Douglas Murray: A tömegek tébolya.
Alexandra Könyvesház Kft., Budapest, 2020.
A mű olyannyira szókimondó, tabudöntögető, sokkoló hatású, hogy olykor magunk sem hisszük el, hogy a leírt jelenségek körülöttünk/velünk történnek. Az általunk használt tömegmédiában nagyon kevés, a kötetben fejtegetett történéssel, állásponttal találkozhatunk, így az olvasmány határozottan hiánypótló. Olyan írás, amelyet ha elkezdenek olvasni, azok sem tudnak mellőzni, akik egyébként a szerző identitását nem érzik magukénak.
Douglas Murray angol publicista és író, a konzervatív tábor meghatározó alakja. Ateistaként védi a keresztény örökséget, melegként áll ki a családok eszményképe mellett, szólásszabadság-hívőként pedig támadja a szélsőbalos törekvéseket. Az író 2017-ben lett igazán nemzetközileg ismert, amikor megírta az Európa furcsa halála – Bevándorlás, identitás, iszlám – című kötetet, amelyet még Roger Scruton is „életbevágóan fontos” műnek nevezett. Az alkotással Orbán Viktor is megosztott egy képet a Facebook-oldalán.
A tömegek tébolya című könyv borítója látszólag teljesen megegyezik az említett kötetével. Kemény fedelű, fekete alapon – távolról színes pontoknak tűnő – apró jelképek borítják. Ha közelebbről megnézzük, láthatjuk, hogy ezek valójában kicsi okostelefonok. Nem véletlenül választotta az író ezt a szimbólumot, hiszen művében kifejti, hogy ezen digitális médiumok a felettünk járványszerűen elhatalmasodó tömegtéboly első számú terjesztői. A birkanyájeffektust mindnyájan érzékelhetjük, ám az okok rejtve vannak előttünk. Murray célja nem csupán a körülöttünk zajló események megértetése, hanem az azokról való szabad vita megteremtésének a lehetősége is. A bevezető fejezetben a brit hadseregben használt „Piton” aknamentesítő rendszer funkciójához, működési elvéhez hasonlította művét. Az aknamező a társadalmunkban történő, sokszor józan ésszel felfoghatatlan jelenségeket szimbolizálja. A harcászati létesítmény bevetés alatt egy rakétát lő ki, amely több száz méteres, csőszerű, robbanószerrel teli farkat húz maga után. Amikor a löveg az aknamező felett felrobban, ösvény keletkezik, amelyen biztonságosan át tudnak kelni a katonák és a harci járművek.
„Nem célom a teljes aknamező elpusztítása, és akkor sem lennék képes rá, ha ezt szeretném. De reményeim szerint ez a könyv segít a terep megtisztításában, és ennek révén biztonságban tudunk közlekedni rajta.”
Az író egy korábbi interjúban közéleti motivációját azzal magyarázta, hogy kimondottan alacsony a toleranciaküszöbe a hazugságokat illetően. Felfogásának erőteljes hangot ad művében. Ügyesen érvel, de meglehetősen csípős vitastílust képvisel. Véleményét esettanulmányokkal, különféle kutatásokkal, azok összehasonlításával, ütköztetésével, adatokkal támasztja alá. A klasszikus liberális eszméktől a posztmarxista filozófián át a kortárs szórakoztatóiparig terjedő nagyívű elemzést végez. A könyv teljes terjedelme 384 oldal. A bevezető mellett négy fő fejezeten keresztül (melegek, nők, faji identitások, transzok) tárgyalja a kialakult tömegtéboly jelenségét.
Douglas Murray a rá jellemző alapossággal tárja fel a progresszió és egyenlőség terén létfontosságú eredményeket elérő polgárjogi mozgalmak önmaguk ellen fordulását és szétesését. A kötetben kifejti, hogy bár korunk szellemének uralkodó ideológiája felismerte, hogy a homoszexuálisok, a nők, a feketék elnyomása egykor a rendszer produktuma volt, elkövette azt a hibát, hogy az elnyomás elleni küzdelemből akart új, egyéni struktúrát kiépíteni. A mai, modern liberalizmus legnagyobb problémája, hogy morális fölénnyel ruház fel olyan csoportokat, mint a homoszexuálisok és transzneműek, nők, feketék, elnyomva és háttérbe helyezve ezzel a társadalom további szegleteit. Mint írja, a szabadelvű gondolkodás küzdelme előbb-utóbb értelmetlenné válik, hiszen garantálja az ellentmondások és az instabilitás felbukkanását. Az ellenvélemények eltüntetéséhez pedig minden eszközt megragadnak. Esélyt sem adva egy értelmes társadalmi vitára. Mint azt tapasztaljuk, számukra olyannyira kellemetlen diskurzust folytatni ezen kérdésekről, hogy tabusítani kezdték az észrevételeket. Így torzult a liberális gondolkodás dogmatikussá, ahol mindenki pillanatok alatt rasszistává, szexistává, transzgyűlölővé, homofóbbá, gyűlölködővé válhat. A jelenség nem merül ki ennyiben, hiszen aki ezen elvekkel szemben fogalmaz meg véleményt, annak a rendszer karaktergyilkosságot ad ajándékba. Kicsinálják a munkahelyén, a magánéletében, a köztudatban.
Ehhez a folyamathoz nyújt nagyon jó útmutatót, megértést a könyv, amely javarészt a brit, illetve az amerikai társadalmon keresztül szemléli a jelenkor uralkodó szellemének pusztító társadalmi hatását. Emiatt a nyugati olvasók számára a könyv diagnózisként, míg egy közép-európainak figyelmeztetésként értelmezhető. A kötetet még bámulatosabbá, hitelesebbé teszi az, hogy sorait nem egy kívülálló megmondóember írta, hanem egy, a homoszexualitását, ateizmusát nyíltan vállaló személy.
Olvasás közben gyakran döbbenünk meg bizonyos fejleményeken, állunk meg pillanatokra, hiszen olyannyira hihetetlen, hogy megtörténhetnek ilyen események a „felvilágosult” 21. században. A könyv elolvasását követően biztosan kritikus szemmel fogjuk értelmezni a nagyvilág történéseit. Ajánlom mindenkinek, aki nem a mainstream, kompatibilissé butított szlogenekből kíván tájékozódni.