(1941–1944)
A szabadkai tanítóképzés múltjának bemutatásakor a legnagyobb gondunkat a források csekély száma jelentette. A háborús évek visszaidézésére is csak két forrásra támaszkodhattunk. Az egyik Apró Erzsébet Adalék a Miasszonyunkról nevezett kalocsai iskolanővérek szabadkai iskoláinak történetéhez című dolgozata, a másik a tanév végén megjelenő Értesítők, amelyek közül csak az 1942/43-as kiadványt tudtuk beszerezni.
A zárdaépület múltja
A dualizmus alatt (1867–1918) Szabadka egyetlen katolikus jellegű tanintézete a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék zárdaiskolája volt. Az intézet alapítása a Szabadkai Első Nőegylet érdeme. Az egylet a városi árvák gondozását az iskolanővérekre szerette volna bízni, és ebből a célból 1869-ben zárda alapítását határozta el. Az építkezésre szánt adományokat a Római kath. nőiskola-alapítványa néven létesített számlára gyűjtötték össze. Hayland Lajos kalocsai érsek a kezdeményezést még húszezer forinttal toldotta meg. Az alapból a város akkori főutcáján (akkor ez a Széchenyi István utca volt, ma ezt a teret egészében a Tejpiac foglalja el) házat vásároltak, és azt teljes tulajdonjoggal elajándékozták az iskolanénék vezetése alatt álló szabadkai római katolikus nőtanodának, valamint a vele összekapcsolt árvaintézetnek. A Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek, a hatalmon lévő liberális városi hatóságok ellenállásának dacára, külön miniszteri rendeletnek köszönhetően 1874-ben letelepedtek a városban, és megnyitották hatosztályos elemi és felső leánytanodájukat, amelybe valláskülönbség nélkül bárki beiratkozhatott. Az ünnepélyes megnyitót szeptember 20-án tartották.
A leánytanoda 1875-ben nyitotta meg kapuit, négy osztállyal és 90 tanulóval. A következő tanévben megnyílt az ötödik osztály is, de a helyszűke miatt számukra már csak az apácák szobáiban volt lehetőség a tanulásra, ezért 1875 októberében az intézet tovább bővült. Az igazgatóság az iskola céljaira megvásárolta a zárda mellett lévő lakóházat. A következő lépésben 1896 és 1898 között a már meglévő telken a zárdai leánynevelő intézet egy új emeletes épülettel lett gazdagabb.
A két világháború között a bácskai Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának vezetésével az épületben elemi és polgári iskola működött. A magyar tagozatokat az 1934/1935-ös iskolaév után bezárták. Ezt követően 1941-ig itt csak szerbhorvát nyelven folyt a tanítás.
A tanítóképző a második világháború alatt
A második világháború alatt Szabadka ismét magyar fennhatóság alá került. A zárda épülete a magyar nyelvű katolikus tanítás és nevelés központjává vált. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1941. december 23-án kelt rendelete révén az elemi és polgári iskola líceum-tanítónőképzővel bővült. A líceum gyakorlatilag középiskola volt, amely a tanítóképző elvégzésére is előkészített. Gyakorlati életre nevelt, olyan ismeretek birtokába igyekezett juttatni növendékeit, amelyeket közvetlenül az életben is hasznosíthattak. Egyetlen irányban sem szakosította a tanulmány anyagát, nyitva hagyta több irányban is a pályaválasztás lehetőségét. A líceumba a polgári iskola elvégzése után kerültek a tanulók. Az iskola neve Miasszonyunk Iskolanővéreinek rk. kalocsai Tanítóképzője Szabadkán – 1941 lett. A líceum-tanítónőképző szervezésével és vezetésével az egyházi főhatóság Bali Mária Ildefonsa nővért bízta meg, aki helyettes igazgatói minőségben folytatta munkáját.
Az intézetben az 1941/1942-es tanévben összesen 530 leány tanult: a líceum-tanítónőképzőben 66, a polgári leányiskolában 267, az elemi népiskolában 197 tanuló. A líceumban 7, a polgári iskolában 11, a népiskolában pedig 7 tanár oktatott, természetesen voltak olyan pedagógusok is, akik mindhárom intézménytípusban tanítottak.
Az épületet 1942 tavaszán a következőképpen írták le: Az épület egyébként jó karban van. Rendesen javítják, tatarozzák, a tantermek mindegyike jól fűtő cserépkályhával van ellátva. Tornaterem eddig nem volt. Az egyik melléképületet éppen most alakítják át tornateremmé. A testnevelés céljainak megfelelően több ablakkal és parkett padlózattal láttatja el az intézet igazgatója. A terem hossza 18 m, szélessége 6 méter. Mellette a terembe nyíló öltöző és tornaszertár is készül. […] A nyár folyamán nagyobb arányú építkezés van tervbe véve. Az intézet épületének utcai frontját építik tovább. Az új épületszárny az internátus bővítésére szolgál. Arra kell törekedni, hogy az iskola külön rajzteremmel, s a természettudományi tárgyak tanítására alkalmas előadóteremmel és háztartástani konyhával is rendelkezzék. Az iskola bútorai régi módúak, a nyár folyamán javították őket, átfestésükre majd a jövőben kerül sor. […] Szertárul és könyvtárhelyiségül ideiglenesen az intézet nagyméretű fogadószobája szolgál. A körülményekhez képest igen jól felszerelték. Különösen gazdag az ásványgyűjtemény. […] A tanári testület tagjai: 1 igazgató, 4 rendes tanár, 1 hitoktató, 1 helyettes tanár, 1 óraadó tanár, 1 kézimunkamesternő, 1 ideiglenes tanár, 1 énektanítónő.
Az 1942/43-as iskolaévben a líceum-tanítónőképző első és második évfolyamának párhuzamos osztályai az újvidéki másodfokú tanügyigazgatási kirendeltség vezetőjének hozzájárulásával a Magyar. Királyi Állami Óvónőképző Intézetben (Damjanich utca 53. sz.) nyertek elhelyezést, ahol négy osztálytermet, egy tanári szobát és egy szertárhelyiséget bocsátottak rendelkezésükre. Az intézet vezetősége a Széchenyi tér 22.-ben lévő iskolaépületet és az udvart a kor igényeinek megfelelő állapotba hozta, és igyekezett megteremteni a feltételeket, amelyekkel megkezdhetik egy modern épület építését és a tanulóotthon bővítését. A minisztérium és a város anyagi támogatásával remélték, hogy az építkezést 1943 májusában elkezdhetik. Az eredeti őszi építkezési tervet anyagbeszerzési nehézségek gátolták meg, így a tanítást a következő iskolaévben még nem tervezhették az új épületben.
A tanári kar névsora és a tantárgyak felosztása csak az 1942/43-as tanévből maradt ránk: Bolváry Mária Gemma magyar–történelem–német szakos tanár Kalocsáról, Szentgyörgyváry Mária Palládia rajz–kézimunka szakos tanár a Képzőművészeti Főiskoláról, Illin Mária Archangela horvát–történelem szakos tanár Hőgyészről, Szittner Képes Éva testnevelő tanár Kalocsáról került az intézethez. Óraadó tanárok: Pogány János piarista tanár (mennyiségtan), Bálint Ferenc (ének-zene). A test és egészségtan tanára I. félévben dr. Vágó Ilona orvos, januártól kezdődőleg Braun Mária Pacifika gazdasági iskolai szaktanító.
Az 1943/44-es tanévben a líceum három párhuzamos osztályának hat tanteremre volt szüksége. A két harmadik osztály a Széchenyi téri szerzetesházban volt elhelyezve, így a vele egy épületben lévő népiskolában történő óralátogatások zavartalanul folyhattak. A két első és a két második osztály pedig a Damjanich utcai épületben kapott helyet.
Az 1943/44-es tanévben a líceum osztályainak szaporodása szükségessé tette a tanulóotthon bővítését. A nyár folyamán a főhomlokzaton második emelet, illetve manzárdrész épült, két nagyobb és tíz kisebb hálószobával, mellette mosdó-zuhanyzó és fürdőhelyiségekkel. Az intézet tervbe vette a Széchenyi téri szerzetesház továbbépítését, hogy a fokozatosan kiépülő líceumi osztályok, szertárak megfelelő elhelyezést nyerjenek. A háborús viszonyok és az anyagkiutalás nehézségei azonban hátráltatták az építkezés megindulását. Az 1943/44-es iskolaév folyamán újult meg a természetrajz–fizika szertár és még két internátusi lakószoba, valamint az újonnan épült internátusi rész hálótermeinek felszerelése.
Az intézetnek a Magyar Királyi Állami Óvónőképző Intézetben használt iskolatermeit 1944. március 20-án foglalta le a német katonaság. Az osztályokat a Széchenyi téri épületbe költöztették át. A tornatermet és az egyik hálótermet alakították át osztálytermekké. Az oktatás délelőtt és délután folyt. A német katonaság 1944. április 1-jén lefoglalta az intézet Széchenyi téri épületét és további három tantermét. Ezzel lehetetlené vált a további oktatás, és még aznap kimondták az iskolaév befejezését.
A háború tovább súlyosbította a helyzetet. A város július 13-án raktár céljaira lefoglalta a tornatermet és mellette még három helyiséget. Az intézet két szobájában augusztus 29-étől bombakárosultakat szállásoltak el. Július és augusztus folyamán egy 3 × 18 méteres körboltozatos óvóhelyet építettek az intézet udvarán, 250 személy részére.
A líceum első évfolyamára az 1944/45-ös iskolaévre 120 növendék jelentkezett, de csak 55 fő nyert előjegyzést, mert egy osztályt tudtak megnyitni.
Az iskolában 1944 szeptemberében a tanév nehézségekkel indult, de sem a tanári létszám, sem az iskolaépület tekintetében nem volt akadálya a tanításnak. A Szabadkát augusztus 28-a óta többször ért légitámadás miatt az internátusi növendékeket egyelőre nem hívták be. A tanítás zavartalanabb menete miatt a növendékeket úgy csoportosították, hogy az egyik párhuzamos osztályba a helybelieket, a másikba a vidékieket osztották be. A helybeli növendékek oktatása a délutáni órákban történt. A kalocsai tanítónőképző szabadkai iskolája az iskolanővérek zárdájában a második világháború befejezéséig működött, de a képesítő vizsgáig a növendékek már nem jutottak el.
Statisztikai adatok az 1942/43-as évre
A számunkra egyetlen elérhető háborús Értesítőt az első világégés előtt kiadott beszámolók példájára állították össze. A 36 oldalas beszámoló sok értékes adattal szolgál az érdeklődőknek.
A háború közepén 149 növendéke volt a líceumnak. A magyar nyelvű tanítóképzés mellett igyekeztek támogatni a nemzetiségek nyelvén való oktatást is. Állami támogatást kaptak azok a diákok, akik valamely nemzetiség nyelvén (német, illetve horvát-bunyevác nyelven) tanításra jogosító kiegészítő képesítést is igyekeztek megszerezni, és a népiskolai tanítói oklevél megszerzése után tanítói alkalmazást vállalnak, legalább annyi éven át teljesítenek tanítói szolgálatot, ahány éven át az államsegélyt élvezték. A segély 200 és 800 pengő között mozgott. A líceum első osztályában a növendékek 50 százaléka, a második osztályban pedig 40 százaléka tanulta a kisebbségi nyelveket. Németet heti 4 órában oktattak. A másik kisebbségi nyelvvel, a horvát-bunyeváccal gondok merültek fel, mivel nem volt alkalmas tankönyv. A tanterv egyelőre a szlovén nyelv oktatásának mintájára folyt.
A tanulók másik támogatási forrása a vármegyei alispáni hivatal volt. Az intézet pedig a rászorulóknak internátusi kedvezményt adott. A tanév végén a legjobb diákokat könyvjutalomban részesítették. Teljes tandíjat 141-en, fél tandíjat 3-an fizettek, tandíjmentes 5 diák volt.
A háború ellenére a tanárok igyekeztek megtartani a nyugalmat, és úgy működtetni az intézményt, hogy a leányokat elszigeteljék a körülöttük dúló borzalmaktól. Rendszeresen megtartották a tantestületi gyűléseket. Nem maradtak el a szülői értekezletek, megalakították az önképzőkört, újraszervezték a könyvtárakat és a sportkört.
Jól felszerelt szertárak hiányában filmek pótolták a szemléltetőeszközöket. Egy tanév alatt 34 természetrajzi és 36 földrajzi témákkal foglalkozó oktatófilmet vetítettek le.
A kirándulások sem maradtak el. A növendékek kisebb csoportja Székelyföldön járt, majd körbeutazták a Dunántúlt, megfordultak Pécsett, Tihanyban, Veszprémben és Székesfehérváron. A régi szép időkben szokásos budapesti és szegedi utazások sem maradtak el. Az elmaradhatatlan palicsi kirándulások mellett a városban jártak óvodalátogatáson, megnézték a vágóhidat, és megismerkedtek egy szűcsmesterrel is.
A 149 növendék közül 136 vallotta magát római katolikusnak, 10 reformátusnak és 3 evangélikusnak. A zsidó leányokat, akik korábban az intézet rendszeres tanulói voltak, az antiszemita törvények meghozatalával az oktatástól eltiltották.
Anyanyelv szerint 128 magyar, 3 német, 1 szlovák, 1 horvát, 14 bunyevác, 1 szlovén és 1 vend leány járt az intézetbe. Az első világháború előtt a tanítónőképzőben minden évben volt szerb anyanyelvű diáklány, most egyet sem találunk az összeírásban.
A szülők foglalkozás szerint: kis- és középbirtokos 28, napszámos 4, cseléd 1, kisiparos 30, iparossegéd 3, nagykereskedő 3, kiskereskedő 13, kereskedősegéd 5, tisztviselő 34, pap, tanár, tanító 11 és értelmiségi 1. Az első világháború előtti összeírásokhoz képest a listán megjelentek a kis- és középbirtokosok, valamint négy napszámos. A kisiparosok száma ismét jelentős helyet foglalt el a foglalkozások rangsorában. A tisztviselők és tanügyi munkások megtartották magas részarányukat. Az értelmiségi szülők közül továbbra is csak egy volt a sorban. Egyértelműen a kispolgárság képezi továbbra is tanügyi munkások bázisát.
A lakhely tekintetében is nagy változás történt, de ezt a háború következményének könyvelhetjük el. A szülők nem szívesen engedték el leányaikat távol a szülői háztól. Ez azután magával hozta, hogy a 149 tanulóból 73-an voltak szabadkai illetőségűek, 52-en Bács-Bodrog vármegye más helységeiből jöttek, és csak 24-en származtak az ország távolabbi részeiből.
A zárda épülete a piacon ma általános iskolaként működik, Jovan Jovanović Zmaj nevét viselve. Negyven éve én is tanítottam itt egy tanévet, akkori diákjaim közül sokan már nagymamák és nagytaták lettek. Én nem.