múlik az idő visszafelé

fellegekben jár a ceruza

csak a hegye tört ki

olykor nehéz vagy éppen hogy könnyű

minden

mérhetetlen értéket látok

a mérőeszközökben

megrágom a mérőszalagot

leveszem a polcról az elolvasásra

váró könyvet gondosan leporolom

és fejbe vágom vele magamat

a hiányzó a műterem a háttér

a szerkesztőségben B. mester

leltári számokat aggat a versekre

és a havazásra

Cs. mester elmeséli hogy a honorból

vásároltak egy szőnyeget

de nem repül

J. mester a főszerkesztő hazacipeli

egy karton dobozos sörét

ami akkoriban még ritkaság

pedig ő nem dobozol nem skatulyáz

a madár elvégzi a dolgát és tovaröppen

emléket hagyva a szürke kalapon

Cs. kismester felgyújtotta magát

egy szép napon

de engem mindig érdekeltek

azok az emberek is akik édelegtek

akik dédelgették magukat

a minden bájjal megkentek

és érdekelt János bácsi is a csatában

aki veseköve ellen hadat viselve

orvosi tanácsra itta a rengeteg folyadékot

és naphosszat az autóbusz hátsó peronján

rázatta magát a kerekekkel

A. mester a nyugalmazott ékszerész

egész nap ágyában feküdt

felesége M. néni kézbesítőként dolgozott

aznap a Majakovszkij utcában járt

de nem szerette a verseket

és Gy. mester (a fiuk) a konyhában lakott

ávós volt ’56-ban hülyére verték

azóta lebontották a házat

helyére állami hivatal épült

valódi karácsony közelgett és a liftben

volt egy ezüstszálakkal feldíszített

kis műfenyő

a szép hölgy beszállt ránézett

és csak annyit mondott: undok sikló

együtt mentünk fel a negyedikre

ott volt a szerkesztőség az ebédlő és a büfé is

ma osztályon felüli szálloda

szóval a fellegekben jártunk mindannyian

múlik az idő visszafelé

és a csontváz a szekrénybe visszahátrál

világszép akár a nádszál

 

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint legjobb énünk, a fény, amit majd oly sokáig hiányolni fogunk, csukott szemmel, menni dühödten a falnak, éghetetlen áldozatot bemutatni az összes...

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint legjobb énünk, a fény, amit majd oly sokáig hiányolni fogunk, csukott szemmel, menni dühödten a falnak, éghetetlen áldozatot bemutatni az összes...

Léphaft Pál

hattyú és orion

esteledik lila madár nyit a bazár apró műfénnyel kirakva villog az égi kirakat benne ezernyi fénybogár bak és oroszlán androméda hattyú és orion serceg a tejút...

Léphaft Pál

hattyú és orion

esteledik lila madár nyit a bazár apró műfénnyel kirakva villog az égi kirakat benne ezernyi fénybogár bak és oroszlán androméda hattyú és orion serceg a tejút...

Balajthy Ferenc

Gyümölcsoltó szerelem

(Holtodiglan-holtomiglan)   Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy, Te már nem tudhatod, hogy én vagyok! S öregszem, ám, emlék-ifjan maradok!   Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy, Nap...

Balajthy Ferenc

Gyümölcsoltó szerelem

(Holtodiglan-holtomiglan)   Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy, Te már nem tudhatod, hogy én vagyok! S öregszem, ám, emlék-ifjan maradok!   Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy, Nap...

Balajthy Ferenc

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind, Halott, s vér tiszta hegyen a holttest. Magára maradt a kereszt már megint, Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.   Egy pillanatra sötét volt, majd égett,...

Balajthy Ferenc

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind, Halott, s vér tiszta hegyen a holttest. Magára maradt a kereszt már megint, Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.   Egy pillanatra sötét volt, majd égett,...

Balajthy Ferenc

Márciusi színek

Március Tizenöt Kikeleti gyöngy! Ez a legszebb ünnep, Nincs ennél ékesebb, Mosolyog a Föld!   Piros az ég alja, Fehér még a köd. Zöld lesz a fűz ága, S Nap az álom...

Balajthy Ferenc

Márciusi színek

Március Tizenöt Kikeleti gyöngy! Ez a legszebb ünnep, Nincs ennél ékesebb, Mosolyog a Föld!   Piros az ég alja, Fehér még a köd. Zöld lesz a fűz ága, S Nap az álom...

Zsirai László

Dal

A faliórán mindig dél van, vagy éjfél, ahogy gondolod, lebénultak a mutatói, elavult, ócska, rossz dolog.   Ám a szívemben élő nyárban mosolyodból süt...

Zsirai László

Dal

A faliórán mindig dél van, vagy éjfél, ahogy gondolod, lebénultak a mutatói, elavult, ócska, rossz dolog.   Ám a szívemben élő nyárban mosolyodból süt...

Zsirai László

Készület

Amíg a Rózsakertet hó lepi, faggyal köszönt január-február, jégpaplan alatt szendereg a nyár.   Az ember azt gondolja, jó neki, mert álmokat dédelget és...

Zsirai László

Készület

Amíg a Rózsakertet hó lepi, faggyal köszönt január-február, jégpaplan alatt szendereg a nyár.   Az ember azt gondolja, jó neki, mert álmokat dédelget és...

Klemm József

Március

A föld már bürökzöld. Miként a poshadt kenyéren tenyészik a penész, úgy kászálódik, burjánzik szemlátomást az egész réten a friss fű....

Klemm József

Március

A föld már bürökzöld. Miként a poshadt kenyéren tenyészik a penész, úgy kászálódik, burjánzik szemlátomást az egész réten a friss fű....

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza A magány páncélját S mi keményen hisszük Hogy a haláltól is véd   Tavasszal a zöld remény Kergeti játékát...

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza A magány páncélját S mi keményen hisszük Hogy a haláltól is véd   Tavasszal a zöld remény Kergeti játékát...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...