Ezt a kabátot kereste

Ezt a kabátot kereste

Szerző: Ricz Géza: Tervezés

Bejött, és ezt a kabátot kereste. Azt mondta, az apjáé, aki a buszon felejtette még a múlt héten. Hosszú ideig írta körül. A halszálkamintás jelzőt használta. Azt mondta, egyfajta fakó mohazöld színű. Vagy mégis inkább fakó zsályazöld, de olyan, mint a fakó sötét zsályazöld, barna árnyalattal. Megkérdezte, ismerem-e a színt, amire gondol. Azt feleltem, hogy azt hiszem, kapiskálom. A kezét a pulton pihentette, és megpróbált mögém pillantani, ahogy azt az emberek teszik, mintha azt hinnék, rejtegetek valamit. Azt mondta, a gombok márványosak, és egy darab hiányzik belőlük, a bélés nagyon sötét tengerészkék színű, az egyik karjánál pedig el van szakadva a szegélye mentén. Megkérdezte, megfelelőnek tartom-e a szegély kifejezést férfiruházat körülírására. Azt feleltem, hogy ehhez nem tudok hozzászólni. A buszon felejtette az apja az előző héten, közölte újra, egy szerdai napon. Tartozott hozzá egy öv is, de az talán már nincs is meg, mondta. Átnyújtottam neki a megfelelő formanyomtatványt a pulton, és megkértem, töltse ki a nevével, címével és telefonszámával. Közöltem, hogy a többit elintézem én. Azt is mondtam, nem hiszem, hogy van most valami az irodában, de utána tudok érdeklődni. Úgy nézett a nyomtatványra, mintha nem tudná elolvasni. Azt mondta, biztosan szerdai napon történt, és úgy gondolja, a kabát a Burton’sből volt. Megkérdeztem tőle, tudja-e, melyik buszon hagyták el a kérdéses ruhadarabot. Azt válaszolta, hogy nem tudja. Valamikor a reggeli órákban történhetett. Amikor beszéltek, az apja azt mondta neki, a barátaival találkozik ebédre, telefonon beszéltek, múlt szerdán. Abból, ahogy beszélt, úgy éreztem, le kellene ültetnem. Megkérdeztem tőle, volt-e az édesapjának bérlete, ő bólintott, mire én elmondtam neki, hogy abban az esetben nem valószínű, hogy fél tíz előtt a buszon lett volna. Elcsodálkozott. Erre azt mondtam: akkor már sikerült is leszűkítenünk, nem, kedvesem? Megpróbáltam mosolyogni. Ő nem mosolygott. Megkérdeztem, voltak-e valamilyen értéktárgyak a zsebekben. Azt felelte, nem tudja biztosan. Felvette a tollat. Azt mondta, a felső zsebben tollak vannak, a mellzsebben. Elkezdte leírni a nevét és a címét. Valamilyen Kathryn. Ipszilonnal. Szép név volt. Illett hozzá. Nagyon sötét, fekete haja volt. Közöltem vele, hogy ha leírja az elérhetőségét a nyomtatványra, utána tudok nézni az ügynek, és valaki majd kapcsolatba lép vele. Biztosítottam, hogy nagyon jó leírást adott, és biztos vagyok benne, hogy ha a kabátot leadták, elő fogjuk keríteni az édesapjának. Addigra már egy másik ügyfél is várakozott. Az üzletben soha nincs másik ügyfél. Közöltem vele, hogy valaki kapcsolatba fog lépni vele, amilyen hamar csak lehet, ha leadták a kabátot. Elmondtam, hogy sajnálatos módon ezekben az időkben, amiket élünk, satöbbi. Megkérdezte, említette-e, hogy hosszú kabátról van szó. Ezt is feltételeztem. Egészen eddig ért neki, mondta, miközben a térdére mutatott, de sokkal magasabb, mint én, rajtam még hosszabb lenne. Belekezdtem valamibe, de végül nem fejeztem be. Addigra már kész sor állt a helyiségben. Nálunk soha nem szokott sor lenni. Azt mondtam, remélem, sikerül megtalálnunk a kabátot, és hogy valaki majd jelentkezni fog. Ő azt felelte, hogy a gallér barna volt. Próbálta felidézni az anyag nevét. Az a hogyishívják, mint a kifordított bőr, ki kell kefélni, puha a tapintása, és olyan a szaga, mint a bőrnek, de puha, ha végigsimítod a kezeddel, és nyomot hagy, ha rossz irányba simítod. Megkérdeztem, hogy az antilopbőrre gondol-e, mire azt felelte, igen, ez az, antilopbőr. Beleírtam a nyomtatványba, hogy a gallér barna antilopbőrből készült. Aztán megkérdeztem tőle, tudok-e még valamiben segíteni.

 

Fordította Serfőző Réka

 

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...