Amit csak az író tud

Mirnics Zsuzsa nyolcvanéves

 

A napokban újraolvastam a most 80 éves Mirnics Zsuzsa ifjúsági regényeit, az Égig érő fákat (1971), az Ellopott csillagokat (1973), amelyek kamaszkorunk kedvelt olvasmányai közé tartoztak. Akkor persze az osztályteremben folyó hatalmi harcok, a barátság, a szerelem foglalkoztatott, izgatott bennünket a leginkább, és ez ragadott meg bennünket a regényekben is. Természetesen a Kapaszkodó (1988) is sorra került, amelyet kezdő újságíróként vettem meg az újvidéki Forum könyvesboltban. Akkor megfogadtam, ha kamaszodó gyerekeim lesznek, kötelezően ismét elolvasom a regényt.

  Most, évtizedek múltán azonban egészen másra figyeltem ezekben a művekben, mint fiatalkoromban. Az érettebb korosztály manapság hajlamos a hetvenes–nyolcvanas éveket egyfajta aranykornak beállítani, Zsuzsa pedig olyan súlyos társadalmi, egzisztenciális kérdéseket is feszeget, ami miatt akkoriban a szocializmus hű fegyvervivői bizonyára rosszallóan csóválták a fejüket: mélyszegénység, a szociális háló igen nagy lyukai, elbocsátások egy-egy veszteséges vállalatban, pedagógusok, akiknek nem lett volna helyük a katedrán. A hetvenes években a nyugati országokba a munkavállalók egész hadserege indult meg, gyerekek tízezreit bízták, hagyták a nagyszülőkre. Az itthon maradt szülők mellett is gyerekek tömegei váltak magányossá, hiszen a felnőttek a létszükséglet kielégítésével, saját lelki válságukkal vagy épp a karrier hajszolásával voltak elfoglalva. Nem kívánt terhesség, kortárserőszak, partidrog, tizenéves lány, aki az anyagi jólétért sok évtizeddel idősebb férfivel köt érdekházasságot… csupa olyan kibeszéletlen téma, amely tabunak számított, amelyről kényelmesebb volt nem tudomást venni.

  Zsuzsa persze beleépítette a regényeibe azt is, amit napi munkájából adódóan tapasztalt, hiszen évtizedeken át újságíró, évekig pedig a gyermeklap főszerkesztője volt. Két gyermeke környezetében is sok mindent látott, hallott, mindezt önmagán átszűrve mindenképp szerette volna megosztani az olvasókkal, olyanképpen, ahogy csak az író tudja feldolgozni. A női írók többségéhez hasonlóan neki is csak a sokadik műszakban, éjjel jutott ideje az írásra. A kilencvenes évek első felében, amikor Újvidékről Szabadkára költöztek, hosszú évekig az ő irányításával szerveztük a Jó Pajtás gyermekfoglalkozásait. Ma is csodálattal gondolok vissza arra, mennyire szívügyének tekintette, hogy szombat délelőttönként vagy a szünidőben – illetve a NATO-bombázások alatti kényszerszünetben – a gyerekek játékosan, szemléletesen és színvonalasan anyanyelvünkről, irodalomról, történelemről, népzenéről és néprajzról, matematikáról, fizikáról halljanak, megtapasztalják, milyen sárkányt készíteni és eregetni a természetben, állatkerti séta során verset mondani az oroszlánról, a zsiráfról… Ma is elámulok, mekkora empátiával viszonyult a kiskamaszokhoz, mennyire ügyelt arra, hogy a játékos vetélkedő vesztesei se érezzék kudarcnak, hogy lemaradtak, hiszen a tudás gyarapítható, az ügyesség fejleszthető. Szintén hosszú évekig számtalan kiadvány társszerkesztője, lektora volt, mint például a Vajdasági útkereső, a Vajdasági marasztaló, az Anyanyelvű oktatásunk. Ez sokszor napi 12–15 órás munkát jelentett, nagy szerkesztői és nyelvi igénnyel, lektori szigorral megmunkált kéziratok kerültek ki a keze alól. Jó néhány évvel ezelőtt egy civil szervezet 500 oldalas almanachjának készítésén dolgoztunk közösen, napi tíz-egynéhány órában gépelgettem be a szövegeket, ő pedig folyamatosan lektorálta. Mindig határozottan, de kellő tapintattal megmondta a véleményét, amit az egyik durva félregépelésem alkalmával is megtapasztalhattam, máig a fülemben csengenek szavai: – Katyenka, te a lektori éberségemet akarod próbára tenni?! – szólt bele a telefonba.

  Az írók örök témája a gyermekkor. Zsuzsánál is jelen van markánsan vagy csak áttételesen minden írásában. Ezért örültem, amikor az ötödikes tankönyvbe bekerült az 1979-ben megjelent Órásköz 12 egy részlete, amely a gyermekkora világába, Moravicára kalauzolja el a diákokat.

  Mirnics Zsuzsát mindig izgatta a családi múltja, de az utóbbi időben intenzívebben foglalkozott/foglalkozik ezzel, hiszen annyi drámai dolog történt az emberekkel e vidéken az elmúlt száz-százötven évben, amelyek élményszerűbben, hitelesebben adhatók vissza egy irodalmi alkotásban, mint egy történelemkönyvben. Ezekkel a történetekkel a Kilátóban, magyarországi lapokban találkozhattunk, sőt az Előretolt Helyőrség olvasói számára is ismerős édesanyja, nagyanyja, édesapja alakja. Legutóbb pedig egy 1956-os történetben feledhetetlen gimnáziumi tanárnőjéről, Sturc Jolánról írt. Már napok óta azon tűnődöm: vajon az Égig érő fák ragyogó Sipos tanárnőjének alaptulajdonságait róla mintázta-e…

 

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Ratković (Acsaji) Györgyi, 1986, Zenta

  Első művészi ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren, Skrabány Viktor festőművész óbecsei műtermében szerezte. 2005–2009 között az újvidéki...

Ratković (Acsaji) Györgyi, 1986, Zenta

  Első művészi ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren, Skrabány Viktor festőművész óbecsei műtermében szerezte. 2005–2009 között az újvidéki...