Szerző: Boros György: Táj ősszel
Billen a ladik,
billen a lélek,
jobbra, balra, előre, át,
lelkes állatok szemei
tükrök a mélyben,
tarajos hullámok
fürösztik az óceánt.
Kurta neszek zaja kel
ahogy hintál a csónak,
a lélek minden billenésnél
egyensúlyt keres,
jólesne némi zöld, némi tűz –
moha és kova a tenyérbe,
kenyér és bor is,
forró, fűszeres.
A pillanat madarak
röptével mérhető,
szárnyukkal simítják
az ég sápadt homlokát,
a part, a part hol lehet –
fürkészel, tarajos hullámok
fürösztik az óceánt.
Akár bálnák kék fényű háta –
partvonal lejt a horizont alatt,
feltűnik, eltűnik, a ködbe vész,
látni egy pillanatra ismét…
Csak az irányt, az irányt tartsd, barátom,
és bízd a napra, a vízre, a szélre magad!