Abi-al Maarri légszomja

 

  – Hozsanna az Olvasónak! – suttogta a résnyire félrehúzott ajtófüggöny mögül Ibn al-Mukaffa Mahfúz, a matuzsálem korú, gyermeteg lelkületű semmittevő, és nyomban öt lépést hátrált, mert apja, Abi-al Maarri, ha ölének gyermeke váratlanul megzavarja, rendszerint hozzávágja a fapapucsát, az éjjeliedényét vagy a macskát, ami éppen keze ügyébe kerül. Most viszont elmaradt bárminemű reakció. Ezen fölbuzdulva Mahfúz bedugta kíváncsi fejét a függönyrésen. Bölcs homlokú atyja bálnacsont zsámolyán kuporgott, és ramatyul festett. Szája tátva, szeme kigúvadt, mint a partra vetett halé, a tüdejéből orgonakoncert sípolt. Mahfúz a Négykarmú Sárkány Pagodájának negyedik szintjén, 8849 méterrel a tenger szintje fölött aligha láthatott partra vetett halat, de nyomban tudta, pontosan olyan lehet, mint apja ezekben a pillanatokban. Eltekintve szakállától és rasztafrizurájától. Abi-al Maarri csupán düllesztette a szemét, és egyre vörösebb lett a feje. Harákolt és levegőért kapkodott, mintha succubusok, parázna lidércek serege telepedett volna mellére, és préselné ki belőle végérvényesen a szuszt. A levegőért kapkodó bölcs, a világ dolgainak nagy tudója Meritpath ókori egyiptomi orvosnőnél olvasta, hogy a krákogás az alattomosan terjedő tüdőbaj félreérthetetlen jele, ezért köhinteni se mert, ugyanis félte Anubisz és Hádész birodalmát, szánt volna még valamicske időt fő műve, a soha el nem kezdett Efezusi betűk befejezésére.

  – Tigriskarmokkal tépték szét a rózsaleheletű valkűrök a palota keleti szárnyától kezdve a gomolygó párnafelhőket, a felkelő nap dárdái lyuggatták a leget, és öltöztették színaranyba a pagoda falát, majdnem összeomlott a fény terhe alatt, amikor hősies szárnycsapásokkal föltűnt a horizonton Turbék, a kedvenc postagalambod, a süket csöndben hallottam, ahogy a leget hasítja. De nem csak az én fülemet ütötte meg a zaj, fölébresztette a tetőn szundikáló dögkeselyűket is. Bombaként vetették magukat a mélybe, majd szárnyukat kitárva köröztek a napkorong előtt, árnyékuk repülő sárkánygyíkként táncolt az ellenfényben. Turbék viszont ügyesen lavírozva bevitorlázott az ablakomon. Leoldottam lábáról a levelet, majd adtam neki inni és magvakat vetettem elé.

  – És? – kérdezte a végül lélegzethez jutott bölcs, aki ezek szerint mégsem lehetett mindentudó.

  – Elkapta és megfojtotta Szippantós Mici.

  – Ebadta macskája! De engem a levél érdekel.

  – Barátnéd, Bellerophon herceg neje, Philonoe, a Pegazus úrnője küldte – számolt be az oktondi gyermek, mellét verdeső szakálla alól előhúzta a parányi tekercset, és apja izgalomtól vagy láztól reszkető tenyerébe nyomta.

 Abi-al Maarri igencsak jártas volt a kriptográfiában, ám a levél megfejtéséhez el is kellett olvasnia a szöveget, ehhez viszont vaksi szeme nem volt elegendő, lemúriai olvasókristályát pedig nem találta, végül ölének gyermeke kezébe adta a tekercset, kaftánja rejtekéből hatalmas zsebkendőt, valójában beszegett lepedőt cibált elő, rettenetesen beletrombitált, majd letörölte bajszáról a taknyot, és helyére gyömöszölte a zsebkendőt. Már a levélkébe zárt üzenet se érdekelte, miként az se, hogy a sátánon éppen nincsen alsógatya, mindössze a termékeny semmittevés és a céltalan bölcselkedés lehetőségei foglalkoztatták.                                                                           

  – Olvasd! – emlékeztette végül rövid memóriájú gyermekét a maródi bölcs.

  – Borcsa, hami, sok a cica – kezdte apja elé tárni az üzenet szövegét, aki átlós, félszemű tekintetével lassításra intette, közben nyomban fordította az üzenetet: Az élők csupán sziesztázó halottak! Alaposan megvigasztalt drága barátném, aki galamb módra szerény, és kígyóként óvatos! Semmi recept, gyógyír összetevői, bármi biszbasz a gyógyulás érdekében? Talán nem is vagyok beteg, csupán érzékeny és kíváncsi.

  – Ennyi? Vagyis semmi? – kíváncsiskodott Ibn al-Mukaffa Mahfúz.

  – Ennyi, viszont nem semmi – felelte a majdnem mindent tudó, taknyos apja, aki mindössze két ujját mozdítva intette gyors távozásra fiát, mert már tudta, hogyan terjed a vírusfertőzés, és Mahfúz mégis ölének gyermeke, vigyáznia kell rá.

 

 

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...