Magánycseppek

Magánycseppek

II. évfolyam, 3. szám (2019.03.16.)

gyerekszobám ajtaján túl
markomban üveggolyók
(mikor játszunk már?)
a padló réseiben könnypatak csordogál
benne állok csupasz lábbal
jéggé fagyott perceimben
arcomat megcsípte a hideg
fázom és reszketek
(mikor játszunk már?)
görcsbe gyulladt karomban
játékok várakoznak rám
és rád
szipogva lépdelek tovább
idebenn
(mikor játszunk már?)
halkulnak a szavak
csendben tűröm ahogy
végtagjaimba mar a kényszerűség
még mindig várom
talán megszólítasz
(játszunk?)
lassan az égboltra feszül az éjszaka
már nem hallom a hangokat
üveggolyók csörgése terül szét a légben
megbénult kezemben nem maradt már
csak levegő
(vajon holnap játszhatunk?)

bár múlnál már
kattog a cáger
a szívemben
tengeribeteggé tesznek a percek
maszatos ablakomon
megjelenik az arcod
aztán semmi
fehér árnyékok
a vörös éjszakában
***

mintha a szemedbe néznék
foszforeszkál minden gondolat
megfulladok
inkább nyugovóra térek
talán megőrültem
mesehős vagyok a valóság viharában
szenvedek mint egy falat
napsütés a vízben
füstölgő testbe zárva
nyiss már ablakot
***
bár itt lennél
küzdelmeim legvégén
az öledbe kuporodnék
füledbe suttognám
félek nélküled
szorít a mellkasom
lüktetnek a szavak
melyeket hozzám vágtál
kíméletlenül
***
(idő)
bár múlnál már hangtalan
a távolba réved tekintetem
csend van és nyugalom
méretes merengések
egy kosárnyi szenvedés
mégis boldog ez a pillanat

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék