hogy a könyv borítójára egy ekkora bálna kerüljön. Első ránézésre úgy tűnt, hogy egy, az 1970-es vagy 1980-as években megjelent könyvet tartok a kezemben.