Ady-várad.

 

Nagyváradi séta Ady városában

(Így hatott ránk Ady városa,

miközben „ballagtunk

éppen” a Maros felé…)

 

A „karácsonyi forradalom” ténye

még mindnyájunkban hevesen

munkált – Sanyi (Szúnyogh) és Laci (Göncz)

elragadtatással beszéltek a

a „dicső eseményekről”,

a Püspök hősies kiállásáról,

Alberttel (Halász) inkább a kávéházi

dolgok iránt érdeklődtünk, újságírók

lévén – a nagy előd kávéházi életéről,

ahol a nagyváradi cikkeit írta,

mielőtt Léda grabancon ragadta,

s mint tudjuk, meg sem állt

vele – Párizsig. Verestótinak volt

ugyan egy-két blőd vicce az együttélés

kapcsán (rományok és hasonlók

felemlegetése), amit mi

nagy bólogatás közepette

nyugtáztunk, mondván,

nálunk is ismeretes ez

a népcsoportfajta, hol római,

hol meg romini néven…

 

Szóval ballagtunk a Maros partján,

s alig-alig égtek, inkább csak

szunnyadoztak lelkünkben kis

rőzse-dalok”, kivéve Lacit, aki

bevallása szerint itt fogalmazta

meg fejben nemzedéki keserveit

rólunk, akik a folytatás lennénk,

egy „öreg tölgy” kései hatásai,

kiket soha nem várnak,

mégis „kisarjadzik”,

mutatják, főleg így tavasz

táján, a nagy igyekezet és

nedvgyűjtés (ősök véréből,

a történelem árváiból)

árán felmutatott karmait,

véres” rügyeiket.

 

Kurva Ady” – folytatta őszi témával

Sanyi – mihelyt a nyírfa

elkezdi hullatni sárguló

leveleit a sötét aszfaltra,

metafora föl vagy le –

Ady jut eszembe, a halottak

élén masírozó, Léda asszony

köldökének-emlőinek

nedűit „szűrve”.

 

Aztán a kávéházhoz érve,

Ady hatása igencsak csökkent,

a szegényes öltözetű, blúzos

felszolgálólányok Albert

igen magasra helyezett esztétikai

léce alatt landoltak.

S máris repültünk

a püspöki palota felé, ahol

egy másik Kárpátaljára szakadt,

örökké bársonyöltözetű

Berci (Benedek A.) várt,

újabb könyveivel és folyóiratuk

új számával, széles mosollyal,

az új találkozásunkat

kegyelmi állapotnak”

nevezve. – Ti, itt? –

sorjázta

sortűz-kérdéseit felénk:

Meddig maradtok? Hozzánk is

átjöttök egyszer? Ígérjük:

egyszer, majd egyszer, ha… 

 

 

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Ratković (Acsaji) Györgyi, 1986, Zenta

  Első művészi ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren, Skrabány Viktor festőművész óbecsei műtermében szerezte. 2005–2009 között az újvidéki...

Ratković (Acsaji) Györgyi, 1986, Zenta

  Első művészi ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren, Skrabány Viktor festőművész óbecsei műtermében szerezte. 2005–2009 között az újvidéki...