A méhviasz módosulásai

A méhviasz módosulásai

Szerző: Szalma Zsóka: Metamorfózis

 

Szalma Zsóka Metamorfózis című sorozatának art brut vonatkozásai

 

Szalma Zsóka képzőművészeti tevékenységét kísérletezés jellemzi, úgy médiumokkal, mint témákkal. Ezzel nincs egyedül, hiszen a legtöbb alkotónak a saját maga által ismert világból ki kell lépnie ahhoz, hogy új utakat járva fedezhessen fel valami egyedit, valami eredendőt. Zsóka foglalkozott már absztrakcióval, keresve a kéz által megrajzolt geometria határait, installációval és szobrászattal is. 2020ban azonban diplomamunkaként megszületett egy kivételes képsorozata, amely fára festett viaszképekből áll. A sorozat gondolati hátterét több – személyes és kutatási – kapcsolódási ponton ihlette az art brut. Emellett a témája megvalósítási technikájának kiválasztása is lényeges: az enkausztika egy ősi festési eljárás, amely önmagában is jelentéstartalmat hordoz. Hogyan fér össze az antik méhviasz és a „kívülállók” művészeti hagyatéka egy akadémikus diplomamunkában?

  Az enkauszisz görög szó, amelynek jelentése „melegíteni” vagy „égetni”, ebből ered az enkausztika művészeti technikája. Az alkotási folyamat során a hőnek kulcsszerepe van: a méhviasz és a stabilizáló anyag (lakk, faenyv stb.) felolvasztása közben kerülhet pigment a keverékbe, majd a hordozóra való felvitelnél újabb hőhatás olvasztja össze az alsó rétegekkel az új rétegeket. A felület ezt követően kaparhatóvá válik, így lehetőséget ad az alsó rétegek felfedésére. Az elkészült mű tüzes, égetett színhatása és kiváló időállósága miatt is közkedvelt volt, az ókor óta a színei nem fakultak, és a víz sem ártott neki. A legnagyobb számban ránk maradt, ilyen technikával készült leletek a Fajjúm-múmiaportrék (Fayum), amelyek az i. sz. 1–3. század között készülhettek.

  Az enkausztika kortárs használata több irányzatban is megjelenik, de főként a szabad alakítás, a gesztusok megragadásának médiuma. A 20. században az enkausztikát leggyakrabban Jasper Johns munkásságával hozták összefüggésbe, aki zászlós festményein használta, amelyek közül az elsőt 1955-ben állították ki. Sokoldalúsága miatt más művészek is folytatták a 20. század folyamán és napjainkban az enkausztikával való munkát.

  Ez a médium teret kínál arra, hogy az alkotás mint folyamat maradjon a középpontban, ugyanakkor megköveteli a tervezést és a következő lépések átgondolását is. Habár a Zsóka Metamorfózis című sorozatában megjelenő munkák hirtelenséggel megalkotott expresszív alkotásoknak hathatnak, az enkausztika technikája rituálészerű figyelmet igényel: a méhviasz felmelegítésétől kezdve a pigmentek kikeverésén át az óvatos, de annál gyorsabb anyagfelvitelig a hordozóra. A létrejött munka sok esetben nem a „fröcskölős” expresszionista és a gesztusfestészet mintapéldája lesz, inkább folyamatos, mintsem pillanatnyi lelkiállapot leképezése. Zsóka sorozata példája lehet annak, hogyan lehet egy választott médiumot intuitív módon használni a műalkotás mint pszichológiai állapotokat és egyetemes témákat tükröző élő organizmus létrehozására.

  A diplomamunkája kis méretű enkausztikus művek válogatása, melyek kiállítva, kompozícióként alkotnak egészet. A kompozíció három egységből áll: a középső vízszintes tengelyen tájképek helyezkednek el, az alsó sorokban a tárgyi világot leképező ábrázolások láthatóak, a horizont feletti egység pedig az érzelmi, lelki, gondolati világ síkját tárja fel. A kis méretű képek akár egy napló lapjai is lehetnének. A látott és érzett tapasztalatok lenyomatai.

A méhviasz módosulásai
Szerző: Szalma Zsóka:
Táj l.
A méhviasz módosulásai
Szerző: Szalma Zsóka:
Táj ll.

  Elmondása szerint sok vázlatot készít, mindig hord magánál naplót, ha valami eszébe jut, vagy meg akar ragadni egy pillanatot, hogy az ne illanjon el. A Metamorfózis darabjai nem véletlen, spontán munkák összessége, bár első ránézésre kusza gondolatok aránytalan méretű szerzeményeinek tűnhetnek. Megfigyelhető, hogy a tárgyi, „valós” világ megtapasztalásainak hideg, kékes színpalettával készült motívumaival játszik, függőleges vonalakkal és szabályosabb geometrikus formákkal. Ezzel ellentétben a piszkosnak és kuszának tűnő horizont felett az érzelmi világ megtapasztalásai meleg színű rózsaszínek és sárgák sokasága, puhának ható, ismétlődő motívumokkal, mint a végtelen jele és a kör.

  Visszatérő szimbólum a viaszban visszakapart kockás mintázat, amely általában rétegzett jelentéstartalommal rendelkezik: ezekből az egyik a fekete és fehér négyzetek kontrasztja, amely a dualista kozmológia megjelenítésére használható. A képzőművészetben egyik legismertebb alkalmazója e mintázatának M. C. Escher, akinek számos más műve mellett – az érdekesen azonos című – Metamorfózis fametszetsorozatában jelenik meg. A sorozat képein egy másik domináns forma a kozmoszbéli égitesteknek tűnő gömbök, amelyeknek hol mágneses terét rajzolja meg, hol egy szeletet vág ki belőlük.

  Ezek a szimbólumrendszerek saját és egyetemes jelentéstartalommal is bírnak. Tudatosak és megtervezettek. Bár egy belső világ kivetülései, vászonra – ebben az esetben fahordozóra – kerülésük pillanatában akarva-akaratlanul párhuzamba és párbeszédbe kerülnek azzal az egyetemes szimbólumrendszerrel, amelyet valaha ember használt képi alkotásban. Ez viszont főként akkor aktiválódik, amikor a mű kiállításra kerül, általában egy intézményben, amivel egyidejűleg az összművészeti párbeszéd és a képzőművészeti kánon részévé is válik.

  A megjelenő formák és ábrák jelentései számunkra akár lényegtelenné is válhatnak. A kis méretű képek egymás mellett megjelenő párbeszéde mind egy élményre mutat: az alkotásra. Arra, mennyiféleképp lehet leképezni egy érzést, látványt, gondolatot. Az ilyen alkotások keresik a választ arra a kérdésre, honnan jön az eredendő ihlet, képes-e bárki az ember legbelsőjéből származó „tisztát” alkotni. Hasonló kérdéseket tett fel magának Jean Dubuffet, amikor tanulmányozni és gyűjteni kezdte a „tanulatlan” alkotók, a marginális csoportok műveit: az art brut-t.

  Jean Dubuffet (1901–1985) autodidakta művész volt, az art brut „atyja”. A katonaságnál meteorológiával foglalkozott, emellett tanult irodalmat, művészettörténetet és metafizikát is. Freud és Nietzsche hatására érdeklődni kezdett az ösztönös és természetes művek iránt, mint amilyenek a gyermekek, az őrültek vagy a „primitívek” alkotásai. A boldog, „szent” bolondot kereste, öntudatlan művészetet akart csinálni. Gyűjteni kezdte pszichiátrián gondozott betegek képeit, olyan „más” emberek művészetét, akik alkotásuk folyamatában nem állhattak semmilyen kulturális befolyás alatt. Az auteur-ök (szerzők) – ahogy Dubuffet nevezte őket – munkái szerinte felülmúlták a művészi örökség megkötéseinek minden szokásos konvencióját, beleértve a művészetkritika analitikus kategóriáit is. Tehát nem reagáltak semmire a művészeti diskurzuson belül, és nem tekintették magukat művésznek, nem tartoztak semmilyen művészeti iskolához, hagyományhoz. Munkáik nem voltak semmivel sem „párhuzamban”. Azok az írások és kiállítások, amelyek ezeket a műveket művészetnek nevezik, vagy összehasonlítva említenék őket más művekkel, pont a lényegüket hagynák ki.

Dubuffet sokéves gyűjtői és kutatói tevékenysége után kollekciójának darabjai több helyen is kiállításra kerültek. Az art brut bekerült azon nyugati múzeumokba, amelyek magát a nyugati kánont testesítik meg, és mint irányzat integrálódott a nyugati kultúrába. Pont az történt, amihez Dubuffet oly kritikusan állt hozzá. Úgy gondolta, a nyugati kánon művészetében elveszik valami nyers természetesség, a tiszta művészet, amely nincs bepiszkítva az akadémista hozzáállás és a kultúra eredendő piszkával.

A méhviasz módosulásai
Szrző: Szalma Zsóka: Mag

T. S. Eliot a Tradíció és egyéni tehetség című művében írja, hogy a művészet mindig összefüggésben van más művészetekkel, és hogy igen, persze, az ihletett egyén víziója fontos, de az is fontos, hogy miközben az egyéni vízióját alkalmazza, megértse a hagyományt, amelyre a víziója reagál, és amelyet esetleg beleszúr, felvirágoztat, átalakít vagy elpusztít. A Zsóka sorozatába tartozó képek art brut inspirációja viszi magával azt a problematikus fordulatot is, amikor a „kívülállók” művészete akarva-akaratlanul a kánon részévé vált, és nagyon szerény módon távoli párbeszédben vannak a Fajjúm-képekkel is.

  Dubuffet valódi javaslata talán nem az, hogy lehetséges teljesen levetkőzni a befolyást, hanem az, hogy minden művésznek meg kell próbálnia a saját elméjébe ásni a nyugati civilizáció üledékén túl, ami egy másik, egyetemes művészeti iskolát jelent, és egyre mélyebbre és mélyebbre kaparni egészen a kezdetekig. Ebben a szemléletben minden egyes művész egyedi alkotói narratívát készít, saját privát esztétikájának születési krónikáját. Ezért a legjobb alkotás nem érett, intellektuális és tájékozott, hanem primitív, gyermeki és nyers.

  Zsóka múltbéli alkotói tevékenységét folyamatosan megkérdőjelezi a jelenkori énje munkafolyamata. Az önreflexió permanens jelenléte érezhető alkotásainak lelki folyamataiban. Annak a megkérdőjelezése, hogy mit, miért és hogyan csináltunk. Egy-egy lelki pillanat megragadása és annak elemzése egy művészi pályán akár ördögi körnek is tűnhet, ám ezek a folyamatok visznek általában előrébb. Átlendítenek egy-egy megoldandó problémán, és eljuttatnak egy olyan pontig, ahonnan újra visszatekinthetünk a múltbéli dolgainkra. Az enkausztika technikája Zsókának talán teret adott arra, hogy a kontroll az ő kezéből inkább a viasz természetes alakulására szálljon át, hogy a kép alakíthassa önmagát. A mű esszenciájává az alkotás aktusa válik, és a teher, hogy milyen esztétikával bír az elkészült kép, feloldozásra kerül. Ennek az alkotói stílusnak a kifinomultsága talán abban rejlik, hogy megtalálható-e az eredendő. A beismerés, hogy nincs olyan, hogy hiba a múltban, csak folyamatosság létezik. Ebben a folyamatban lehet megtalálni azt a bizonyos art brut tényezőt: az alkotást, csupán a teremtésért.

 

 

 

Hajzler Gabriella 1978, Újvidék

2005-ben végzett az újvidéki képzőművészeti akadémia grafika szakán Zvonko Tilić osztályában. A mesterképzést 2011-ben fejezte be ugyanannál a...

Hajzler Gabriella 1978, Újvidék

2005-ben végzett az újvidéki képzőművészeti akadémia grafika szakán Zvonko Tilić osztályában. A mesterképzést 2011-ben fejezte be ugyanannál a...

Erős-Bunyik Lili

Éber szempárok

  Hajzler Gabriella művészi világa Művészi énemből kiindulva nehéz feladatnak tartom, hogy a művész mély érzelmek kavalkádját vigye át a nézőre,...

Erős-Bunyik Lili

Éber szempárok

  Hajzler Gabriella művészi világa Művészi énemből kiindulva nehéz feladatnak tartom, hogy a művész mély érzelmek kavalkádját vigye át a nézőre,...

Bakos Anita 1980, Zenta

  2007-ben szerzett oklevelet az újvidéki Művészeti Akadémia képzőművészeti tagozatának festészet szakán, Jovan Rakidžić professzor osztályában. Öt...

Bakos Anita 1980, Zenta

  2007-ben szerzett oklevelet az újvidéki Művészeti Akadémia képzőművészeti tagozatának festészet szakán, Jovan Rakidžić professzor osztályában. Öt...

Lázár Tibor

Csobbanás a színekbe

  Nemrégiben egy zenéről szóló előadást hallgattam. Szintetizátorokat kiválóan ismerő zenész beszélt ezekről a hangszerekről. Elmondása szerint ha...

Lázár Tibor

Csobbanás a színekbe

  Nemrégiben egy zenéről szóló előadást hallgattam. Szintetizátorokat kiválóan ismerő zenész beszélt ezekről a hangszerekről. Elmondása szerint ha...

Szalma Zsóka 1995, Zenta

  A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti szakán fejezte be a középiskolát. 2014–2021 között a Pécsi Tudományegyetem...

Szalma Zsóka 1995, Zenta

  A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti szakán fejezte be a középiskolát. 2014–2021 között a Pécsi Tudományegyetem...

Ifj. Novák Mihály 1958, Bácskossuthfalva

  Operatőr, fotográfus, lomográfus. 1978-ban a gimnázium elvégzése után az Újvidéki Televízióhoz került segédoperatőrnek. 1984-től 2000-ig az...

Ifj. Novák Mihály 1958, Bácskossuthfalva

  Operatőr, fotográfus, lomográfus. 1978-ban a gimnázium elvégzése után az Újvidéki Televízióhoz került segédoperatőrnek. 1984-től 2000-ig az...

Léphaft Pál

Kék cickafark

  Novák Mihály cianotípiái   A kép: a fény emléke, melyet az árnyék őriz. (Rabindranath Tagore)   Fényjáték Amikor ráébredsz, hogy nem vagy...

Léphaft Pál

Kék cickafark

  Novák Mihály cianotípiái   A kép: a fény emléke, melyet az árnyék őriz. (Rabindranath Tagore)   Fényjáték Amikor ráébredsz, hogy nem vagy...

Kiss Natália, 1994 Újvidék

  A középiskolát Zentán a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium képzőművészeti technikus szakán fejezte be. Az újvidéki...

Kiss Natália, 1994 Újvidék

  A középiskolát Zentán a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium képzőművészeti technikus szakán fejezte be. Az újvidéki...

Bolyos Szenti Lilla

A tér határai

  Kiss Natália munkáihoz   A tér és az ember hatással vannak egymásra. Minden hely rendelkezik légkörrel, vibrációkkal, hangokkal – lehetnek pozitív vagy negatív...

Bolyos Szenti Lilla

A tér határai

  Kiss Natália munkáihoz   A tér és az ember hatással vannak egymásra. Minden hely rendelkezik légkörrel, vibrációkkal, hangokkal – lehetnek pozitív vagy negatív...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...