Vajdasági archaikus népi imádságok eucharisztikus motívumai
Az evangéliumok szerint Jézus az utolsó vacsorán meghagyta az apostoloknak, hogy a kenyér, amelyet törnek és esznek, az ő teste, s a bor, amit isznak, az ő vére (Máté 26:26-28; Márk 14:22-24; Lukács 22:19-20). Ebben a felajánlásban az átváltozás misztikus történetéről van szó, amely azután minden miseáldozatban megjelenik, és a szentség erejével bír. Kegyelmet osztó ereje által az oltalom, a gyógyulás, a megtisztulás s az ember megváltása teljesedik be. Áldozásnál vagy úrvacsoránál a Krisztus testét és vérét szimbolizáló ostyában vagy kenyérben ezt veszi a hívő magához, ez járja át a testét, eggyé válik vele: így kegyelmet nyer. Mindennek kanonizált formája van a keresztény egyházakban, például magán a szentmisén az átváltozás, az úrfelmutatás, illetve a misén való részvétel, az ottani megtisztuló gyónás, a feloldozás, a bűnbocsánat, majd az áldozás mind-mind a szent kenettel, a lelki tisztaságban való léttel ér fel. Emellett az eucharisztia, az oltáriszentség magunkhoz vételének, illetve magának e szentségnek sajátos népi tisztelete, köznapi – verbális és nem verbális –, sőt babonákhoz kapcsolódó élete is létezik. Pl. – „A népi hiedelem szerint a kenyér gyógyít, ha héját a sebekre tapasztják; a kenyér békít, ha mindig van a család asztalán; a kenyér szépít, ha pirosra sült héját a lányok megeszik, vagy ha a kenyérmosdató vízben arcukat megmossák” (Silling 2002: 149); – A földre leejtett kenyérdarabot föl kell venni, megtisztítani a ráragadt portól, szennytől, meg kell csókolni, majd úgy fogyasztani el, mert ez a Jézuska teste. – A cipóra, kenyérre megszegés előtt keresztet kell vetni, amit általában a késsel végeznek, de kézzel is megtehető. – Az eucharisztiát magunkhoz vevő áldozás előtti gyónást megelőzi a bocsánatkérés mindazoktól, akik az indulás előtt jelen vannak. – Babonás színezete van annak a vélekedésnek, hogy akinek az ostya a szájpadlásához ragad, az nem igazul gyónt. – A le nem nyelt ostyát később felhasználó személyre fogták, hogy boszorkány. – A szájunkba vett ostyát nem szabad összerágni. – Borszentelés János apostol napján, december 27-én történik a templomban. A szőlősgazda elvisz egy palack bort a templomba, s azt a pap megszenteli. Ebből a borból otthon minden családtag iszik egy keveset egészségéért, majd a gazda a szőlőskertjébe is kimegy, s annak minden sarkán meglocsol egy-egy tőkét a szentelt borral, mintegy termékenységvarázslás gyanánt. – A velünk együtt élő líkai ortodox szerbek a halotti tor első fogása előtt a földre löttyintenek egy kevés bort vagy bor helyett ma már pálinkát az elhunyt lelki üdvéért: Neka počiva u miru! Nyugodjon békében! szólással, s ugyanezt teszik a temetés utáni 40. napon, illetve az éves megemlékezésen is. Az agrármágia körébe tartozó babona volt az, amikor szárazság idején esőt varázsolni úgy próbáltak, hogy néha még az oktalan állatok (szájába) is szentelt ostyát tettek. – A néprajztudomány kikutatta, hogy egyházi személyek ördögűzés közben is nagy erejű védelmezőnek emlegették Krisztus vérét: „Menj ki, Ördög, menj ki, tisztátalan lélek! Krisztus szenvedése semmisítsen meg, Krisztus vére zúzzon össze!” (Bárth 2016: 68); − Ördögűzéskor nyilvános áldozást követelt az exorcista, a megszállott „kitalált akadályokkal nehezítette a nyilvános áldozást” (Bárth 2016: 105).
Az említetteken kívül az eucharisztia a népköltészeti alkotásokban is megjelenik, s azok közül is leginkább az apokrif archaikus népi imádságokban, méghozzá többféle néven nevezve. Gyűjtőtársaimmal együtt bejártuk a Vajdaság nagy részét, s az imagyűjteményben Magyarkanizsáról, Becséről, Keviből, Bajmokról, Beodráról, Csókáról, Terjánból, Törökfaluból (Utrina), Adorjánból, Majdányról, Szabadkáról, Kupuszináról, Adáról, Zentáról, Magyarcsernyéről, Oromhegyesről, Szentmihályról, Tiszakálmánfalváról (Budiszava), Temerinből, Maradékról, Csantavérről, Hódegyházáról, Kúláról, Bezdánból, Csonoplyáról, Ürményházáról, Gombosról származó szent szövegekben fordul elő az oltáriszentségre való utalás. Ezek az imádságok másodlagos oralitásúak, azaz írásos hagyományból maradtak ránk. A ferences lelkiség foglalkozott leginkább Jézus Krisztus földi életével, s így a lelkiek mellett a testet megjelenítő test és vér motívum is bekerült az általuk alkotott és terjesztett imádságokba, amelyek eleinte templomban előadott misztériumjátékok részei voltak, de idővel változott irányukban a hivatalos egyház viszonya, kikerültek a templomból, majd a nyilvánosan, szabadtéren előadható drámák sorából is. Csak foszlányaik maradtak meg napjainkig az emlékezetben, azok is a kanonizált vallás több elemével vegyítve az archaikus, ám keresztény világképet. Az Európa-szerte kutatott népköltészeti műfaj a kontinens minden keresztény vidékének nyelvén előfordul, vagyis Jézusnak a bűnöktől való szabadulást, a túlvilági boldogság elnyerését biztosító, az ember megváltását, lelki üdvösségét hozó áldozata: testének és vérének, azaz életének feláldozása az imaszövegekben gyógyító és védelmező, vigasztaló, sőt gonoszűző jelentésben s többször fokozottan is jelen van:
…Két karomban angyal,
Két vállamon Krisztus teste,
Számban Krisztus teste és vére,
Őrizzenek engem az örök életre.
(Harmat Franciska, 61 éves. Adorján, gyűjtés ideje: 1992)
***
…Krisztus kenetje szánkon,
Krisztus teste szívünkön,
Krisztus teste és vére gyógyítja meg lelki sebeinket.
Aki ennél erősebb vagy hatalmasabb, az árthasson nekünk csak.
(Körmöcziné Gyémánt Viktória, 1902-ben született. Majdány, 1990-es évek)
***
…Krisztus keresztje szívemen,
Krisztus teste számon,
Krisztus Jézus teste és vére gyógyítsa meg lelki sebeimet!
Aki ennél erősebb vagy hatalmasabb,
Az ártson nekem.
(Ez rontás ellen.)
(Andrasityné Loboda Ágnes, Gombos, 2008)
***
…ne félj lelkem, ne röszkedj,
szívem, mert fejem fölött áldozik az Úr
Jézus Krisztus szent testével, szent vérével,
szent aranyos keresztjivel…
(Szobonya-Béres Mária, 1913-ban született. Gombos, 1971)
Az oltáriszentség felvételéhez a lelki tisztaságot írja elő az egyházi kánon. A megtisztulás folyamatában pedig a bűnöktől való szabadulás, azaz a gyónás szükségeltetik. A megőrzött archaikus népi imádságok, mint fohászok a kegyelemért, nem hagyják ki ezt a mozzanatot. Pontosan elmondják, mitévőnek kell lennie a hívőnek, ha úgy érzi, közeleg az Istennel való számvetés ideje:
…Ó, én elmúlt óráim,
Rövid számos napjaim,
Ha még egyszer gyónt ember lehetnék!
Urat akarnák hozzám venni.
Jőjj el hozzám, Jézus Krisztusnak Szent Teste és Vére,
Lakozzál énbennem, mint Jézus Krisztus Názáretben!
(Rencsényiné Albert Teréz, 85 éves. Szabadka, 1991)
Az Úr megszólítása, magának az Úrnak a magunkhoz vétele, azaz a szent test és vér bennünk tovább élése a kegyelmi állapot, de ez csak bűnbánat, gyónás által lehetséges. Az imamondó önmagát oktató – de egyúttal másokhoz is szóló didaktikai szándékkal vet számot elmúlt életéről, amelyben bizonyára a bűnöket elkövette, s ezért hívja magához az Urat.
Ehun jön a Jézus,
Lelkünk mëgváltó Jézus.
Beteg a test bűnnek miatt.
Ha én mëggyónhatnék,
Gyónt ember lehetnék,
Mária-kapu nyittaték…
(Ladóckiné Kiss Amália, 79 éves. Kanizsa, 1994)
A gyónt ember kifejezésben a befejezett történésű melléknévi igenévi jelző használata nyelvi régiségnek tekinthető, s a meggyónhatnék feltételes módú cselekvés bekövetkezte utáni állapotra utal. De ennek még archaikusabb alakja is megjelenik az imádságokban:
…Ha én gyovont embör löhetnék,
Jézus asztaláhon járhatnék.
Járok, Uram, teremtőm, szent asztalodhon,
Szent véröd fölvételire…
(Bisztrickiné Berák Annus, 77 éves. Terján, 1991)
***
Ehon gyün a Jézus,
Lelkem váltó Jézus,
Lelkem szállásadó Jézus,
Beteg a test a bűn miatt,
Elmúlt órám, jeles napom,
Ha én gyovont ember lehetnék,
Mária kapuja megnyína…,
(Sörösné Tóth Ilona, 58 éves. Budiszava, 1995)
***
…Krisztus körösztje őrizzën mëg,
Szent malasztja mëgtartson,
Szűsz szent mártér Borbála, segéjj mëg,
Hogy hirtelen haláltú ki në hagyj múni,
Hogy az oltáriszencségët magunkhoz vëhessük.
Jön a Jézus,
Szívem látó Jézus,
Beteg a test bűne miatt,
Gyovant ember lehetnék,
Mária-kapun mehetnék…
(Kovácsné Csernus Anna, 69 éves. Bajmok, 1995)
***
…Nyitogass kapukat,
Mosogass utakat!
Mit hoznak? Kenetet,
Oltáriszentséget…
(Tóth Mária, 70 éves. Szentmihály, 1992)
Ezekben gyovont alakban szerepel a melléknévi igenév. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint az ilyen igenév használata megőrzött nyelvjárási archaizmus, s a gyónik török eredetű, 15. századi kódexekben olvasható szavunk. Ugyanis A magyar nyelvjárások atlaszában több helyen is előfordul gyovon, gyovonik stb. alakban. Erdélyi Zsuzsanna több gyűjtésében is ugyanez a kifejezés szerepel. A gyovant alak is ugyancsak ide sorolható, csakhogy benne már a szövegértés hiányából adódó hangzóváltozás is megmutatkozik.
A terjáni imádságban az eucharisztiára utaló jegyek egész füzére jelenik meg. A gyónás, amely nélkül nem vehető fel az oltáriszentség, s épp azért tiltották a papok az archaikus népi imádságok használatát, mert azok befejező szakasza az imamondásért gyónás nélkül is bűnbocsánatot ígér. De a vizsgált imádságainkba már beleszőtték a gyónást, tehát alkalmazkodtak az egyházi előíráshoz.
A szent véröd fölvételire megnevezésben a már tárgyalt áldozás, vagyis Jézus teste és vére jelentés jelenik meg, amint azt a bajmoki és a szentmihályi imádság meg is nevezi: hogy az oltáriszentséget magunkhoz vehessük imasorban, méghozzá a ma legtöbbször használt alakban, oltáriszentség néven.
A Kónya Sándor által gyűjtött terjáni imában a Jézus asztala vagy a szent asztal kifejezés is eucharisztiamotívum. Az oltár szinonimái ezek a szavak. Az oltáré, amelyen az átváltozás megtörténik, s a kenyér és bor színében a pap magához veszi Krisztus testét és vérét, majd pedig a hívők is ugyanezt cselekszik. Az oltár megnevezése másik imádságainkban is előfordul:
Ki háza, háza,
Szent Benedek háza,
Ostya az ajtaja,
Tömjén az ablakja,
Négyszögletes szent oltár,
Azon van a szent kereszt…
(Katona Szabina, 71 éves. Kevi, 1996)
***
Én kimék én házam elébe,
Föltekintëk a magas menyegbe,
Ott látok szent oltárt,
Szent oltárba szent papot,
Szent misét monygya…
(Végeli Leponc Éva, 90 éves. Becse, 1995)
***
…Házamba van szent oltár,
Szent oltáron szent abrosz,
Az alatt van három őrző angyalom,
(Deák Anna, 70 éves. Magyarcsernye, 1991)
A Keviből származó imádság bevezető része teljesen apotropeikus jellegű, gonoszűző formula a Szent Benedek háza emlegetése is, az ostya is, a tömjén is: „Alapja az egykor, jelek szerint, közismert s népszerű késő középkori gyógyító formula a »Contra corsagh«. E szöveg ún. »félrevezető« exapatetikus, azaz a ráolvasó közli a megszemélyesített kórsággal, hogy a testben semmi dolga nincs, lévén az »Szent Benedek háza«…” Erdélyi a Döbrentei Gábor által szerkesztett, 1840-ben kiadott Régi magyar nyelvemlékek gyűjteményben található s 1531–1542 között keletkezhetett szövegre utal (Erdélyi 1999: 209–210). Ez az archaikus, szómágián alapuló ráolvasás tovább élt a kései kereszténységben, a bencés szerzetesek tevékenysége révén is, s tartalmaz egyaránt régi és újabb bajelhárító „eszközöket”.
A becsei imádság bevezetője az archaikus imádságokra jellemző látomáslíra kezdeti sorait említi.
A magyarcsernyei szövegben a szent abrosz az oltárterítő, s a kifejezésben benne foglaltatik az a vélekedés, hogy ami az oltáron van, az mind része a szentmisének, az oltáriszentség bemutatásának és a szentáldozásnak, s ezáltal szentté válik. Teljesen apokrif gondolat, akárcsak az oltár alatti angyalok, akik az igencsak elterjedt esti imádságban szerepelnek lélekőrzőkként. Csak egy példa:
Én lëfekszëk én ágyamba,
Mint Úrjézus koporsóba.
Három angyal őriz engëm,
Ëggyik őriz,
Másik vigyáz,
Harmadik testëmet, lelkëmet őrzi. Ammën.
(Horváthné Szittyai Anna, 63 éves. Doroszló, 1993)
Az imádságokban emlegetett Mária-kapu nem tartozik az eucharisztikus motívumok közé, de jelenléte is a bűnöktől való szabadulást ígéri, azaz aki hozzá fohászkodik, „gyónás és áldozás nélkül meg nem hal”. Ugyanis Szűz Máriát a bűnösök oltalmazójaként és segítőjeként tiszteli a keresztény egyház: Mennyország ajtaja…, bűnösök oltalmazója… – hangzik a Lorettói litániában is májusban és októberben. Épp ezért várja közvetlenül a gyónás és az eucharisztia magához vétele után a hívő ember a Mária-kapu megnyílását, vagyis Szűz Mária hathatós közbenjárását az ő üdvözüléséért. Ezek a motívumok vannak jelen a Mária álma típusú imádságban is:
…Ami Urunk Jézus így felel, mondván:
Kedves, szerelmes anyám,
igazán való álmot álmodtál,
mert ha valaki erről az álomról gondolkozik,
vagy házánál tartja,
megszabadul minden gonosztól,
és valamire téged vagy engem kér,
mindenbe meghallgattatik,
hirtelen halállal meg nem hal,
és semmi fogyatkozás házánál nem lészen,
gyónás és áldozás nélkül meg nem hal,
és te, szerelmes anyám, méltó leszel
lelkét halála óráján mennyországba vinni…
(Bosnyákné Kemény Rozália, 46 éves. Csonoplya, 1997)
Ugyancsak a halálra készülő és a mennyei boldogságot váró hívő hívja segítségül Szent Borbálát is, aki a 14 Segítő Szent egyike, s „a róla szóló 15. századi francia munkák közül az egyikben neki tulajdonított 13 csoda egy része arra a hitre épült, hogy tisztelői nem halnak meg gyónás és a betegek kenete felvétele nélkül”. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Borbála)
A gyónás által megtisztult hívő, ahogy már említettem is, az oltáriszentséget, azaz Krisztus testét és vérét veszi magához. Ezt a szentostya, illetve a kenyér és a bor alakjában kapja. De a fizikai valóságon felül mi is az, ki is az a szentostya? Ha imádságainkban az ostya szó nem magában áll, akkor jelzője az eleven:
…Ó, eleven ostya,
Neked adom lelkem,
Töled várom üdvösségem.
(Kovács Teréz, 80 éves. Bajmok, 1992)
***
Piros hajnal hasadán,
Mária benne nyugodán,
Úr tüle születött,
Világ tülle támadott,
Eleven ostya,
Tënéked adom lelkëmet,
Tülled várom örök üdvösségëmet.
(Tóthné Balázs Piros, 59 éves. Csóka, 1979)
Másutt meg is nevezik az eleven ostya személyét, kilétét Úristen, esetleg Jézus nevével:
Eleven színű ostya, Úristen,
Neköd adom lelkömet,
Fekete fődé a testömet,
Tetüled várom örök üdvösségömet. Ammen.
(Barát Valéria, 60 éves. Kanizsa, 1996)
***
…Eleven ostya, Úristen,
Nëkëd adom lelkem,
Fekete földnek testem,
Tölled várom lelkemnek üdvösségét. Ammen.
(Lénárdné Varnyú Verona, 72 éves. Becse, 1992)
***
…Eleven ostya, Uristen,
Neked adom lelkemet,
Tőled várom üdvösségemet.
Amoda látom egy szép rózsán póstya ostyát,
Kibe Szent Péter és Szent Pál az új miséjig mongya.
(Rác Erzsébet, 65 éves. Beodra, 1992)
***
…Ó, fiam, fényes Jézusom,
Eleven ostya Úr Isten,
Neked adom lelkemet,
Fekete földnek testemet,
Tőled várom lelkemet most és mindörökké.
(Sarnyai Teréz, 64 éves. Törökfalu – Utrine, 1992)
***
Ó, hajnal, hajnal,
Szép, piros hajnal,
Kibe Mária nyugszik,
Úr tüle születik.
Eleven ostya, Jézus, Mária,
Néköd ajánlom testöm, lelköm, életöm, halálom,
Az én szép imádságom. Ammën.
(Bisztrickiné Berák Annus, 77 éves. Terján, 1981)
Az eucharisztia magunkhoz vételét feltételező gyónás fontos mivolta mellett az áldozás említése jóval ritkább, az Urat akarnék magamhoz venni vagy a Számban Krisztus teste és vére motívumok azonban már ezt hangsúlyozták. Az imádságok inkább Jézus áldozását, azaz az áldozathozatalra vonatkozó oltáriszentség megteremtését említik, amelynek apotropeikus erőt tulajdonítanak:
Fehér rózsa, Mária,
Én szívem, në rettegj,
Én lelkëm, në remëgj,
Mert Krisztus Urunk áldozik fejünk fölött,
Szent vérével,
Szent arany keresztjével. Ámën.
(Csapó Judit, 8 éves. Bezdán, 1995)
***
…ne félj, lelkem, ne röszkedj, szívem,
mert fejem fölött áldozik az Úr Jézus Krisztus
szent testével, szent vérével,
szent aranyos keresztjivel.
(Szobonya Béres Mária, 1913-ban született. Gombos, 1971. In: Penavin 1977: 32: 13.)
Amikor ez a cselekménysor megtörténik, a hívő ember számára élete, teste és lelke a szent kenet oltalmába kerül, azaz a gonosztól oltalmazott léte élve és halva is biztosított. Ezért is hangsúlyozza az imádság a szent kenet állapotát.
…Krisztus kenetje szánkon,
Krisztus teste szívünkön,
Krisztus teste és vére gyógyítja meg lelki sebeinket,
Aki ennél erősebb vagy hatalmasabb, az árthasson nekünk csak. Amen.
(Körmöcziné Gyémánt Viktória, aki 1902-ben született. Majdány, 1990-es évek)
***
…Számba szent kenet,
Két vállamon két őrző anygyal,
Akik engem őriznek ezeken a sötét éccakákon. Ammën.
(Bálityné Rapcsák Verona, 66 éves. Kupuszina, 1980)
***
…Számba szent kenet,
Fejem fölött szent kereszt.
Őriz angyal éjfélig,
Szép Szűz Mária virradtig,
Názáratbéli Jézus mindéltig,
Halálunk óráján Ámen.
(Sípos Verona, 79 éves. Ada, 1992)
***
…Számból szent kenet,
fejem fölé szentköröszt.
Őrizz, angyal, éfélig
Mária virattig…
(Deák Anna, 70 éves. Magyarcsernye, 1991)
***
…Számba szent kenet,
Fejem fölött szent köröszt,
Őrizz, anygyal, éfélig,
Szép Szüz Mária virrattig,
Krisztus Jézus halálom órájáig.
(Ladóckiné Csengő Mária, 89 éves. Oromhegyes, 1994)
***
…Amott jön a Márkos,
Hoz nekünk kenetet,
Papi méltóságot,
Benedek, Benedek, Szent Benedek háza…
(Mészárosné Kapusi Julianna, 67 éves. Csóka, 1991)
***
Én lefekszem én ágyamban,
Mint Úr Jézus koporsómban.
Számban szent kenet,
Fejem felett szent kereszt,
Őrizz, angyalom, éjfélig,
Szűz Mária hajnalig,
Jézus Krisztus mindétig.
Ha még egyszer gyont ember lehetnék,
Márk kapuján mehetnék…
(Katona Borbála, 41 éves. Kevi, 1996)
***
…Nyitogass kapukat
Mosogass utakat
Mit hoznak kenetet,
Oltáriszentséget.
Aki eztet mondja háromszor,
Annak nem adok sem poklot, sem porgatériumot,
Igenyest viszem az atya házába.
(Tóth Mária, 70 éves. Szentmihály, 1992)
Ennek a szent valóságnak a megfejtését sokan próbálták, miként a kenet szófajának értelmezését is. Az imádság azonban sem egy fizikai cselekvésre, sem egy fizikailag érinthető dologra nem vonatkozhat, pusztán az eucharisztiának mint szentségnek a gyónt ember lelkében beteljesülő egyesülésre a Megváltóval.
IRODALOM
BÁRTH Dániel: 2016. A zombori ördögűző. Egy 18. századi ferences mentalitása. Balassi Kiadó, Budapest.
BENKŐ Loránd főszerk. 1984. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest.
DÖBRENTEI Gábor szerk. 1840. Régi magyar nyelvemlékek. II. Vegyes tárgyú régi magyar iratok 1342–1599. Magyar Tudós Társaság, Buda (1531–1542. 47. oldal).
ERDÉLYI Zsuzsanna 1999. Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft., Pozsony.
ERDÉLYI Zsuzsanna 2015. Múltunk íratlan lírája. Az archaikus népi imádságműfaj háttérvilága. Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft., Pozsony.
IANCU, Laura 2019. A „szentség” a népi vallásosságban. In Barna, Gábor (szerk.) Eucharisztia és úrvacsora a magyarországi vallási kultúrában 1. Szeged, Magyarország, MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, pp. 66−79.
PENAVIN Olga 1977. Halotti búcsúztatók, imák, koldusénekek, gyógyító ráolvasások. Hungarológiai Közlemények, IX. évf. 32. 13. p. (Kovács Ilona gyűjtése 1971-ben).
SILLING István 2002. A kenyér tisztelete. In Vallási néphagyomány. Írások a vajdasági népi vallásosság köréből. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 147–150.
SILLING István 2003. Vajdasági népi imádságok és nyelvezetük. Forum Könyvkiadó, Újvidék.
SZENT Biblia azaz: Istennek ó és új testamentomában foglaltatott egész Szent Írás. Bibliatársulat, Budapest [é. n.].