Cumisüveg a sínek mellett

Cumisüveg a sínek mellett

Szerző: Gubik Korina: Nocturne 2.

 

Embereket toloncolnak ki a vonatból. Kilenc rendőr figyeli feszülten a történéseket, ketten rögtön a vagonok mellől irányítják tovább a kalandorokat. Arra tessék menni, mondják hangosan, az irányt is mutatják, másképp meg sem értenék az utasok.

Az apa az állomáson várakozik. Ezzel a járattal utazik majd tovább, az egészet az első sorból követi végig. Ugyanolyan emberek, mint ő. Férfiak és nők, fiatalok és idősek. Takarókba bugyolált csecsemőkkel a kezükben ugranak le a vágány mellé, az aszfaltot bámulják. Mennek előre, nem tudják, merre, az Isten sem tudja, de talán még a rendőrök sem. Reménytelen tekintetek mögé burkolózva nyelvet tépő hangokat adnak ki magukból. Hallgass el, ordibál a biztos, el is hallgat, csak a hangvétel elég ahhoz, hogy síri csönd legyen. Félnek. Rettegnek. Arcukon kilátástalanság tükröződik, kételyek merülnek fel bennük, vajon nem lett volna-e jobb otthon maradni? Nem, ez meg sem fordulhat a fejükben, egyáltalán hogy jut ilyen eszembe, gondolja az apa, az életükért harcolnak, tudom. Fél éve beszéltem a sorstársaikkal, ők mondták, mi a helyzet. Mi is mentünk sokan tizenöt éve, válaszoltam nekik, az nem olyan, előttem vágták el a lányom torkát, miután megerőszakolták. Nehéz versenyre kelni ezekkel az élettapasztalatokkal. Legalább tízszer annyian szállnak le a vonatról, ahányan a rendőrök vannak. Csak egy újabb váratlan fordulat a kilátástalan jövőben, éppen ezért már nem is annyira váratlan. Mind eltűnnek, valószínűleg soha többé nem látja őket az apa.

  Takarítónők jönnek, gyors szökkenéssel a vagon ülései közt teremnek. Letisztíjjuk ezt a moslékot itt-e, osztan gyühetnek, dobják oda a többi várakozó elé. Moslék. Emberi izzadság, a székekhez tapadt bőrök melegsége, minden utasnál ugyanaz. Egy használt ablakmosó műanyag üvegéből vegyszert spriccelnek szét a vonaton. A szűk folyosóra, az ülőhelyek közé és fel a csomagtartóba. Lemossák a szutykot, friss levegőt engednek be, szépen lassan kitisztul minden, amennyire csak tud. Csak a történetek maradnak itt, ebben a ki tudja mekkora téglatestnyi térben, a ki tudja meddig jutó emberek szótlan tapasztalatai. Ehun-e, má’ kész is van, várjonak pár percet, osztan indulhatnak, förtelmes arccal távoznak a takarítók, piszkosabbak, mint a kitoloncoltak voltak, mégis ők takarítják el a náluk tisztábbak moslékát.

  Undorodó népség cipeli fel poggyászait a vonatra, ugyanoda ülnek, ahol a kalandorok társalogtak hosszú kilométereken keresztül. Büdös kémiai anyagok szagát érzik, egy szót sem szólnak, ez jobb, mint a fülledt levegő. Az apa is felszáll, meg sem nézi, hol foglal helyet, csak messze legyen a többiektől, ettől a csürhe, infantilis népségtől. Bánja, hogy köze van hozzájuk, hogy ők veszik el tőle az éltető oxigént, bárcsak máshova születtem volna. Elhelyezkedik, táskáját feldobja a tartóba, leveti a cipőjét, rá is hosszú út vár. Útlevél-ellenőrzés, minden rendben, az apa kibámul az ablakon, a rendőrök még várnak. Kiadták nekik az ukázt, látniuk kell az indulást, gondolja, hát akkor meg gyerünk már, és erősen belerúg az előtte lévő támlába. Cumisüveg pottyan le a földre, hangosan csattan, mindenki hátranéz. Az apa kezébe veszi, forgatja, valaki itt hagyta, a fenébe is, mi van, ha szükségük lesz rá? Az ajtók záródnak, a vonat lassan indul, az apa rohan kifelé, int a rendőröknek. Távolodik tőlük, hevesen mutogat, nem látják, mi van?! A rendőrök röhögnek, vicsorogva hahotáznak, mint a fakutyák, aztán hátat fordítanak, és eltűnnek, mint a kalandorok. A vonat már robog, az apa összegörnyed, hangtalanul tombol magában. Siet a helyére, lenyitja az ablakot, és egy utolsó pillantás után kidobja a kezéből a tárgyat. Hátha visszajönnek érte. A vonat szüntelenül viharzik tovább.

  A cumisüveg a sínek mellett pihen.

 

 

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...