Abi-al Maarri légszomja

 

  – Hozsanna az Olvasónak! – suttogta a résnyire félrehúzott ajtófüggöny mögül Ibn al-Mukaffa Mahfúz, a matuzsálem korú, gyermeteg lelkületű semmittevő, és nyomban öt lépést hátrált, mert apja, Abi-al Maarri, ha ölének gyermeke váratlanul megzavarja, rendszerint hozzávágja a fapapucsát, az éjjeliedényét vagy a macskát, ami éppen keze ügyébe kerül. Most viszont elmaradt bárminemű reakció. Ezen fölbuzdulva Mahfúz bedugta kíváncsi fejét a függönyrésen. Bölcs homlokú atyja bálnacsont zsámolyán kuporgott, és ramatyul festett. Szája tátva, szeme kigúvadt, mint a partra vetett halé, a tüdejéből orgonakoncert sípolt. Mahfúz a Négykarmú Sárkány Pagodájának negyedik szintjén, 8849 méterrel a tenger szintje fölött aligha láthatott partra vetett halat, de nyomban tudta, pontosan olyan lehet, mint apja ezekben a pillanatokban. Eltekintve szakállától és rasztafrizurájától. Abi-al Maarri csupán düllesztette a szemét, és egyre vörösebb lett a feje. Harákolt és levegőért kapkodott, mintha succubusok, parázna lidércek serege telepedett volna mellére, és préselné ki belőle végérvényesen a szuszt. A levegőért kapkodó bölcs, a világ dolgainak nagy tudója Meritpath ókori egyiptomi orvosnőnél olvasta, hogy a krákogás az alattomosan terjedő tüdőbaj félreérthetetlen jele, ezért köhinteni se mert, ugyanis félte Anubisz és Hádész birodalmát, szánt volna még valamicske időt fő műve, a soha el nem kezdett Efezusi betűk befejezésére.

  – Tigriskarmokkal tépték szét a rózsaleheletű valkűrök a palota keleti szárnyától kezdve a gomolygó párnafelhőket, a felkelő nap dárdái lyuggatták a leget, és öltöztették színaranyba a pagoda falát, majdnem összeomlott a fény terhe alatt, amikor hősies szárnycsapásokkal föltűnt a horizonton Turbék, a kedvenc postagalambod, a süket csöndben hallottam, ahogy a leget hasítja. De nem csak az én fülemet ütötte meg a zaj, fölébresztette a tetőn szundikáló dögkeselyűket is. Bombaként vetették magukat a mélybe, majd szárnyukat kitárva köröztek a napkorong előtt, árnyékuk repülő sárkánygyíkként táncolt az ellenfényben. Turbék viszont ügyesen lavírozva bevitorlázott az ablakomon. Leoldottam lábáról a levelet, majd adtam neki inni és magvakat vetettem elé.

  – És? – kérdezte a végül lélegzethez jutott bölcs, aki ezek szerint mégsem lehetett mindentudó.

  – Elkapta és megfojtotta Szippantós Mici.

  – Ebadta macskája! De engem a levél érdekel.

  – Barátnéd, Bellerophon herceg neje, Philonoe, a Pegazus úrnője küldte – számolt be az oktondi gyermek, mellét verdeső szakálla alól előhúzta a parányi tekercset, és apja izgalomtól vagy láztól reszkető tenyerébe nyomta.

 Abi-al Maarri igencsak jártas volt a kriptográfiában, ám a levél megfejtéséhez el is kellett olvasnia a szöveget, ehhez viszont vaksi szeme nem volt elegendő, lemúriai olvasókristályát pedig nem találta, végül ölének gyermeke kezébe adta a tekercset, kaftánja rejtekéből hatalmas zsebkendőt, valójában beszegett lepedőt cibált elő, rettenetesen beletrombitált, majd letörölte bajszáról a taknyot, és helyére gyömöszölte a zsebkendőt. Már a levélkébe zárt üzenet se érdekelte, miként az se, hogy a sátánon éppen nincsen alsógatya, mindössze a termékeny semmittevés és a céltalan bölcselkedés lehetőségei foglalkoztatták.                                                                           

  – Olvasd! – emlékeztette végül rövid memóriájú gyermekét a maródi bölcs.

  – Borcsa, hami, sok a cica – kezdte apja elé tárni az üzenet szövegét, aki átlós, félszemű tekintetével lassításra intette, közben nyomban fordította az üzenetet: Az élők csupán sziesztázó halottak! Alaposan megvigasztalt drága barátném, aki galamb módra szerény, és kígyóként óvatos! Semmi recept, gyógyír összetevői, bármi biszbasz a gyógyulás érdekében? Talán nem is vagyok beteg, csupán érzékeny és kíváncsi.

  – Ennyi? Vagyis semmi? – kíváncsiskodott Ibn al-Mukaffa Mahfúz.

  – Ennyi, viszont nem semmi – felelte a majdnem mindent tudó, taknyos apja, aki mindössze két ujját mozdítva intette gyors távozásra fiát, mert már tudta, hogyan terjed a vírusfertőzés, és Mahfúz mégis ölének gyermeke, vigyáznia kell rá.

 

 

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...