Hibajelentés küldése

Hibajelentés küldése

Szerző: Raffai Ingrid

Raffai Ingrid munkáiról

Valami nem stimmel – viseli a címet Raffai Ingrid 2019-ben született fotósorozata. Raffai munkáinak kulcsfontosságú mozgatórugói a hibák, amelyek elmondása szerint a tér, a forma és az alacsony minőségű, pixeles fotók diszharmonikus ötvözetében jelennek meg. Nem mehetünk el azonban a mellett, hogy az a valami egy normatív berögződéshez viszonyítva mondható másnak vagy hibásnak. A hiba fogalommeghatározása állandóan fluktuál: történelmi, kulturális és szubjektív kontextusok egyaránt meghatározzák. A „hibássághoz” ugyanakkor csatolható egyfajta megmagyarázhatatlan és kényelmetlen érzés, amely felülírja a nyelvi meghatározást. Olykor csak kísértetként van jelen ez az érzet: a klasszicitás és hagyományok nyomása a vállunkon ül akkor is, amikor már egy új világban születnek, ezáltal új olvasatba kerülnek a kortárs alkotások.

  Raffai fotói tulajdonképpen ahhoz az eszméhez viszonyítva tekinthetők hibásnak, amely által a klasszikus fotográfia a 19. század derekán megszületett. A valóság rögzítésére való törekvés, a dokumentarista funkció végigkísérte és -kísértette a fotográfia és a művészi fotóhasználat történetét. Mégis azzal szembesülhetünk, hogy igen hamar meghaladták ezt az elképzelést a fotográfusok és a fotó médiumával élő alkotók, mégpedig a különböző fotómanipulációk lehetőségével. A manipulációk sokrétű mezején szinte az elsők között alkalmazták azt a technikát és egyben vizuális nyelvet, amely Raffai fotóit is mozgásba hozza: a többszörös expozíciót.

  Analóg fotózás esetén a kívánt eredmény úgy érhető el, hogy a fényképezőgép zárját kétszer vagy annál többször kinyitják ugyanazon a filmen, aminek következtében a különböző képek egymásra helyezve, rétegelten jelennek meg. A technikát tulajdonképpen balesetszerűen, a fényképezőgép nem rendeltetésszerű használatából fedezték fel, így a hibás képek váltak később meghatározó esztétikai nyelvvé. Az 1800-as évek végén még ezzel a technikával csempésztek egy kis varázst a realista jellegű portrékba, és rögzítettek úgy képeket, mintha a fotózott alany kétszer – a képzeletbeli ikertestvérével közösen – jelenne meg. Később az avantgárd mozgalmak előszeretettel nyitottak a médiumban rejlő gazdag és kiaknázatlan lehetőségekre, és játszottak a fotó szemantikailag összetett természetével. A szürrealisták – mint Maurice Tabard vagy Man Ray – kedvelt technikája lett, mivel igyekeztek a valóság és racionalitás elé helyezni a tudattalant, az álmok és sejtelmek világát. A technika keltette fátyolos, álomszerű esztétika és a különböző, egymásra helyezett szimbolikus elemek sajátos világot teremtenek a képzeletbeli és a valóság metszetén.

  A digitális fordulatot követően a digitális fényképezőgépekkel könnyebben elérhetővé vált, majd az okostelefonok, a különféle applikációk és szerkesztőprogramok robbanásszerű terjedésével mindenki számára kényelmesen megvalósítható lett a kívánt hatás. Raffai Ingrid munkái hiba nélkül megállják helyüket az újmédia korában, és magukon viselik a számítógépes kor logikáját, jegyeit. A digitalizációs folyamat egy olyan technokapitalista információs társadalmat teremtett, amelyben – Lev Manovich elmélete szerint – az adatbázis szimbolikus formaként működik. Ezáltal a világot és önmagunkat rendszerezni, megismerni tudjuk. Raffai fotói egyéni elemek gyűjteményeként is értelmezhetőek, ahol minden elem egyenértékű jelentőséggel bír. Az egyes elemek vagy rétegek párbeszédben vannak egymással, az azonban a művész döntése, hogy a három megjelenő réteg közül melyekre és mennyi hangsúly kerüljön.

Hibajelentés küldése
Szerző: Raffai Ingrid
Hibajelentés küldése
Szerző: Raffai Ingrid

  Az adatbázis és a narratíva Manovich szerint egymás természetes ellenfelei. A narratíva tulajdonképpen algoritmus, amivel az adatokat meghatározott módon olvasni lehet. A narratívaellenes logika viszont azt közvetíti, hogy a művek nem írnak le kifejezetten egy történetet, amelynek van kezdete és vége. Az újmédia objektumok olyan gyűjteményként működnek, ahol az elemek vagy rétegek száma tulajdonképpen a végtelenségig bővíthető. Ez a lehetőség mindennél jobban jellemző a halmozási vággyal fűtött fogyasztói társadalomra. Hasonlóképp fogyasztjuk a határtalan információtömeget is, ezért nehezen elégszünk meg a fotó klasszikus funkciójával, ami a pillanat rögzítése és a valóság homogén dokumentációja.

  Raffai elmondása szerint a közvetlen környezetében található dolgokat helyezi egy képzeletbeli közegbe az alkotás módszerével. Harris-effektet használ, amivel három kép közös kompozícióját teremti meg. Egy égbe meredő, szocializmusból maradt panel, egy galamb sziluettje és egy betonfelület trióján akad meg a szemem (1.): ez feltételesen lehetne mindannyiunk közege itt a keleti régióban. Raffai kifinomultan játszik a geometrikus kompozíciókkal: egy-egy Bauhaus könnyed formavilágával, egekbe magasodó lámpával, kerozincsíkokkal és a villanyvezetékek egyenesével (2., 3.). Sokszor a fotók túlzó digitális manipulálása paradox módon már-már tradicionális Ingres papírra vetett szénrajzokként tűnnek fel. Kétségtelenül felidézik bennem Gerhard Richter világát is (4.), és amit elmosott képeihez fűzött, miszerint azért homályosítja el a dolgokat, hogy minden egyformán fontos és egyformán jelentéktelen legyen.

Hibajelentés küldése
Szerző: Raffai Ingrid

  Mindennapjaink meghatározó alkotóelemei olyannyira ismerősek, hogy mégsem ismerjük meg igazán. Ez a képzeletbeli közeg paratér, egy elkülönült lehetséges világ, párhuzamosan az elbeszélt valósággal. Amennyire a paratér belőlünk, a tudatunkból fakadó világ, olyannyira rajtunk kívül álló, és olyannyira érezhetjük magunkat kívülállónak benne. S bár elvétve találunk személyes kötődésű elemeket – akár egy utcatábla –, mégis valami keserű otthontalanságot sugároznak a képek. Ez az elidegenedettség az objektivitás aspektusába helyezkedik, amivel a fotó médiumát a kezdetekben felvértezték.

  A Delany-féle paratér-értelmezés lirizált stílust és felfokozott retoricitást kapcsol a jelenséghez, ami a sci-fi/cyberpunk műfaj sajátosságaként született. A fotók egyszerre több érzékszervet is stimulálnak. A fotó emlékprotézisként funkcionál, ami felerősíti a szinesztetikus élményt. Érezhetem-e a kezem alatt, amit látok? Sokszor találkozunk Raffai fotóin (1., 5., 6., 7.) textúraként működésbe lépő rétegekkel, mint a víz fodrozódása, repedések a falon, csempe vagy beton. Ez azt érzékelteti, hogy a digitalizáció ellenére továbbra is fontos számunkra a fizikai világ, kifejezetten a taktilitás. A simaság a jelen kézjegye – mondja Byung-Chul Han. Az elmúlt években hozzászoktunk a minket körülvevő simító-szépítő filterekhez, a szőrtelenséghez, a tökéletes felbontású HD-képekhez és képernyőkhöz. Minden, amin nem akadnak meg érzékszerveink. Ezzel ellentétben Raffai fotói sokszor durvának tűnnek, érdesnek, és elutasítják a simaság műviségét. A túlzó esztétizálás természetellenességétől az avantgárd lázadó attitűdjével lép el a művész.

  Az új terek megszületése új meglátásba helyezte az időhöz való viszonyunkat is. Raffai képei nem a rögzítettséget és a pillanatiságot éltetik. Mintha nem hinne a jelenben/mostban, hanem a mindenkoriban. A narrativitás hiányával elvész a linearitás, így az idő lineáris elgondolása is. Helyébe pedig a „kizökkent idő” lép: régi-új valóságok, nosztalgia és a hagyományok kísértetei. A kortárs képzőművészeti fotóhasználatban továbbra is ott kísért a klasszikus fotó formanyelve, a művészet továbbra sem tud (amennyiben szükséges, lehetséges) megszabadulni a valóság problémájától és az esztétizálástól – ezt érezhetjük, amikor valami nem stimmel. De hát mikor stimmel minden?

Hibajelentés küldése
Szerző: Raffai Ingrid
Hibajelentés küldése
Szerző: Raffai Ingrid

Milinszki Boglárka 1999, Topolya

Középiskolai tanulmányait a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban végezte el 2018-ban, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatta, festőművészet szakon. 2019...

Milinszki Boglárka 1999, Topolya

Középiskolai tanulmányait a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban végezte el 2018-ban, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatta, festőművészet szakon. 2019...

Úri Szűcs Luca

Elfedni, megkötni, emlékezni

Milinszki Boglárka installációi egy topolyai tömegsírról   1944 novemberében egy központilag elrendelt tisztogatás során több mint kétszáz ember tűnt el...

Úri Szűcs Luca

Elfedni, megkötni, emlékezni

Milinszki Boglárka installációi egy topolyai tömegsírról   1944 novemberében egy központilag elrendelt tisztogatás során több mint kétszáz ember tűnt el...

Rác Gyöngyi 1996, Szabadka

Alap- és mesterfokú egyetemi tanulmányait az Újvidéki Művészeti Akadémia grafika szakán végezte Anica Radošević Babić osztályában....

Rác Gyöngyi 1996, Szabadka

Alap- és mesterfokú egyetemi tanulmányait az Újvidéki Művészeti Akadémia grafika szakán végezte Anica Radošević Babić osztályában....

Monyov Glória

Az emlékek áramlatában

Rác Gyöngyi grafikái   Az idő érzékelésének témája számos művészt foglalkoztatott az idők során. Ezen alkotók sorában áll Rác...

Monyov Glória

Az emlékek áramlatában

Rác Gyöngyi grafikái   Az idő érzékelésének témája számos művészt foglalkoztatott az idők során. Ezen alkotók sorában áll Rác...

Ágoston Lóránt 1970, Törökkanizsa

1995-től a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz–földrajz szakos hallgatója volt. 1997-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen végzett okleveles...

Ágoston Lóránt 1970, Törökkanizsa

1995-től a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz–földrajz szakos hallgatója volt. 1997-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen végzett okleveles...

Sándor Laura

Lehet-e végtelen a körvonal?

Ágoston Lóránt madárképeiről, az azonosságról és a küldetés fogalmáról   Hogyan rajzolja le a művész Thészeusz hajóját, hogy az...

Sándor Laura

Lehet-e végtelen a körvonal?

Ágoston Lóránt madárképeiről, az azonosságról és a küldetés fogalmáról   Hogyan rajzolja le a művész Thészeusz hajóját, hogy az...

Móricz Ildikó 1997, Topolya

Topolyán születtem, de korai emlékeim Pacsérhoz köthetők. Középiskolai tanulmányaimat Újvidéken folytattam a Bogdan Šuput Iparművészeti Iskolában, 2022...

Móricz Ildikó 1997, Topolya

Topolyán születtem, de korai emlékeim Pacsérhoz köthetők. Középiskolai tanulmányaimat Újvidéken folytattam a Bogdan Šuput Iparművészeti Iskolában, 2022...

Farkas Aliz

Nagyítóval kutató művészet

Móricz Ildikó művészkönyveiről A művészeti kutatómunka gyakran közelebb áll a gyerekvilág kutató-játékához, mint ahhoz, amit a köznyelvben...

Farkas Aliz

Nagyítóval kutató művészet

Móricz Ildikó művészkönyveiről A művészeti kutatómunka gyakran közelebb áll a gyerekvilág kutató-játékához, mint ahhoz, amit a köznyelvben...

Jano Blanca (Janó Blanka) 1998, Verbász

Középiskolai tanulmányait a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumban végezte el 2017-ben, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának festészet szakán tanult...

Jano Blanca (Janó Blanka) 1998, Verbász

Középiskolai tanulmányait a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumban végezte el 2017-ben, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának festészet szakán tanult...

Pálfi Anita

A színek és érzelmek árnyékában megbúvó egyéniség

Jano Blanca festészetéről   Az ember erkölcsi és érzéki kiteljesülésében a színek központi szerepet játszanak. Johann Wolfgang Goethe az ember érzelmi...

Pálfi Anita

A színek és érzelmek árnyékában megbúvó egyéniség

Jano Blanca festészetéről   Az ember erkölcsi és érzéki kiteljesülésében a színek központi szerepet játszanak. Johann Wolfgang Goethe az ember érzelmi...